Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Becsapják az elnököt
J. Garai Béla
A lapok megbízható diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írnak, hogy a washingtoni terv igen széles körű illetékességet irányoz elő a koszovói szerb községek megalakulandó közössége számára (itt az albán félnek kellene engedményeket tennie), Belgrádtól pedig azt várja, hogy ne akadályozza Pristina felvételét a nemzetközi szervezetekbe, elsősorban az ENSZ-be. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A megdöbbentő tényre a párját ritkítóan éber külügyminiszter figyelmeztette Aleksandar Vučićot. Nevezetesen arra, hogy a nemzetközi közösség – inkluzíve albánok – folyamatosan átejtik.
„Állandóan figyelmeztetnem kell őt, hogy a nemzetközi közösség és az albánok kezdettől fogva hazudnak neki” – olvashatjuk Ivica Dačić legújabb leleplező kijelentését. „Dehogy akarnak ők kompromisszumot! Félek, hogy olyan papírral rukkolnak majd ki, amely kötelezi Szerbiát, hogy ismerje el Koszovót.”
Merthogy Dačić meg van győződve róla, hogy semmi sem dőlt el Koszovó kérdésében, ezért azt tanácsolja a túlságosan hiszékeny elnöknek, akit a hazudozásra hajlamos Nyugat és a minden hájjal megkent albánok megpróbálnak az orránál fogva vezetni, hogy ne kössön kompromisszumot.
Idézett nyilatkozatában a külügyminiszter a keményvonalas szerb vezetőknek azt az ismert álláspontját is megismételte, hogy Szerbia sohasem fogja elismerni Koszovót, még az uniós tagság elnyerése fejében sem! És ha nem születik kompromisszum, akkor folytatják harcukat. Az uniós jövőt a remélt jóléttel és jogállamisággal pedig vigye az ördög, legyen vele boldog, aki nem ennyire büszke a szuverenitására, mint Szerbia. Mi maradunk a mi koszovói délibábunknál.
Akkor most lesz kompromisszum Belgrád és Pristina között, vagy nem lesz?, kérdezhetnénk az elhangzottak után. Újabban ugyanis Vučić egyetlen nyilatkozatából sem maradhat ki a kiegyezés lehetőségének témája. Múlt heti bukaresti látogatásán is arról beszélt vendéglátójának, Klaus Iohannis román elnöknek, hogy Szerbia kompromisszumra törekszik Pristinával, „ám ehhez mindkét félnek le kell mondani maximalista követeléseiről”. A vendéglátót pedig felkérte, hogy országa támogassa a megkötendő kompromisszumot. Mintha az már kész tény lenne.
Korábban Angela Merkel német kancellárnak is kifejtette a kompromisszumra vonatkozó elképzeléseit, közös sajtóértekezletükön pedig – kissé homályosan - úgy fogalmazott, hogy „fontosabb szeretni saját gyermekeink földjét, mint az elődökét, fontosabb a jövő, mint a múlt”. Azt is mondta, hogy „Szerbia polgárainak a jövőbe kell tekinteniük, s nem szabad gyermekeinkre hagyni azokat a viszályokat, amelyeket mi nem tudtunk megoldani”.
Mindebből akár arra is következtethetnénk, hogy Vučić, ha egy veréblépéssel is, de közelebb került bizonyos koszovói realitások elismeréséhez, és ha sikerül kompromisszumot kötni Pristinával, akkor talán még arra is van remény, hogy előbb-utóbb megszülessen a Brüsszel által követelt „jogilag kötelező érvényű megállapodás”, ami a legfontosabb belépőjegy az unióba. Egy olyan megállapodás, amely nem jelentené egyszersmind Koszovó elismerését is.
Ám ha így is áll a helyzet, nagy kérdés, hogy miként boldogul Vučić a keményvonalas szárnnyal, amely makacsul ellenzi, hogy a legkisebb engedményt is tegyék az albánoknak, amint azt Dačićtól is hallottuk. És akik továbbra is abban reménykednek, hogy a nemzetközi helyzet megváltozásával, az orosz befolyás megerősödésével visszaszerezhetik Koszovót. Ezt a vonalat képviseli Aleksandar Vulin és az ugyancsak közismerten oroszbarát Nenad Popović technológia ügyi miniszter is, akik minden alkalmat megragadnak, hogy a Nyugat és a NATO ellen hangolják a közvéleményt.
Vučić aligha várhat segítséget a Koszovóról zajló, úgynevezett belső párbeszéd részvevőitől sem, az ott eddig elhangzottak ugyanis egyáltalán nem a kompromisszum támogatására utalnak, éppen ellenkezőleg. Pedig korábban azt mondta, hogy megvárja a dialógus befejezését, és akkor – április elején – minden elképzelést figyelembe véve kirukkol saját döntésével. A dialógus elutasító hangvételének szemléltetésére elég, ha csak az egyetemi hallgatók részvételével megtartott múlt heti tanácskozást említjük, amelyen Marko Đurić, a kormány koszovói kérdéssel megbízott irodavezetője nagy buzgón arról szónokolt, hogy „még a jövő nemzedékek is folytatni fogják a harcot a déli tartomány visszaszerzéséért”. A felszólaló fiatalok pedig folytatták a patrióta lecke felmondását. Látszott rajtuk, hogy nincs szándékukban a békés jövő felé tekintgetni, ahogyan az elnök ajánlotta, hanem ők is inkább harcra buzdítanák a jövő nemzedéket.
Mindettől függetlenül mégis számos jel utal arra, hogy a kulisszák mögött valami készülődik a koszovói ügyben. A legfrissebb információ, ami ezt szintén alátámasztja, az a lapértesülés, hogy az amerikai kormány négy pontos rendezési csomagot készül a tárgyalóasztalra tenni, egy olyan jelentős dokumentumot, amely belgrádi lapok szerint akár „meg is változtathatja Szerbia stratégiai állásfoglalását”. A lapok megbízható diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írnak, hogy a washingtoni terv igen széles körű illetékességet irányoz elő a koszovói szerb községek megalakulandó közössége számára (itt az albán félnek kellene engedményeket tennie), Belgrádtól pedig azt várja, hogy ne akadályozza Pristina felvételét a nemzetközi szervezetekbe, elsősorban az ENSZ-be. Ha a szerb fél elfogadja a csomagot, akkor megnyílhat az út Szerbia számára az Európai Unió felé, Amerika pedig gazdasági és diplomáciai támogatást szavatolna neki nemzetközi színtéren.
Washington állítólag azért szánta rá magát erre a lépésre, mert elégedetlen Brüsszel teljesítményével a koszovói ügyben.
Hivatalos reagálás még nincs az amerikai elképzelésre, ám lelkes fogadtatásra aligha számíthatunk, főleg Dačićék táborából. Egyetérthetünk azzal a névtelen hozzászólóval, aki az információhoz fűzött netes kommentárjában így valószínűsíti Belgrád válaszát: „Sértődötten el fogják utasítani a csomagot, hogy azután néhány év elteltével, a legképzettebb szakemberek újabb távozási hulláma és további gazdasági kudarcok után kénytelenek legyenek elfogadni egy sokkal kedvezőtlenebb ajánlatot, orosz közbenjárással”.
Majd így fejezi be fejtegetését: „Ám mindezért csak magunkat hibáztathatjuk, amiért ilyen vezetőséget választottunk magunknak, amelynek tagjaitól, történelmileg szemlélve a dolgot, másmilyen politikát nem is várhatunk”.
Következő cikk: Csatlakozna, de nem halad!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >