Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Bárkiből lehet próféta
J. Garai Béla
Szerbia hivatalosan az uniós tagság elkötelezettje, miközben a lakosság nagy része inkább az orosz anyácskához csatlakozna, egy másik része pedig Törökországhoz. Kíváncsi vagyok, hogy áll majd össze ebből az a kórus, amely majd az Örömódát fogja énekelni azon a nagy ünnepen? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
RAJONGÁS. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy merre tart Szerbia és ki tekinthető igazi szövetségesének? Az átlagpolgár, ahogy mondani szokták, csak áll és bámul az újabbnál újabb fordulatok láttán.
Belgrád legújabb felfedezettje Recep Tayyip Erdogan. Egy hagyományos szövetségest, egy nagy nemzetközi tekintélynek örvendő államférfit nem fogadtak volna akkora pompával és csinnadrattával, mint a Nyugaton rengeteget bírált és antidemokratikus önkényuralkodónak tekintett török elnököt. A történelmi múlt, az ötszáz éves török hódoltság nem volt akadálya annak, hogy kivételesen tiszteletteljes fogadtatást rendezzenek számára Belgrádban (Aleksandar Vučić elnök mellett az egész kormány felsorakozott érkezésekor), mint ahogy az sem, hogy Ankara az első között ismerte el Koszovó függetlenségét, Erdogan pedig három évvel ezelőtti látogatása alkalmából Prizrenben azt találta mondani, hogy „Koszovó Törökország, Törökország pedig Koszovó”, amire a szerb kormány akkor tiltakozójegyzékkel reagált. Most mindez feledve, mintha mi sem történt volna, az egész szerb vezetőséget szemmel láthatólag önfeledt boldogság töltötte el, hogy vendégül láthatta a teljhatalmú török vezetőt.
Az embernek az a benyomása, hogy itt bárkiből lehet próféta, csak nyissa meg a bugyellárisát.
A kormánypárti média lelkendező kommentátorai máris új korszak beköszöntét jelentették be, amikor is a török üzletemberek tucatnyi új gyárat és üzemet fognak nyitni Szerbiában, munkahelyek ezreit teremtve meg, utak és repülőterek épülnek török pénzekből, az elsők között a Belgrádot Szarajevóval összekötő autópálya. Sőt, a most tervezett Török áramlat nevű gázvezetékből is juttatnak az orosz gázból Szerbiának, ha Putyin is jóváhagyja.
Egyszóval kezdődik a soha nem látott felvirágzás, csak tartsa meg nekünk egészségben Erdogant Allah, az a magasságos!
Hogy honnan ez a váratlan és önzetlen szerelem Szulejmán padisah utódainál a nyugat-balkáni gyaurok iránt? A választ az unióval kerekedett viszályban és Erdogannak abban a törekvésében találhatjuk meg, hogy kiterjessze politikai befolyását ebben a térségben, kihasználva a gazdasági lemaradást és azt a körülményt, hogy az itt élő muzulmán vallásúak legalább olyan rajongással viseltetnek iránta, mint a szerbek Putyin testvér iránt. Ennek a rajongásnak lehettünk tanúi a török elnök Szandzsákban tett látogatásakor is. Olyan eufóriával ünnepelték, mintha a felszabadítójuk jött volna el.
Szerbia hivatalosan az uniós tagság elkötelezettje, miközben a lakosság nagy része inkább az orosz anyácskához csatlakozna, egy másik része pedig Törökországhoz. Kíváncsi vagyok, hogy áll majd össze ebből az a kórus, amely majd az Örömódát fogja énekelni azon a nagy ünnepen?
OSZMÁN AGA. Ám lehet, hogy Ivica Dačić külügyminiszter meg sem éri ezt a nagy napot. A Brnabić-kormány száz napja alkalmából rendezett performanszon hallottuk tőle ezt a pesszimista kijelentést: reméli, hogy megéri az eseményt. Nem, nem azért kérdéses ez számára, mintha komoly kór emésztené szervezetét, s napjai meg lennének számlálva, erről szó sincs! Az Erdogan-látogatás során is meggyőződhettünk, hogy milyen kitűnő egészségnek örvend. Különben nem ragadta volna magához a mikrofont a török elnök tiszteletére rendezett fényes díszvacsorán, és nem énekelte volna el neki az Oszmán agáról szóló népi kesergőt, méghozzá a magas vendég anyanyelvén, törökül! A Boszporusz partjáról érkezett társaság legnagyobb örömére. Fellépése annyira sikeres volt, hogy a belgrádi főmufti még baksist, azaz borravalót is adott neki. Természetesen jelképesen és tréfából, de így is jócskán megalázta a hivatalban levő külügyi tárcavezetőt. Elképzelni is képtelenség, hogy bárhol külföldön hasonló szituáció előfordulhatott volna.
Dačićtól különben már megszokhattuk, hogy előszeretettel példálózik azzal, hogy Szerbia uniós csatlakozása igencsak távoli perspektíva, mintha maga sem hinne komolyan ennek bekövetkeztében. Vagy mintha nem is annyira lenne oda a belépésért, ami talán közelebb áll az igazsághoz.
A száznapi kormányzás kapcsán tartott felszólalásában a maga és az elnök sikerei közé sorolta az ország nemzetközi tekintélyének gyarapodását, amit e szavakkal igyekezett illusztrálni: „Mindenhol szívesen látnak bennünket, senkinek sem hazudunk…”. Amiből csakis arra következtethetünk, hogy korábban azért, enyhén szólva, nem voltak mindig őszinték tárgyalópartnereikkel szemben. Közvetve kitért azokra a bírálatokra is, amelyek az Erdogannak való dallikázása miatt érték, mondván: a kritikák ellenére a jövőben is folytatja a dalolgatást a külföldi vendégeknek, mert meggyőződése, hogy ezzel eredményesebbé tehetők a diplomáciai tárgyalások. Nem kis büszkeséggel sorolta fel, hogy eddig énekelt már Putyinnak, Szergej Lavrovnak, Catherine Ashtonnak, Edi Ramának… Még Donald Trumpnak is énekelni fog, ha az amerikai elnök felkeresné Szerbiát. (...)
Következő cikk: Szeged-Szabadka fél óra?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >