Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kisebbségi vélemény
Tamás Gáspár Miklós
Négyötödös, illetve kilenctizedes szavazataránnyal fogadta el a Magyar Országgyűlés a hetedik alkotmánymódosítást, majd a „Stop Soros” törvényt. Emögött ott áll a magyarországi választók többsége is. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Ez világos eredmény. Igaz, nincs benne semmi különös. Az európai közvélemény elsöprő többsége ellenzi – majdnem mindenütt – a közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai menekültek befogadását. Roma locuta, causa finita. Vox populi, vox Dei. Harsonák. Dobszó.
Magyarországi sajátosság: itt ez nemcsak átmeneti politikai fejlemény. Itt a történelmi „alkotmányos identitás” részévé tették a rasszizmust és az idegengyűlöletet. Itt az „Alaptörvény” kötelez bennünket az együttérzés, a részvét, az irgalom, a vendégbarátság erényeinek megtagadására. Törvényhozóink megfontolt döntése ez. Némelyek (magyar államférfiak) ünnepélyesen megtagadják az európai – de tulajdonképpen minden egyes – civilizáció alapelveit, mások csak brutálisan, ám képmutatóan alkalmazzák a gyakorlatban a barbárság parancsolatait. A különbség csekély.
Nemcsak a térben másutt, hanem az időben egyebütt is a nemzeti-faji-etnikai probléma vetett gátat Magyarországon (és persze külföldön is) a szabadságnak:
a tizenkilencedik század második felében, majd a huszadik legelején az Ausztriával való összeköttetés problémája és a nemzetiségi kérdés (különösen a románellenesség);
a két világháború között a határrevízió problémája és a zsidókérdés (antiszemitizmus);
1949 és 1989 között a szovjet megszállás és a Nyugattól való kulturális elszakadás;
1989 után a cigánykérdés (romaellenes fajgyűlölet), Európa-ellenesség és iszlamofóbiás migrációellenesség.
Mindezekben a periódusokban a belső problémákért a Nyugatot és a nemzetközi szervezeteket volt szokás hibáztatni.
1. A románokat és a szlovákokat („oláhokat” és „tótokat”) a Nyugat és „Bécs” biztatja, aki meg védi őket – radikálisok, szociáldemokraták, modern írók – nyugatmajmoló, a nemzetközi szabadkőművesség zsoldjában álló, magyarellenes honárulók (mindenekelőtt Ady).
2. A zsidók védelmezői és az antiirredenták az antant, a kisantant, a II. és a III. Internacionálé, a szabadkőművesség és „Párizs” ügynökei, Rothschild bábjai; a Népszövetség az ellenség ügynöksége. (Mindevvel sikerült elodázni a demokratikus választójogot, a földreformot, a cenzúra eltörlését, az állampolgári egyenlőséget.)
3. A szovjet típusú diktatúra ellenzői, az emberi jogi csoportok, Helsinki-bizottságok, szamizdat folyóiratok stb. a Nyugat (vagy Amerika) ügynökei, az ellenzékieket („dissidents”) magasztaló nyugati újságok a judeoliberális világösszeesküvés (plusz hatvannyolcasok, trockisták) balekjai. Terjesztik a szexuális szabadosságot.
4. A „migránssimogató” kozmopoliták, emberi jogi csoportok, Helsinki-bizottságok, független internetes portálok „Brüsszel” (azaz Soros) ügynökei, a civil társadalmat megtestesítő NGO-kat magasztaló nyugati médiák Soros/EU/ENSZ/Európa Tanács, azaz a judeoliberális világösszeesküvés (plusz hatvannyolcasok, „kulturális marxisták”) balekjai. Terjesztik a szexuális szabadosságot.
Kétségtelenül van folytonosság.
A paranoiában.
Az irracionális, műveletlen politikai gondolkodásban.
De ezen túl: mindazokat a fölszabadulási (emancipációs) törekvéseket, amelyek a hierarchia (rangsor), kasztos (rendi) vagy osztályegyenlőtlenség, a politikai alárendeltség eltörlésére törekedtek így vagy úgy (fölvilágosodás, szocializmus) rendre legyőzte a nacionalizmus-rasszizmus-etnicizmus (ezek nem szinonimák, bár van közös elemük). Napóleon a francia forradalom után. A szociáldemokrácia árulása 1914 nyarán. „Szocializmus egy országban”: a Kommunista Internacionálé átalakítása orosz nemzeti zsarnoksággá, hála Sztálinnak. Most: az Európai Unió fölbomlása. Az ENSZ eljelentéktelenedése. A nemzetközi jog el nem ismerése. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának, az ENSZ Alapokmányának nyílt, durva megsértése a legtöbb nemzetállami kormány által.
Olyan régi, elismert szervezeteket neveznek (ma már nemcsak Magyarországon) bűnöző bandáknak, mint a Médecins Sans Frontières, Amnesty International, Vöröskereszt, Greenpeace, Anti-Slavery International, Migration Aid. Hasonlóképpen kezelik – a szélsőjobboldali magyar kormánysajtóban – az ENSZ menekültügyi főbiztosságát (UNCHR), emberi jogi főképviselőjét és az ENSZ főtitkárát. (A Magyar Idők nevű Orbán-szócső az EU után már a NATO-t is támadja.) Az új évezredben eddig legsikeresebb emancipációs mozgalom, az új feminizmus és az LGBTQIIA csoportok akciója – „dzsenderfasizmus” és hasonló neveken – eredményes támadás tárgya. Az aprócska baloldal („baloldal”-on nem azt értjük, amit Magyarországon szoktak az értetlenek és a tudatlanok, hanem az antikapitalistákat) mélyen megosztott, s a baloldali vereség szokásos formáit mutatja (szektásság, depresszió, vadulás).
Mindenesetre: az ún. polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus összes erői végzetes vereséget szenvedtek, a győztesek a fajvédők, a fajüldözők és a fajgyűlölők. Azok az országok, ahol ez (még) nincs így – Portugália, Spanyolország, részben Görögország – azért különböznek tőlünk, mert 1945 után is megtapasztalták a fasizmust, tehát nekik nem kell magyarázni.
(Még azok az országok is mások, mint mi, ahol egyébként győzött az etnicizmus, de ahol a nemzeti hagyomány, a nemzeti identitás része az antifasizmus – Szerbia, Franciaország, Olaszország –, van egyfajta történelmi automatizmus, legalább a „Bella ciao” szintjén; ez Magyarországon még a radikális baloldalon sincs meg egészen, itt még az antifasizmus 1968-i fölújulása se hagyott mély nyomot. Nem beszélve a polgári balközépről, amely mélyen irredenta, románellenes.)
A hetedik alkotmánymódosítás és a „Stop Soros” törvény semmiféle fölháborodást, lázadást, ellenállást nem váltott ki a magyarországi ellenzéki közegből (az „ellenzéki” „pártok” belső „problémáikkal” „vannak elfoglalva”). Némi halk nyafogás hallatszott, mert a törvény és az alkotmánymódosítás amúgy se végrehajtható meg abszurd, de hát az ellenzék – beleértve az ellenzéki sajtót – még az országgyűlési választások előtt világossá tette, hogy rosszkedvűen helyesli az orbáni fajvédő kerítést, vagy legalábbis beletörődött, hogy a nép ezt akarja, passz.
Nemzeti egység, összpárti (összmediális) etnicizmus.
Hát akkor a rend kedvéért szögezzük le: az volna a helyes megoldás, ha az európai államok anyagi lehetőségeik függvényében befogadnák a központ által méltányosan elosztott menekülteket.
Magyarország nyugodtan befogadhatna évi tizenöt-húszezer embert. Ez ugyan áldozat lenne, sok nehézséggel járna, de a tisztesség ennyit megkövetelne.
Az európai kvótarendszer alapgondolata helyes, a nemzetállami kormányok tévednek.
Ezt a megoldást elvetették, nem lesz belőle semmi. Álláspontomat alig osztja valaki. Az ellenzéki médiák Orbán miniszterelnök úr furcsa nadrágján vidulnak meg az Országgyűlésben megesett groteszk összeszólalkozásokon. Olyan részletkérdés, mint a Magyar Tudományos Akadémia autonómiájának fölszámolása (mivel az elitet érinti), csakugyan undort kelt (indokoltan), de a hajléktalanság alkotmányos megbélyegzése nem. A még nem orbánista értelmiség zavartan hallgat.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök ma földrészünk meghatározó, irányadó – „trendsetter” – államférfija; és az általa meghatározott irány nyílegyenesen vezet a pokolba. Nagysikerű bajtársa és híve, Sebastian Kurz osztrák szövetségi kancellár Európa külső és belső határainak lezárását proponálja. A magyar miniszterelnök magyar újrafölfegyverzést javasol, megerősített magyar hadsereget. Ezt a gondolatot Raffay Ernő úr, a szélsőjobboldali történeti publicisztika ismert alakja konkretizálja a kormány hivatalos lapjában: szerinte a Trianonban elszakított magyar területeket fegyverrel – és Oroszország segítségével – kell visszahódítani. (Nézetei nagyszabású művészi kifejezést nyertek a Trianon c. lovasmjuzikelben a budapesti Hősök terén a minap.) Ellenvetés erre a kormánytáborból tudtommal nem érkezett.
Raffay úr marginális közszereplő; viszont Horia R. Patapievici a román értelmiség vezető figurája, hatalmas tekintélyű véleményvezér, aki óriási visszhangot keltett bukaresti beszédében Románia újrafölfegyverzését, a titkosszolgálatok megerősítését követeli – a román konzervatív értelmiség válságban mindig a fegyveres erők felé szokott fordulni – az orosz (és a bécsi döntésre való utalása szerint: a magyar) veszélyre tekintettel. Patapievici úr a román hagyományoknak megfelelően a nyugati szövetségben (EU/NATO) látja a menekvést, Orbán úr és Raffay úr pedig a magyar hagyományoknak megfelelően a Nyugattal való szembefordulásban. A különbség csak annyi, hogy a magyar hadsereg: álom, a román (és a lengyel) hadsereg azonban a Pentagon és a CIA által vastagon alátámasztott valóság.
Orbán úr érzi, hogy – etnicista ideológiájának (tőle nagyjából független) diadala ellenére – geopolitikailag egyedül marad. Erre reagál bárdolatlan, balkörmű és bumfordi beavatkozása a volt jugoszláv tagköztársaságok politikai életébe, amelynek eredménye magyar szempontból: zéró. Mint minden etnikai politika, az övé is természetesen jut el a közszabadságok és autonóm társadalmi szférák fölszámolásához, rendőrállamhoz és – enyhén szólva – veszedelmes külpolitikai konfliktusokhoz. A tirannia mindig rendet akar, és mindig zűrzavart okoz.
A menekültügyben kialakult, úgyszólván össznemzeti közmegegyezést – mivel megöli a fehér középosztály szabadságát is – csakhamar meg fogják bánni sokan. Konzervatívok is. Azért, mert nekik lesz rossz. Ez előrelátható, de engem – bevallom – nem érdekel különösebben. Engem az érdekel, mi lesz a menekülőkkel, a szenvedőkkel, a számkivetettekkel. Akikről ezt írta 1971-ben Domonkos István (ha nem tudnák, híres jugoszláviai magyar költő szül. 1940, Ókér, Vajdaság/Szerbia):
én menni külföld/mit munkaengedély/kofferban szalonna/két kiló kenyér/.../menni nyaralni adria/szeretni szoknya fokhagyma/szeretni kövér nő/szeretni hátul szeretni elöl/halál jönni kelet felől//én gyáva rezegni nagyon/váróteremben élet légycsapóval/vágni engem nyakon.
Véleményem kisebbségi vélemény. Egyetértésre nem számítok. Talán valaki fölneszel. Bár alighanem már késő.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >