Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gyurcsány és a kettős állampolgárok szavazati joga
Tamás Gáspár Miklós
Pusztán azért elutasítani őket, mert köztudomású, hogy jelenleg ezek a honfitársaink az egyik magyarországi párthoz vonzódnak, önzés és kicsinyesség. Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök ismét bebizonyította, hogy rossz politikus. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Homályos célzattal aláírásokat gyűjt a pártjával (DK) együtt, hogy valamiképpen elejét vegye, hogy a külföldön (zömmel persze Erdélyben és a Vajdaságban) élő magyar állampolgárok szavazhassanak a magyarországi országgyűlési választásokon.
Valóban eléggé szokatlan, hogy olyan személyek, akik soha nem éltek valamely állam területén, nem is szándékoznak odaköltözni, nem fizetnek ott adót, stb., részt vehessenek az ottani választásokon. De az, hogy valami szokatlan, nem jelenti azt, hogy helytelen vagy értelmetlen vagy jogszerűtlen.
Akármilyen ideológiai megfontolás volt annak idején a kettős állampolgárságú, külföldön élő, magyar kultúrájú személyek magyarországi választójogát biztosító törvényjavaslat mögött, voltaképpeni tartalma világos vagy azzá vált.
A választójog tartalmát és terjedelmét a politikai (alkotmányos) közösség szabadon határozza meg. A magyarországi történelem köztársasági pillanataiban (1918, 1946, 1956, 1989-90) egyetértés volt benne, hogy a szavazati jog – jelentéktelen kivételekkel – minden nagykorú magyar állampolgárt megillet (hacsak bírói ítélet mellékbüntetésként időlegesen meg nem foszt valakit politikai jogaitól). Azt viszont, hogy ki magyar állampolgár, az alkotmányozó dönti el, esetünkben nagyjából úgy, hogy ez kiterjeszthető mindenkire, aki tartósan és törvényesen Magyarországon él, elvi különbségek – vagyoniak, felekezetiek, etnikaiak, nemiek és kulturálisak – nincsenek a jogcímek között.
Azt viszont senki nem tilthatja meg az alkotmányozó és törvényhozó hatalomnak, hogy az állampolgári közösséget kiterjessze (korlátoznia alkotmányjogi okokból – és a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásai, a nemzetközi jog miatt – nem nagyon lehet, különösen nem diszkriminatívan). Az, hogy „a politikai nemzet” terjedelmét kibővítik „a kulturális nemzet” fogalmi-képzetes határáig, nem hiba, ha az állampolgárok és képviselőik úgy érzik, hogy elég szoros szálak fűzik őket azokhoz, akikre a jogot kiterjesztik, és akik – tág morális és történeti értelemben – „kiérdemelték” ezt a jogot.
Hiszen nem jogfosztás történt, hanem jogkiterjesztés – ezt pedig demokraták (olyan liberális demokraták is, mint amilyennek Gyurcsány tekinti magát) örvendetesnek szokták tartani.
Egyáltalán nem magától értetődő, hogy az állandóan külföldön lakó, külföldi állampolgársággal is rendelkező magyar állampolgár (akinek a családja nemzedékek óta külföldön él, és az a szándéka, hogy továbbra is ott éljen) csak akkor rendelkezhessék szavazati joggal, ha bizonyos kötelezettségeit (adózás, katonai szolgálat stb.) Magyarországon teljesítette, hiszen jogai se teljes körűek (különösen szociális területen), bár természetesen könnyebb áttelepülnie Magyarországra, mint másoknak.
A választásokon való részvételnek van szimbolikus jelentése is, nem pusztán politikai jog: ekkor erősítjük meg „tagságunkat” az állampolgári közösségben. Senkinek nem árt meg, ha a Magyarország iránt élénken érdeklődő, a tág értelemben vett magyar kultúra részeseinek tekinthető és tekintendő emberek preferenciái is érvényesülnek a választások eredményében. Az állampolgárságot fölvett külhoni személyeknek mély érzelmi közük van Magyarországhoz – és nincs olyan politikai vagy jogi kritérium, amely a kötődésnek ezt a fajtáját tiltaná. (Hiszen más esetben ezt elismeri a jog, pl. egymáshoz érzelmileg vonzódó emberek élettársi viszonyt létesíthetnek, bizonyos esetekben össze is házasodhatnak.)
Az emberek szabad társulásai a civil társadalomban (mindenki szabadon csatlakozhat vallásfelekezethez, egyesülethez, mozgalomhoz, informális baráti társasághoz) különböznek a politikai társadalom viszonyaitól (ahol jogi kötelezettségek is szóba kerülnek, a szavazatunkkal hatalmi viszonyokat hozunk létre), de a kettő között nincs abszolút határ. A politikai pártok pl. a közhatalomban részt vevő alakulatok a parlamenti rendszerekben, de tagságuk nem ad jogi fölhatalmazást: a pártok a civil társadalom részesei is, közületek is, magánegyesületek is.
Nincs rá semmi ok, hogy pár évenként, egyszeri aktus során a külföldön élő polgártársaink ki ne nyilváníthassák, milyennek szeretnék látni azt a Magyarországot, amely akkora szerepet játszik a fejükben és a szívükben.
Pusztán azért elutasítani őket, mert köztudomású, hogy jelenleg ezek a honfitársaink az egyik magyarországi párthoz vonzódnak, önzés és kicsinyesség.
Arról nem szólva, hogy alkotmányos érzékű ember lehetőleg soha nem von vissza szerzett jogokat. Avval én nem érvelnék, hogy a külhoni magyar állampolgárok szavazatai nem döntenek el sok mindent (egy-két mandátumról foroghat kockán), mert ez itt irreleváns, és nem pusztán gyakorlati kérdésről (politikai haszonról és kárról) van szó.
Gyurcsány téved, hebehurgyáskodik, és már megint a rossz oldalon áll. Azt, hogy fölösleges vitákat robbant ki, és a maga népszerűtlenségével játszik fura kis játékokat, már megszokhattuk.
Gyurcsány pontosan olyan, mint a liberálisok és a baloldaliak torzképe a szélsőjobboldali portálokon és újságokban. Fölszítja a gyűlölködést, hogy aztán tiltakozhassék ellene. Láthatólag semmibe veszi vagy lekicsinyli az utódállamok magyar nemzetiségeit, ami tűrhetetlen. Az ő ellenszenves őrületeivel és provokációival szemben inkább azt – a Momentum által újabban támogatott – régi ötletet kell elővenni, hogy az időlegesen külföldön tartózkodó magyarországi állampolgárok (jellemzően Nyugaton dolgozó vendégmunkások, diákok) is szavazhassanak levélben. A joggal való élést nem akadályozni és korlátozni kell, hanem szorgalmazni és bővíteni.
És ez vonatkozik az erdélyi és vajdasági Fidesz-szavazókra is, akiknek épp úgy módjuk kell hogy legyen politikai véleményük kifejezésére, mint mindenkinek, aki önként szeretne az általunk itt Magyarországon nem eléggé becsült állampolgári közösséghez tartozni. Én ugyan senkinek se ajánlom, hogy a jobboldalra szavazzon – és azokat az utódállami magyarokat is megértem, akiknek a mai körülmények között nincs kedvük a jelenlegi magyarországi állam szolidáris, ám távoli működtetéséhez, vagyis a magyar állampolgárság fölvételéhez –, de ebben az esetben ez közömbös.
Jogkorlátozó kampányból pedig épp elég van amúgy is. Gyurcsány kezdeményezése pedig az.
El kell utasítani, és villámgyorsan el kell felejteni. És nemcsak azért, mert ez az ellenzéki önsorsrontás újabb szánalmas esete, hanem azért, mert önmagában helytelen.
Következő cikk: Gyurcsány Ferenc, a Fidesz kampányarca
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >