Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Nagy József párizsi bemutatója
Tolnai Ottó
Már a repülőn átlapozott újságokból is kitetszik: Nagy József harmadik kreációjának, a Kormányzó halálának estéli párizsi bemutatója eseménynek ígérkezik.
A Liberation majd féloldalas képet közöl, de a többi újság is mind jelez valamit az előadás kapcsán. A légikisasszonyok azt gondolhatták, kihúzták lottó-számukat és nem akarunk hinni a szemünknek, minden újságban le akarjuk ellenőrizni. Aztán pedig a Theatre de la Ville-ig loholva azt kell megállapítanunk: Párizs nagyméretű de Gaulle-ünnepségek előtt áll. Lepedőnyi plakátokról néz ránk a tábornok patetikus, nyakigláb alakja. De Gaulle-t kultuszminiszterén, Malraux-on keresztül ismertem meg, tehát még tovább fokozva, mitizálva. Malraux tiltakozik, noha nem túlságosan, a Goethe-Napóleon párhuzam miatt; főműve, az Ellenemlékiratok, mint a tábornoknak emelt piramisméretű emlékmű is szemlélhető. A Malraux által leírt politikusok közül, de hát különben is csupán Gandhi nevezhető igazán nagy jelenségnek (rá sem az államfő, sem az uralkodó kifejezés nem illik), Mao és Csou En-Lai semmi esetre sem, tőlük de Gaulle valóban nagyobb, méghozzá éppen abban, hogy tulajdonképpen csak játszotta a hadvezért, végső soron tehát tisztakezű. Különös tapasztalni, az idő az ő nemzeti és európai koncepcióját igazolta – nyugodtan hozzátehetjük – látványosan. Mégis különös véletlen, kapom fel a fejem a metró folyosóján, hogy e patetikus képeket, e nagy buzgalommal feltámasztott időzített mítoszt, mitikus figurát egy-két napig – legalábbis az én szememben – éppen a La mort de l'empereur plakátjai ellenpontozzák. Mert ha van valami előrebocsájtható tanulsága az előadásnak, akkor az éppen az, hogy a véreskezű, a rossz uralkodó után nem a másik, a valójában csak másképpen rossz, nem a jobb és még csak nem is a jó uralkodót hívja, hanem valami egészen más eljöveteléért sóhajt: „Jöjjön valami – Boldogasszony!”
Noha, mint mondtam, már a színházig érve is tapasztalhattuk, valamiféle esemény elébe megyünk, mégis meglepődve láttam, nem egy szekta összejöveteléről és még csak nem is kamaraelőadásról van szó. Szinte pánikban kerestem a helyem a tömegben. Az ezer férőhelyes teremben estéről estére mind többen álltak a falak mellett, ültek a lépcsőkön. A városháza és a Szajna között épült Theatre de la Ville az Odeon után, a Bastille-jal és Brook Theatre des Bouffes du Nord-jával a legfontosabb párizsi színházak egyike – ami a táncot és a modem mozgás-tendenciákat illeti minden bizonnyal a legfontosabb európai központ, Pina Bausch, Cunningham és a japánok is itt lépnek fel.
Négyszer néztem meg az előadást, volt időm ismerkedni a közönséggel. Akik estéről estére legjobban ünnepelték a creationt, Nagy Józsefet, minden bizonnyal a szakma emberei voltak, táncosok, a kísérleti színház hívei, meg hát a muzsikusok, köztük ismert néger jazz-zenészek, akiket viszont az előadás másik szerzőjének, Szabados Györgynek a zenéje, intenzív karmesteri jelenléte nyűgözött le. De aztán meggyőződhettem, hogy egy állandó, értő közönséggel van dolgunk, amely évtizedek óta kíséri a Theatre de la Ville műsorát. Egyik este pl. a Párizsban élő jugoszláv festővel, Veličkovićtyal találkoztam. Mint mondotta, ő is rendszeres látogatója e színháznak, meglepően sokat tud a táncszínházról, és persze Nagy József előző darabját, a Rinocéroszt is látta…
Másnap-harmadnap várjuk a kritikákat. Kérdezem, függ-e a jövője, anyagi biztonsága a kritikáktól? Eddig, mondja, igen, összegyűjtötték, kiértékelték a kritikákat a minisztériumban, de ma már állandó anyagi juttatást kapnak, állandó próbatermük van. Persze, teszi hozzá, a kritikák egyáltalán nem mellékesek. Tanulmányozzuk a Le Monde írását: Voyage fantastique – hangzik a cím, és az egész ilyen stílusban íródott, felettébb lelkes és pozitív.
Az első este számomra döbbenetes vizuális élményt jelentett. A nagyjózsefi esztétikum, izomtónus, misztikusmód az egész látványt képes meghatározni, leheletnyi dolgokkal monumentálissá emelni. E vizualitás kapcsán Paradzsanovot említi a francia kritika, én viszont Dobó Tihamérra gondoltam, aki Nagy József egész nemzedékére hatott motívumaitól független tónusával. Dobó tónusát Nagy József Marcell Marceau-nál tanulta meg színházi tónussá átminősíteni.
Nincs vázlat, üresbe futó gesztus. Képes minden kiszabadított és elszabadított energiát visszafogni – visszazsugorítani. Mint pl. a markáns uralkodót ellenpontjának, a Szentecskének a helyére, a bársonnyal, csipkével bélelt Iádába, ereklyetartóba. Hogy aztán újra kezdődhessen minden, még nagyobb lendülettel, még nagyobb akrobációval. Újra a végtelen küzdelem, a végtelen halódás, amely hol Ionesco halódó királyát, hol meg Marquez pátriárkájának időtlen széthullását juttathatja eszünkbe, Igen, ez a halál, az uralkodó halála nem csak a császárok és imperátorok korában tudott végtelenné tágulni, a mi térségünkben is metafizikus dimenziókat kapott. Végtelen rítussá lett, végtelen ismétlésekkel, fantomokkal, dublőrökkel, végtelenné még az uralkodó életében, majd ismét végtelenné halálában és halála után is. Noha semmi konkrét utalás, és a külső is egyértelműen a távolkeletet Idézi, mégis úgy érezzük: a mi játékterünkről, a mi figuráinkról, mozdulatainkról van szó. A mi esetünkről az uralkodóval. Aki, pontosan úgy, mint a darabban, még meg sem halt, máris megkettőződött.
A második este a zene kerített hatalmába. Ezt az előadást úgy is tekinthetnénk, mint Nagy József Szabados György előtti tisztelgését, homage-át. Igen, előbb mutatta be ezt a zeneszerzőt Párizsban, mint még a pestiek igazán felfedezték volna; nálunk is előbb volt népszerű.
Rilkét parafrazálva azt kell mondanom, ahhoz, hogy ennek az előadásnak az egész melódiáját hallhassuk, a legmagányosabb és egyszersmind a legközösségibb embernek kell lennünk. Szabados, a homo morális, jó értelemben vett programzenéjével (és persze versbetéteivel Kodolányi Gyula is) közösségivé emeli Nagy József, a homo aesteticus tónusait. Közösségivé úgy, hogy végkicsengésével, konklúziójával mégis egyértelműen azonosulni tud vele, amikor, mint mondottam, nem új kormányzót hív.
Persze, még véletlenül sem szabad és lehet ennyire szétszedni a síkokat, hiszen az, ami a látványban először megdöbbentett, az éppen a színészek-táncosok olyannyira szuverén, egyéni jelenléte, élete volt Nagy József tónusos és Szabados emelkedett közegében: mindenekelőtt Szirtes József markáns, a francia kritikusok által kopasz mongolnak nevezett alakja, Döbrei egész kegyelmet sejtető félkegyelmű mosolya, Györk sötét energiái, Hudi manószerűsége. És a három női táncos Nagy Józseffel – aki diszkréten visszahúzódott, hogy annál intenzívebben sugározhasson rejtett energiaforrásából.
Itt abba kell hagynom, hisz nem volt szándékomban kritikát írni, csupán egy kis reportázst.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >