2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Euroatlanti üdvözlettel

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
Euroatlanti üdvözlettel
Híd romokban (ypsyviolin fotója)

„A fajgyűlölet, édes szívem, egyetemes. Nem a külföld fogja elsöpörni. A belföld se. Csak te magad.” Tamás Gáspár Miklós cikke (hvg.hu):

Az Egyesült Államok szappanopera-producert – Mrs. Colleen Bellt – küld a politikai tragédia kellős közepén hörgő Budapestre, tévedhetetlen műfaji érzékkel, hajszálpontos, találó időzítéssel.

Mrs. Bell kiválóan alkalmas az összes Amerika-ellenes előítélet fölkeltésére, éppen azt a hollywoodi típust képviseli, amelynek láttán a legprovinciálisabb sovinisztákból kitör az egyébként alaptalan kultúrgőg. Mindez akkor történik, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (kéretik az „agency”-t NEM „ügynökség”-nek fordítani, írástudatlan kollégák!) lehallgatta a fél világot, beleértve névleges szövetségeseit. Az is kiderült, hogy kit nem szokott lehallgatni Amerika: Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland vezetőit; azaz nem a szövetségi viszony, hanem a faji-etnikai kapocs, az angolszász közösség a fontosabb. Csak a saját fajtánkban bízunk, frogs, krauts, dagos, wogs needn’t apply. Ebből tudhatjuk, mit gondolnak a külvilágról ott abban a washingtoni alagsorban. De nem kell nyugtalankodni: láthatólag úgyse képesek megérteni a fölnyitott leveleket és a lehallgatott telefonvitákat. Emlékezzünk a jó Reagan elnökre: „boldog vagyok, hogy végre Bolíviában lehetek”, mondta – Rio de Janeiróban!

A 9/11 kapcsán megindított háború olyan ország ellen, amelynek az égvilágon semmi köze nem volt és nem lehetett a merényletekhez (Irak) félreérthetetlenül megmutatta az amerikai honvédelmi, kül- és világpolitika színvonalát. Pár százezer halottal odább az Egyesült Államok által Irak nyakába ültetett kormányzat most Amerika legfőbb ellenségével, Iránnal paktál – mi egyebet is tehetne, hiszen már a kutya se törődik vele. Nagy síita birodalom készülődik arrafelé, de erre nem érünk rá, bájos tévés asszonyoknak kell szemináriumokat tartanunk az ÁVH és az AVH közötti szubsztanciális különbségről, ha már Pestre libbennek nagykövetnek.

(Önnek, elbűvölő, ám hazafias olvasóm, ezt ugye nem kell elmagyaráznom.)

David Cameron brit miniszterelnök – akinek a hazája a nyugati civilizáció talpköve, nemde – hosszú, fárasztó, uszító kampány után, amelyben fáradságot nem kímélve vett részt a simaképű tory apparatcsik, végre előjött a farbával: az angol fajgyűlöletnek megvan a legújabb célpontja (miután a „paki” már nem érdekes, jobban beszéli a cockney-t, mint a bennszülöttek, hiszen már negyedik generációja bennszülött maga is): A KELET-EURÓPAI! Azaz ön, szépséges olvasó, ön ott a söpredék, a scum of the earth, különösen, ha roma akcentussal követeli a segílyt (vö. Zur Roma-Frage), de egyébként is. Ez a mi másik szövetségesünk, az Egyesült Királyság. Ezentúl a kelet-európai csürhe nem teheti be a piszkos lábát csak úgy a jogaros szigetre (this sceptred isle… this happy breed of men, this little world… this blessed plot, this earth, this realm, this England). És ha föl akarja íratni az aszpirint, hát takarodjék csak haza Oláhországba.

A másik nagyszerű szövetségesünk, la République Française: itt ugye a szab., az egy., a testv. uralkodik, föltéve, hogy ön, ellenállhatatlan olvasó, nem akar ott letelepedni a közönséges, falmelléki kiejtésével, és nem akarja óvodába íratni a szurtos purdéit. Mert ön, megrendítő csáberejű olvasó, ön oláh és bolgár cigány, akinek semmi köze ahhoz a végsőkig túlfinomodott kultúrához, amelyet Manuel Valls szociálrasszista belügyminiszter és Marine Le Pen transzfasiszta sztár és rohamosztagos testesít meg (Marine Le Pen még az antiszemitizmusról is hajlandó lemondani, ha a kelet-európai bevándorlókat a kellő panache-sal és lendülettel ütlegelheti; Marine Le Pen nem áll szóba a magyarországi Jobbikkal, állítólag azért, mert a Jobbik még hozzá képest is túl náci, de valójában azért, mert neki a ká-európai Untermensch csak ne náculjon, merde alors). („Que veut cette horde d’esclaves?” – idézet a Marseillaise-ből…)

A brit és a francia mérsékelt „baloldal” (Valls, Blunkett) kétségbeesetten kapaszkodik – bocsánat, ez idézet – A FASI PASI ÉS A NACI MACI után, a liberális demokrácia teljes politikai színképe magára (és egymásra) talál a kelet-európaiak iránti gyűlöletben és megvetésben. Olaszország dettó, Spanyolország is azonnal.

A szegény, szerencsétlen magyarországi (és utódállami…) liberálisok azt képzelik, hogy a Nyugat valamiféle antirasszista és antinacionalista mennyország, és mélyen lenézi a kelet-európai sovén-etnicista, autoritárius balgaságokat. Hát persze, hogy lenézi őket, ha kelet-európaiak. A saját rasszizmusa azonban ésszerű és humánus.

A fajgyűlölet, édes szívem, egyetemes. Nem a külföld fogja elsöpörni. A belföld se. Csak te magad. „Tu le connais, lecteur, ce monstre délicat, — Hypocrite lecteur, — mon semblable, — mon frère!” („Te álszent olvasóm, képmásom, bús fivérem…”.) Ha ugyan.

2013. november 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: pronobis, írta: 2013. november 29. 7:54:40

Kedves TGM! David Cameron - és a többi nyugat európai ország vezetése nem rasszista akkor, amikor a "segílyt követelő" kelet európait nem látja szívesen az országában. Semmi problémája nincs a dolgos, munkavállaló kelet európaiakkal, de érthetően nem akarja a szociális költségvetését idegenekre költeni, amikor van éppen elég rászoruló saját állampolgára.  Egyébként a "segíly követeléssel van két alapvető probléma.
1. Mire föl követel?
2. Miért lenne kötelessége egy államnak idegen állampolgárokat segélyezni?

Ezek az emberek ugyanis nem menekültek, nem politikai üldözöttek, de még csak nem is etnikai üldözöttek. Egyszerű szerencselovagok, akik kihasználják a gazdagabb állam megengedőbb szociális lehetőségeit. Nem véletlen, hogy megúnta őket Kanada, Franciaország, stb. Aki ugyanis dolgozni ment és szerzett is munkát, azt sehonnan nem útálták ki.
Summa summarum: ez a rasszista duma ugyan nagyon trendi, de értelmetlen.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább