2022. május 16. hétfő
Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Egy lépés előre, kettő hátra

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Egy lépés előre, kettő hátra
Vuk Jeremić

Nem túl gyakori a diplomáciában, hogy előre megbeszélt külügyminiszteri látogatásokat mondanak le az utolsó pillanatban. Szerbiának sikerült kettőt is kieszközölni ugyanazon a napon.

Szinte egyidejűleg érkezett a hír, hogy a világutazó Vuk Jeremić lemondta részvételét azon a dubrovniki találkozón, amelyen az Európai Unió és a NATO bővítés mellett a fejlesztésre és a befektetésekre vonatkozó kérdéseket valamint az energiaügyi problémákat vitatták. Néhány percre rá megtudhattuk, hogy a holland külügyminiszter is elhalasztotta tervezett belgrádi útját. Dubrovnikban csupa olyan téma szerepelt napirenden, amely a belgrádi hivatalos politika szerint a szerb diplomácia prioritásai közé tartozik. Úgy tűnik azonban, mindennél fontosabb a külügyminiszter önérzete, amelyet bizonyára megbántottak azzal, hogy nem a megnyitóra tervezték fölszólalását. Mert eredetileg neki is a találkozó első napján kellett volna beszélnie – mondja Jeremić. Zágrábban viszont azt mondják, hogy eredetileg Cvetković miniszterelnököt várták Dubrovnikba. Közismert egyébként, hogy a szerb külügyminiszter nem élvez nagy népszerűséget horvát politikai körökben miután több olyan kijelentést is tett, amely sértette a horvát állam vezetőinek önérzetét. A szerb kormányfő viszont nyilván azért bízta a látogatást miniszterére, hogy kipihenje azt a magyarázkodási sorozatot, amelyet annak kapcsán volt kénytelen tenni, hogy az általa vezetett kabinet a múlt héten ünnepelte egy éves születésnapját. Meg kellett magyaráznia azt a politikát, amelynek alakításához sokak szerint nem sok köze volt az elmúlt egy év során. Sem gazdasági, sem belpolitikai, de talán legkevésbé külpolitikai téren.

Nem csoda, hogy kormánya legnagyobb sikerének azt tartja: kedden bejelentik, hogy január elsejétől valószínűleg vízum nélkül utazhatunk majd a schengeni övezethez tartozó országokba. Ha addig jól viselkedünk, és nem akarjuk becsapni a brüsszeli diplomatákat. És arról sem próbáljuk meggyőzni őket, hogy nem csak vízumkönnyítésről volt szó, hanem mondjuk a tagjelölt státusról, esetleg a stabilizációs és társulási megállapodás kétoldalú alkalmazásáról is. Mert erre készültek Belgrádban a holland külügyminiszter július 21-ére bejelentett látogatása kapcsán. Nyíltan beszélt erről Cvetković kormányfő, azt állítva, hogy Maxime Verhagennal tárgyal majd a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló törvényszékkel való együttműködésről, illetve arról, hogy Hollandia ismerje el Szerbiának az együttműködés kibővítésében szerzett érdemeit. Magyarán, felejtsék el, hogy a boszniai szerb seregek egykori ura még mindig nincs Hágában. Mint ahogy üres az egykori szlavóniai raktáros, később a zendülő krajinai szerbek által kikiáltott köztársaság elnökének a cellája is. A holland külügyminiszter ilyesmiről nyilván nem szándékozik Belgrádban tárgyalni, ezért elhalasztotta a látogatást. Mert ő azért jött volna, hogy a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról folytasson véleménycserét. Ahogy azt korábban megbeszélték. Ezek sem mellékes témák egy olyan országban, amelyben a vezetők folyamatosan reformokról, gazdasági fejlődésről és az Európához való felzárkózásról beszélnek.

A két külügyminiszteri látogatás elmaradása viszont azt bizonyítja, hogy komoly gondok vannak a szerbiai külpolitikában, hogy sem az új szomszédokkal, sem Európával nem tudjuk megtalálni a közös hangot. Azt a hangot, amelyet a 21. század diplomatái használnak, amikor egymással beszélgetnek, és amikor önmagukról szólnak. Nem lehet egy külpolitika alfája és ómegája az a jelszó, hogy „Európa is, és Koszovó is”. Különösen külföldön nem. Mert itthon még mindig van vevője a szóvirágoknak. Jó lenne azonban belátni, hogy Európa és a világ már régen tudja, nem kell mindent elhinni abból, amit Belgrádban ígérnek. És azt is, hogy előbb-utóbb itthon is számon kérik majd a korábbi ígéreteket. Mert, amikor az Európa-barát erők nyertek, akkor a szavazók nem arra számítottak, hogy a sértődékeny külügyminiszter és a belpolitikai erők között egyensúlyozó elnök egy év elteltével sem állítja sínre a szerb diplomáciát.

2009. július 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Küldjék Merkelt Moszkvába

Kati Marton azt javasolja, hogy Merkelt küldjék el Moszkvába, mert ő mindig megtalálta a megfelelő hangot >

Tovább

Ukrán tragédia, orosz katasztrófa

Kinek kellene Putyint megállítania? Konszolidált autokráciákban a rendszert és annak vezetőjét aligha lehet békés tüntetésekkel megdönteni. >

Tovább

A botrányok olimpiája

Akadtak persze felemelő pillanatok is, ám az egész eseményt beárnyékolta a rengeteg negatívum. Ha az olimpiai >

Tovább

Putyin legnagyobb tévedése?

Ha a Kreml a fegyveres utat választja, annak olyan viszály lesz a következménye, amely sokáig elképzelhetetlennek >

Tovább

Putyin kockázatos ukrán játszmája

A háború óta eltelt 7 év nagy változásokat hozott az ukránoknál: a lakosság nemzeti tudata erősödött, >

Tovább

Indul a német hatalmi póker

Teljesen mindegy, hogy Laschet vagy Scholz lép-e Merkel örökébe, mert a németeknek erős kancellár kell. A >

Tovább

Hogyan kezelni Netanjahu mérgező örökségét

A Financial Times vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező >

Tovább

Maradhat-e kancellár Kurz?

A miniszterelnök drámai botrány kereszttüzébe került, egyértelmű, hogy ő és klikkje, a felkapaszkodók, célzatosan meghódították a >

Tovább

Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban

Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >

Tovább

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább