Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napóleon után szabadon?
Egyiptomi anziksz
Agárdi Gábor
Bizonyára mindenki fiókjában ott lapul egy cetli – egy rövid vagy hosszú lista – azon úti célokról, ahová egyszer jó lenne eljutni, lehetőleg még ebben az évezredben.
Párizs, London, Athén, Isztambul, Stockholm, New York, Los Angeles, Havanna, Fokváros, Peking, Tokió stb. Persze ezen városok nagy része csak a papírra vetett tinta formájában marad meg emlékünkben, mert a lista végtelen, de a mi lehetőségeink – és most itt többek között a pénzügyi tényezőre gondolok – végesek! Azonban van egy hely, ami minden listán ott van, ahová minden utazó, kalandor, pihenni vágyó el szeretne jutni: a piramisok, tevék, beduinok, valamint a tenger és a tengernyi homok hazája: Egyiptom!
Egyiptom Észak-Afrikában, illetve részben Délnyugat-Ázsiában (Sínai-félsziget) fekszik. Nyugaton Líbiával, délen Szudánnal, északkeleten pedig Izraellel határos. Északon a Földközi-, keleten a Vörös-tenger övezi. Fővárosa Kairó, parlamentáris köztársaság, hivatalos nyelve az arab, továbbá beszélt idegen nyelvek az angol, a német valamint az orosz. Az ország az iszlám szellemében működik. Pár éve látogattam el Egyiptomba. Úti célom egy tengerparti város, Hurghada volt, valamint az utazás része volt egy 3 napos kairói látogatás. Az izgalmak már a levegőben elkezdődtek, amikor a pilóta közölte, hogy most kis időre átadja helyét egy növendéknek, aki vizsgázni fog, és ha sikeresen teljesít, akkor visszafelé is vezetheti a gépet. Gondoltam, hogy semmi baj sem lehet, de azért egy kicsit ideges ilyenkor az ember, mert a pilótának elég egy rossz mozdulat – főleg ha kezdő –, és a Vörös tenger helyett kicsit előbb érünk a vízbe! A landolás problémamentesen zajlott, tapssal gratuláltunk az immáron pilótává avatott növendéknek. Már a repülőből kilépve éreztem, hogy valami új, valami különleges fog várni. Különlegesen nagy volt a hőség, valamint a levegő páratartalma, pedig tavasszal mentem – márciusban – amikor állítólag 45 foknál sosincs melegebb… árnyékban! Még egyetlen bevásárló túrára sem indultunk el, de már a reptéren kaptam egy szeletet a kőtömbök országából. Az Egyiptomi vízum mellé – amit a helyszínen kell megvásárolni – rögtön mellékelték egy reptéri dolgozó DNS mintáját is – mivel ott egy sima bélyeg kerül az útlevélbe – valamint egy „Welcome to Egypt” pecsét arab nyelvű változatát. Rövid várakozás és még rövidebb vámvizsgálat után a túravezetőnk kíséretében már szálltunk is fel a buszra, és haladtunk a szállásunk felé. Igényes turisták sem fognak csalódni mikor a szállodába érnek, még akkor sem, ha szembesülnek azzal, hogy a csillagokat Afrikában kicsit másként értelmezik, mint Európában. Jómagam a Princess Palace hotelben szálltam meg, ami jó választásnak bizonyult. Napóleon arcképe, valamint a Hotel Kalifornia taktusai köszöntöttek. Hogyha Napóleonnak jó volt, akkor nekem is jó lesz – mondtam magamban -, ugyanis a helyiek szerint az egykori francia hadvezérnek ugyanott volt tengerparti hadiszállása, ahol most én is süttetni fogom a hasam. Azért has süttetés előtt előbb megtömtem a megtömni valót. A svédasztal alapértelmezett! Minden fogyasztható, amit csak megkívánunk, és a rémtörténetekkel ellentétben a hús nem azért úszik sárga szaftban, mert már megromlott, hanem, mert a helyiek szeretnek mindent curryvel fűszerezni. Attól még, ahogy mondtam semmi sem romlott, csak más az ízvilága az arab ételeknek mint amihez mi európaiak hozzászoktunk. Viszont ennek nem kellene zavarnia senkit, mert az csak természetes, hogy egy adott ország különlegességeinek megismerésébe a helyi ételek megízlelése és fogyasztása is beletartozik Azonban aki nagyon nem bírja a keleti ízeket, azok számára még mindig adott a sült csirke, vagy a bécsi szelet burgonyával kombináció. Bár muszlim országról van szó, az étkek mellé sör és egyéb alkoholos ital is fogyasztható, a városban viszont csak sörcsapolási engedéllyel rendelkező bárokban lehet alkoholhoz jutni. A helyiek a kárkádé nevű italra esküsznek – magyarul hibiszkusz tea – aminek fogyasztása még a brit gyarmatosítók idején honosodott meg Egyiptomban. A hotelszobáról csak annyit, hogy az ablakok a tenger felé néztek, rendezett volt minden, a hazai eseményekről sem maradtunk le, ugyanis műholdas tv-n bejött többek között a CNN valamint a BBC. Alvás és az új nap kezdete előtt jöhetett még egy kis séta a városban. Hurghada esti forgatagát nem szabad kihagyni. A Vörös tenger sós levegője keveredik a fűszerek és a vízipipa bódító illatával, a bazársoron pedig alkudozó árusok várnak a vevők ajánlataira. Teafüvet, kávét érdemes beszerezni valamint egyiptomi finom dohányt és hieroglifákkal díszített papirusz-tekercset. Az egyik üzletben egy idős eladó – másodállásban egyetemen oktat képírást – 50% os kedvezményt adott, miután megtudta, hogy Szerbiából, azaz a volt Jugoszláviából jöttem. Náluk is három az igazság, de nem a magyar, hanem az egyiptomi. – Tito, Nasszer, Nehru 3 nemzeti hős; skandálta az öreg professzor. Amikor már tejesen elfáradtunk, irány az ágy, reggel pedig nem kakas, hanem az imám hangja ébreszt mindenkit. Másnap első dolgom volt körbejárni a hotel kertjét, illetve elindultam, hogy megmártózzam a Vörös-tenger kékeszöld habjaiban. Persze a szállodához a vendégek megelégedésére és külön örömére medence is tartozott. Igazából sosem értettem, hogy ha valaki már elutazik egy távoli vagy akár közeli tengerparti országba, miért medencében, és nem a természetesen sós vízben fürdik, de azért jó európai révén én is úsztam egyet a medencében. Üdítő érzés volt, ugyanis mint megtudtam ez egy különleges hűtött vizű konstrukció, orosz testvéreink részére fejlesztve és fenntartva. Szóval maradtam a sivatagi homokkal és pálmafákkal övezett természetes haboknál. A tenger után azonban gondoltam megnézem a tengernyi homokot is. Egy Sahara túrára mentünk a kis csoporttal, sokan mondták, hogy jó lenne nem ebédelni az út előtt, nehogy búvár kaja legyen belőle. (Zárójelben jegyzem meg igazuk volt, mert a sofőrök dakaros vezetési stílusának eredményeképpen estére visszajött az, ami már egyszer lent szétnézett.). De ez ne riasszon el senkit, mert a látvány elképesztő. Az ember rálép mezítláb a forró homokra, az ujjai között érzi a Sahara sistergését, és valami olyan érzés fogja el, mint Napóleon bátor katonáit a sivatagi menetelés közben. Úgy érezzük mintha elfoglaltuk volna a világot pedig az egész csak 20 percig tart, amíg a dűne túloldalán be nem szállunk újra a járművünkbe, haladva következő állomásunk felé. Miután megtapasztaltuk és megszerettük a tenger és a homok varázsát, jöhet Kairó. Viszlát Hurghada, remélem majd még találkozunk. Innen tovább katonai konvoj kísérte a buszunkat, mert bár errefelé nem robbantanak, azért sosem lehet tudni. Pár óra zötykölődés után megérkezünk.
Helyszín Kairó, Mádi negyed, egy elegáns négycsillagos szálloda. Igazából sokan nem értették mire ez a sok csillag a szállodán, mert már mindenki látott szebbet és jobbat, de a hotel szobái mindenre választ adtak. A panorámás ablakok egyenesen az ókor legnagyobb csodáira a 3 piramisra néznek. Szavakkal nem lehet kifejezni azt amit akkor a horizonton láttam, és megértettem, hogy a 4 csillag egyenlő 3 piramis + ellátás.
Másnap a kairói bazárba vettem az irányt, selymet, arab kendőt és pár apróságot vettem, pontosabban ,,alkudtam’’ az itthoniaknak. Gondoltam, hogy egy jó tea mellett pihenem ki a fáradalmakat, de rövidre sikerült a szieszta, ugyanis két kávéházi tulajdonos szó szerint összeverekedett azon, hogy most hova is üljek be. Végül is megittam egy kólát, és fizettem. ,,Én a vízilovakkal vagyok” emlékeztem a Bud Spencer és Terence Hill filmcímre, ahogy beléptem a kairói állatkert kapuján. Elefántok, oroszlánok, kígyók, pókok, bivalyok, oroszlánsimogatás és persze vízilovak várták a látogatókat, de a legnagyobb különlegesség az egész állatkertben mégis mi voltunk, azaz a pár európai fehér és egy japán turista. Utunkat végül a Gízai-fennsík meglátogatásával koronáztuk meg. Végre – kiáltottam – itt voltak azok a kőtömbök, amelyeket eddig csak tévéből vagy képeslapok, újságok hasábjain láthattam viszont, a hét csoda legcsodásabb ékkövei, a magasztos piramisok és a Szfinx. Az oroszlántestű és emberfejű lény, aki az idegeneket volt hivatott elijeszteni. A törökök le is faragták az orrát, hátha majd kiszáll az ereje és könnyebben bevehetik Egyiptomot. Egy időutazás az egész, mintha pár ezer évet mentünk volna vissza a történelemben, pedig csak 7 kilométer van Kairó és Gíza között. Tévében nem tűnnek ilyen nagynak, tévében valahogy nem jön át a kőtömbök igazi hatalma, amit csak az élhet át, aki élőben látja, tapasztalja, megérinti Kheopsz, Kefrén és Mükerinosz örökségét. Dagadó mellel álltam a 3 óriás előtt, szemem a távolba révedt és valahogy úgy éreztem magam, mint a már említett francia hadvezér, a győztes csata után. Igen – mondtam magamban büszkén – meghódítottam a kőtömböket, Napóleon után... szabadon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >