Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
Délvidéki „nagy sikerek”…
Bozóki Antal
Hogy a délvidéki magyar autonómia ügyét ne is említsem. A szabadegyetem részvevői esetleg még tudomást szereztek volna az itteni magyarok valós helyzetéről. Ugyan már! A problémák felvetése még ártana a VMSZ és a Szerb Haladó Párt szövetségének/tekintélyének. Ezért kár volt Tusványosra utazni! Bozóki Antal:
Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)
Július 23.
Mit koordináltak?
Várhatóan „október végén, de legkésőbb november 4-én” nemzeti tanácsi választások lesznek.
A 21 Szerbiában működő kisebbségi nemzeti tanács közül 12-nek a képviselői vettek részt a nemzeti tanácsok koordinációs testületének Zentán megtartott ülésén – közölte a VRTV.
A koordinációs testület „ezúttal azokat az időszerű kérdéseket tárgyalta, amelyek abból a programcsomagból erednek, törvénycsomagból, amelyet nemrég fogadott el a parlament, és amelyek a nemzeti kisebbségekre vonatkoznak. Ezek közül a legjelentősebb a nemzeti tanácsokról szóló törvény” – nyilatkozta Hajnal Jenő, a magyar nemzeti tanács elnöke, aki a koordinációs testület soros elnöklőjének tisztjét is ellátja. A testület a választások előtt „valószínűleg még egy összejövetelt tart” – tette hozzá.
A VRTV rövid (1 perc 53 másodperces) helyszíni tudósításában megtalálhatók ugyan a válaszok a „ki”, „mikor”, „hol”, kérdésekre, csak éppen a lényeg/a legfontosabb, a „mit” és a „miért” maradt ki! Mi az, amit koordináltak a testület ülésén? Jutottak-e a képviselők valamilyen közös álláspontra és – ha igen – miben, ha pedig nem, akkor mért nem? Elvégre a testület a választásokig „valószínűleg” csak „még egy összejövetelt tart”… Vagy erről a (köz)televízió-nézőknek nem kell értesülni? Egyébként, nem elég az újságírónak csak jelen lenni, kérdezni, a kérdezettnek pedig válaszolni is tudni kell(ene)…
Július 26.
A lakosság 43,6 százaléka rosszabbul él, mint öt évvel ezelőtt
A Szerbiában élők 43,6 (más hírforrás szerint 40) százaléka vélekedik úgy, hogy rosszabbul él, mint öt évvel ezelőtt. 36,1 százalékuk szerint ugyanúgy él, mint öt éve. 19,5 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy jobban él, derül ki a Nova srpska politička misao (NSPM) [Új szerb politikai gondolat] folyóirat felméréséből.
A polgárok 60,4 százaléka azt mondta bevételeiből nem tudja megengedni magának, hogy elmenjen nyaralni. A telefonos közvélemény-kutatást július 12. és 19. között végezték 1000 polgár között.
22,98 százaléka a megkérdezetteknek mondta azt, hogy megengedheti magának, hogy elmenjen nyaralni, anélkül, hogy valamit meg kellene vonnia magától, míg 16 százalék ezt csak akkor teheti meg, ha minden másról lemond, emelik ki az Új szerb politikai gondolat felmérésében, írja a Vreme.
Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak, nőtt-e az utóbbi időben az erőszak, a bűnözés és veszélyben-e az emberek biztonsága, a megkérdezettek 69,2 százaléka igennel válaszolt, 22,3 százalékuk pedig nemmel.
Az Európai Uniós csatlakozást 46,5 százaléka támogatja a megkérdezett polgároknak, 14,8 százaléknak nincs álláspontja a kérdéssel kapcsolatban, míg a csatlakozást 38,7 százalék ellenzi.
Akár a lakosság 43,6, akár 40 százaléka mondja, hogy „rosszabbul él, mint öt évvel ezelőtt”, ez bizony lesújtó adat. Nem csoda, hogy az emberek folyamatosan távoznak az országból. A TV-híradókból áradó kedvező gazdasági hírek ellenére – amiben az RTS első csatornája vezet – a lakosság egyre szélesebb rétegei nyomorognak.
Nincs tudomásom arról, hogy a magyar közösségben végeztek-e hasonló felmérést. Ez megmutatná a közösség valódi állapotát. Vagy nincs is, aki ezzel foglalkozzon?
Július 26.
Délvidéki „nagy sikerek”…
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor műsorán szerepelt a magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című pódiumbeszélgetés is. A panel résztvevői a téma politikai szempontjait járták körbe.
A Délvidéket Erdődi Edvina (1988), jogász, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának elnökségi tagja képviselte, aki – a Magyar Szó (párt)lapban közölt írás szerint – ezt mondta:
– Szerbiában 2016-ig elégedett volt a politikai vezetőség a kisebbségi jogokkal. Amióta azonban az ország elindult az EU-csatlakozás útján, változott az álláspont, és történtek előremutató lépések. Erdődi szerint a Délvidéken nagy sikereket könyvelhettek el a közszférában, a részarányos foglalkoztatás terén. A szerb alkotmánnyal összhangban (2016 decembere óta) előrelépések történtek a személyzeti nyilvántartásban a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozását tekintve.
Ehhez járul hozzá az anyakönyvezésről szóló törvény, amely szavatolja a nemzeti hovatartozás nyilvántartásba vételét. A jövő év kezdetétől a hivatalokban kötelesek lesznek a kért nyelven biztosítani az adatokat, ennek elmulasztását büntetések terhelik. A nemzetiségi hovatartozás önkéntes bevallása pedig nem vonhat maga után semmilyen diszkriminációt.
A magyar a legnagyobb nemzetiségi közösség a Délvidéken, ezért a kisebbségek által a közszférában betöltött munkahelyekből a legtöbb a magyarokat illeti meg; az alkotmány szerint is. A 15 százalékos lakossági arányt elérő települések önkormányzatában hivatalos nyelvként kell kezelni az adott kisebbségi nyelvet, amit az általános nyelvhasználatban is érvényesíteni kell. Ugyancsak sikerként könyvelhető el a VMSZ által benyújtott törvénymódosítás a nemzeti tanácsokról, amely a magyar nemzeti választói névjegyzékbe való feliratkozást érinti.
Az oktatás, a tankönyvek és a tanterv terén ugyan tapasztalhatók még hiányosságok, de itt is előremutató folyamatokról beszélhetünk. Például a szerb mint idegen nyelv oktatásáról, amely a tömbökben élő magyar fiatalok szerbtanulását segítheti – hangoztatta Erdődi.
A bálványosi szabadegyetem „pódiumbeszélgetésén” nem vehet rész „akárki”, hanem csak az akit erre „meghívnak”, „felkérnek”, aki ilyen pártfeladatot kap. Erdődi Edvina nem „akárki” – annak ellenére, hogy a közéletben szinte ismeretlen – hanem a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának elnökségi tagja, aki Fideszes gyakornok volt az Európai Parlamentben (ahol a Fidesz/VMSZ-es „Deli Andor képviselő úr fogadta”, mint Pásztor István pártvezető Ábel fiát is).
A szabadegyetem részvevői és hallgatói Erdődi „kifejtése” alapján azzal a mély (és téves) meggyőződéssel mentek haza, hogy a Délvidéken a magyar kisebbség helyzetével minden a legnagyobb rendben van, hiszen – a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ), vagyis az Ifjúsági Fórum anyapártjának köszönve – „nagy sikereket könyvelhettünk el a közszférában, a részarányos foglalkoztatás terén”. (Erre a témára alkalom adtán még visszatérek.)
Erdődi szerint „ugyancsak sikerként könyvelhető el a VMSZ által benyújtott törvénymódosítás a nemzeti tanácsoktól”. (Akárcsak Pásztor Bálint, a VMSZ elnökségi tagjának, vagy a Szerb Haladó Párt – SNS parlamenti képviselőinek a hangját hallanám.)
Az egyedüli „hiányosságok” – Erdődi véleménye szerint – „a tankönyvek és a tanterv terén ugyan tapasztalhatók még, de itt is előremutató folyamatokról beszélhetünk” – tette.
– Összességében jó törvénymódosítások születtek, és kielégítőek a kisebbségi jogok – értékelte Erdődi.
Mást, sajnos, nem is lehet(ett) elvárni a VMSZ nem is éppen fiatal, de szép reményű politikusától.
Kritikus hang, vagy bátrabb, valós (helyzet)elemzés a délvidéki/vajdasági magyarokról nem létezik? Ez lenne a nemzeti kisebbségi jogvédelmünk? Még a Vajdasági Magyar Diákszövetség perét sem hozta fel a Jogtudományi Kar ellen! Hogy a délvidéki magyar autonómia ügyét ne is említsem. A szabadegyetem részvevői esetleg még tudomást szereztek volna az itteni magyarok valós helyzetéről. Ugyan már! A problémák felvetése még ártana a VMSZ és a Szerb Haladó Párt szövetségének/tekintélyének.
Ezért kár volt Tusványosra utazni!
Augusztus 1.
Pótolhatatlan veszteség
Pressburger Csaba (a Magyar Szó 2011. június 23-án, a Magyar Nemzeti Tanács által leváltott főszerkesztőjének) július 15-i, Kit érdekelsz, vajdasági magyar? című írását csak most olvastam. A fontossága/tartalma miatt azonban nem hagyhatom szó nélkül.
Mielőtt, megfogalmazta a választ barátjának a Dombos Festen feltett „mellbevágó kérdésére”, hogy „miért nem írsz”?, kifejti véleményét a délvidéki/vajdasági magyar sajtóban uralkodó szomorú helyzetéről:
A Vajdaságban egy kézen meg lehet számolni az olyan médiafelület, amelyik szívesen lehozna/le merne hozni
– oknyomozó cikket a vajdasági magyar politikai, gazdasági, intézményi struktúrák működéséről;
– mélyelemzést a kisebbségi jogok érvényesítését befolyásoló szabályozó mechanizmusokról;
– átfogó, tényekkel és racionális érvekkel alátámasztott kritikát vajdasági magyar közéleti témákban – írja Pressburger.
Ha végül meg is jelenik, „persze fizetni a cikkért nem fognak, vagy ha igen, valami mizerábilis összeget, ami egyáltalán nem őket minősíti, de a befektetett munka szempontjából vizsgálva a dolgot azért erősen megingatja még a legnagyobb időmilliomosokat is eltökéltségükben”, teszi hozzá.
Az önmagának feltett sokkal nyomasztóbb kérdésre, hogy „vajon érdekelne-e egy ilyen cikk bárkit is?”, a szerző így válaszol: „Manapság csak a vitriolos kritikának van piaca, az odamondogatós publicisztika az, ami képes még valamilyen reakciót kiváltani akár a vajdasági magyar közéletben is. Én nem tartom ördögtől valónak ezt a műfajt sem. Minden tábornak szüksége van a pozitív visszacsatolásra, olykor jól tud esni az embernek egy, a saját elképzeléseit megerősítő, élesebb, nem kiegyensúlyozott, nem köntörfalazó véleményt olvasni. A baj, szerintem, az, hogy szinte már csak ez maradt. Még egyes oknyomozó műhelyekbe is beszüremkedett ez a „kétbites” attitűd, pedig oda aztán tényleg nem volna szabad beengedni a tendenciózusságot.”
Válaszát barátja kérdésre végül tömören így foglalja össze: „Nem írok, mert nincs időm, de ha lenne, akkor sem volna kifizetődő és/vagy nem tartana érdeklődésre számot”.
Pressburger azon – nem kevés, ismert/neves, főként fiatal(abb) – újságírók közé tartozik, akiket az utóbbi években menesztettek az itteni sajtóból, vagy akik a helyzettel való elégedetlenségük miatt mondtak fel.
A korábbi Magyar Szós tisztogatások után (2017. július 5-ével) „kirúgták” például az ugyancsak a Magyar Nemzeti Tanács által irányított Hét Nap főszerkesztőjét (egyben a Magyar Mozgalom egyik alapító tagját), Tomek Vitort is.
A politika – első sorban a VMSZ – rátelepedett a sajtóra. „A VMSZ ugyanis nemcsak témákat és politikusokat nyilvánít nemkívánatosnak az MNT által alapított médiumokban, hanem újságírókat, írókat, közéleti szereplőket is, akiktől megvonta a publikálás és a megszólalás lehetőségét.”
Pótolhatatlan veszteség érte a délvidéki/vajdasági szellemi/alkotói életet (is).
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >