Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Inauguráció II.
J. Garai Béla
A vajdasági „bemutatóterem” egyenesen botrányos volt! Amit a nem a többségi nemzethez tartozók sértőnek találhattak: vidékünket annyira „egynemzetinek” mutatták be, hogy egynemzetibb már nem is lehetett volna. Egy szó utalás sem a történelmi múltra, sem a nemzetiségekre. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Ha a mindennapi életben is olyan szívélyes lenne a viszony a nyugat-balkáni országok között, mint amilyen az elmúlt hétvégén lezajlott belgrádi inaugurációs ünnepség résztvevői között volt, akkor a fejünk se fájna. Csupa mosoly, csupa kedélyesség volt a házigazda és a vendégek találkozója, legfeljebb abban volt némi különbség, hogy volt, aki csak kezet rázott az ünnepelttel, s volt, aki bevett ortodox szokás szerint háromszoros puszit váltott vele.
„Szeretném szomszédjaink tudomására hozni, hogy Szerbia a barátság hídjait szándékozik velük felépíteni” – hangoztatta a vendégsereg előtt az ünnepelt, Aleksandar Vučić, az ország új államfője. Majd ugyanilyen pozitív stílusban folytatta: „Együttesen hegyeket tudunk megmozgatni. Nem muszáj egy új Jugoszláviát létrehoznunk, de közösen munkálkodhatunk polgáraink szebb jövője érdekében. Mi mérhetetlen szenvedésekből sarjadt nemzedék vagyunk, és nem marad más megoldás számunkra, mint hogy búcsút intsünk a háborúskodásnak”.
Az ünnepség résztvevőinek szívét olyan forróság öntötte el ettől a békenyilatkozattól, hogy a homlokukat törölgették meghatottságukban. De az is lehet, hogy csak a díszteremben uralkodó hőség miatt törölgették és legyezgették magukat meghívójukkal. A szervezők ugyanis nem számoltak a meteorológiával, azzal, hogy kint 37 fokos kánikula fog tombolni, amit semmiféle klímaberendezés nem tud elviselhetővé enyhíteni az épületben összezsúfolt, elegáns sötét öltönyökben verejtékező több száz fős vendégsereg számára. Félő volt, hogy egyik-másik diplomáciai képviselőt ott helyben fogja megütni a hőguta, még mielőtt bármi is megvalósul az elhangzottakból.
Állítólag Tito temetése óta nem jelentek meg rangos külföldi vendégek ilyen tömegesen Belgrádban, azóta nem volt részük a fővárosiaknak (és a tévé jóvoltából az országos nézőseregnek) ilyen parádés manifesztációban. Mintegy hatszáz meghívott töltötte meg a néhai jugoszláv szövetségi kormány nemrégiben Szerbia Palotává átkeresztelt termeit, köztük a régió országainak vezető politikusai és a világ számos országának küldöttei. Hogy mennyire volt „rangos” a vendégsereg, erről ugyan megoszlanak a vélemények, a kormánymédia dicsekvésével szemben az ellenzék azt állítja, hogy csak a szomszédok képviseltették magukat a legmagasabb szinten, viszont távol maradtak (a Tito-temetéssel ellentétében) a nagyhatalmak és a jelentősebb államok vezetői, köztük azok is, akiknek barátságával Vučić dicsekedni szokott, például Angela Merkel német kancellár. Nyilván nem tartották fontosnak a megjelenésüket egy nyugat-balkáni államfő beiktatási ünnepségén. Boris Johnson brit külügyminiszter például elfoglaltságára hivatkozva udvariasan kimentette magát. (...)
A tévé képernyőjén át is érezni lehetett, hogy a teremben a hőmérséklet nem sokkal marad el a negyventől. A verejtékező vendégsereg a meghívóból rögtönzött legyezővel próbálta enyhíteni a hőséget. A nagyobb bajt megelőzendő az előkelő közönség már a Vučić-beszéd után elkezdett oszladozni. Az utolsó szám fellépőinek már csak az elmaradhatatlan Milorad Dodik, a pátriárka és a kíséretében levő főpapok tapsoltak.
De ez még nem minden! Az elképzelés szerint a külföldi vendégeket végigkalauzolták volna az egyes szerbiai régiók nevezetességeit bemutató termeken, de ezekbe, mint láthattuk, nagyjából csak az új elnök és kísérete kukkantott be. A vajdasági „bemutatóterem” egyenesen botrányos volt! Amit a nem a többségi nemzethez tartozók sértőnek találhattak: vidékünket annyira „egynemzetinek” mutatták be, hogy egynemzetibb már nem is lehetett volna. Egy szó utalás sem a történelmi múltra, sem a nemzetiségekre. A talán cselédlányt (magyart?) alakító szereplő pedig arról beszélt, hogy az ittenieket lustának tartják, de ebből egy szó sem igaz…
Hát, ennyit a modern Szerbiáról készült alkalmi bemutatóról.
Nem túlzás, hogy az ünnepség fő attrakciója a horvát elnök asszony, Kolinda Grabar-Kitarović volt. A ciklámen színű selyemruhában tündöklő Kolinda mesteri módon irányította magára a figyelmet, ahol csak megjelent, akkor is, amikor távozott a műsor helyszínéről, és úgy kezelt le az első sorban állókkal, mintha ő lenne az ünnepelt. A csoportképen is Vučić mellett foglalt helyet, mintha a többiek csak statisztáltak volna kettejük találkozóján. Azzal is felkeltette a figyelmet, hogy megajándékozta Vučić feleségét: a kis piros kazetta Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló medált tartalmazott, mint azt a bulvármédia kinyomozta, ezt Vučićék nemrég született kisfiának szánta. Nem alaptalanul írták hát a zágrábi lapok, hogy Kolinda „ellopta Vučić shaw-ját”, hozzáfűzve, hogy a horvát elnök asszonyt „uralkodónak kijáró tisztelettel fogadták Belgrádban”.
A szerb és a horvát vezető szívélyes kontaktusából és abból az információból, hogy Grabar-Kitarović zágrábi látogatásra hívta meg Vučićot, optimista elemzők máris arra következtetnek, hogy gyökeres változás várható a két meghatározó nyugat-balkáni nemzet viszonyában. A szerb elnök is úgy nyilatkozott a horvát médiának, hogy reményei szerint idén kevesebb lesz a feszültség a két ország között, függetlenül a Vihar fedőnevű horvát hadművelet közelgő évfordulójától. A maga részéről kész tárgyalni az összes vitás kérdésről, beleértve a háborúban eltűntek és a Duna menti határvonal kérdését is. Arra is emlékeztetett, hogy a szerb-horvát viszony a „gerincét képezi a régióbeli viszonyoknak”.
A beiktatási parádé krónikájához tartozik, hogy miközben Vučić a vendégekkel tárgyalt, Ivica Dačić miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter ismét megcsillantotta énekesi tehetségét a díszvacsora közönsége előtt. A baráti körökben szerb Pavarottiként emlegetett Ivica a jelen levők legnagyobb meglepetésére nápolyi canzone énekesként lépett fel, és teli tüdőből elénekelte az O sole mio c. örökzöldet. Franco Frattini volt olasz külügyminiszter lelkes reagálásból ítélve, nem is túl rosszul.
A látványos pénteki parádé csak arra volt jó, hogy Aleksandar Vučić teljhatalmát bizonyítsa a hazai közvélemény előtt és elterelje a figyelmet az ország problémáiról, a lakosság valós gondjairól, állítja a szerb ellenzék. Szerintük teljesen felesleges volt a megarendezvényként megszervezett második inauguráció, amihez képest az előző szerb elnökök beiktatási ceremóniái falusi lakodalmakhoz hasonlítottak. Véleményüket csak az cáfolhatja meg, ha valóban történik előrelépés a Horvátországgal és a többi utódállammal fennálló viszonyban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >