2024. június 13. csütörtök
Ma Antal, Anett névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Reagálás a Jó reggelt Vajdaság írására

Tudom, még mindig nincs itt az ideje, hogy ezt a kérdést felvessem. Nem is tettem volna meg, ha nincs a JRV írása. Előbb véget kell, hogy érjen a vajdasági magyar belháború, a csatározás, a kölcsönös lejáratási kampány… Ha mindez befejeződik, s marad még itt magyar, akinek rádióműsorokat lehetne csinálni, újra megszólalok e kérdés kapcsán.

Nem szoktam reagálni a Különböző Facebook-csoportok írásaira, a Jó reggelt Vajdaság egyik szövege miatt azonban kénytelen vagyok most ezt megtenni. Amióta újságírással foglalkozom, s ennek immár 25 esztendeje, kényesen ügyeltem arra, hogy pártatlan maradjak. A JRV szóban forgó írása ugyanakkor azt állítja, hogy én és még néhány személy a Magyar Nemzeti Tanácsban „a Magyar Mozgalom platformját erősítették – nem csak elméletileg, hanem a Magyar Mozgalom alapítóiként”.

Ki kell jelentenem, hogy soha nem voltam a Magyar Mozgalom tagja, alapító-kezdeményezője sem, de ugyanúgy nem voltam soha a Vajdasági Magyar Szövetség tagja sem. Úgy vélem, ha valaki hivatásos újságíró, akkor az ne legyen párttag! Arra is igyekeztem ügyelni, hogy még az esetleges pártszimpátiámra se derüljön fény újságírói tevékenységem során. Igyekeztem tárgyilagosan tudósítani, és hasonló elvvel szerkeszteni a hírműsorokat is. Szem előtt tartottam, hogy a hatalmi többség mellett az ellenzék álláspontjáról is beszámoljak, természetesen az adott párt politikai súlyához mért terjedelemben, de mindenképpen törekedve arra, hogy a különböző álláspontok teret kapjanak a műsorokban, s hogy azok a lejáratási kísérletektől mentesek legyenek.

Valóban igaz az, hogy az MNT ülésein a tájékoztatással kapcsolatos kérdésekben többször ellentétes álláspontot képviseltem a hatalmi többség véleményével szemben. Ezt lelkiismereti és szakmai okokból tettem, főleg azután, hogy a frakcióból is kizártak bármiféle értesítés vagy indoklás nélkül. Az én ellenzékiségem azonban jóval korábban kezdődött, mint a VMSZ szakadása és a Magyar Mozgalom megalakulása!

2014. szeptember 1-én kért fel Pásztor István arra, hogy legyek a Magyar Összefogás listájának egyik független jelöltje. A felkérést el is fogadtam, de utána a választási program kidolgozásakor világossá tettem, hogy szereplésemért cserébe az az elvárásom, hogy az MNT tegyen meg mindent a privatizálás előtt álló Szabadkai Rádió megmentéséért. Erre ígéretet kaptam, sőt mindez a választási programba is bekerült név szerint említve a Szabadkai Rádiót.

Néhány héttel később azonban már világossá vált a számomra, hogy a választási programban leírtak ellenére sincs meg erre az őszinte szándék. Az egyik december végi frakcióülésen, amikor a 2015-re tervezett programokat véglegesítettük, abban az szerepelt, hogy a Szabadkai Rádió státusát 2015. végéig rendezni kell. Szóvá tettem, hogy a privatizációra (az akkori előírások szerint) 2015. július 1-ig sor kerül, tehát már addigra meg kellene oldani a kérdést. Erre az volt a válasz, hogy legrosszabb esetben néhány évig nem lesz Szabadkai Rádió! Nyeltem egyet, de próbáltam higgadtan megfogalmazni, hogy a választási kampányban is a Rádió megmentését ígértük, s ha néhány évig nem lesz adás, a munkatársaim nem fognak várni, hanem megélhetést keresnek, mindenki megpróbált másként boldogulni. Úgy emlékszem, erre nem volt semmiféle reakció a végrehajtó bizottság tagjai részéről, csak az egyik mellettem ülő képviselőtársam súgta oda nekem: Tanuljam meg, hogy a választási kampányban mindig azt kell, mondani, amit az emberek hallani szeretnének!

Ezen a frakcióülésen kezdődött az ellenzékiségem, kiközösítésem? Nem is tudom, hogy minek nevezzem. A Szabadkai Rádió szerkesztőségében egyrészt mind nagyobb volt a rám nehezedő nyomás, hogy ha már az MNT tagja vagyok, sőt a tájékoztatási bizottság elnöke, oldjam meg a kérdést! Ugyanakkor sem a VMSZ-ben, sem az MNT-ben nem volt senki, aki hajlandó lett volna velem a tájékoztatással kapcsolatos ötleteimről, a Szabadkai Rádió és a többi helyi és regionális rádió átmentésének a lehetőségeiről beszélni.

Reménytelen és magányos harcot kezdtem folytatni, s közben a VMSZ-ben is megkezdődtek a belső csatározások, majd a szakadás, illetve a Magyar Mozgalom megalakulása. Egy idő után a Mozgalom is zászlajára tűzte a Szabadkai Rádió ügyét. Gondolom azért, mert az észak-vajdasági magyar közösség elvárása ez volt, s ezt az MM is észlelte. Ne felejtsük el, 2007-ben 5 nap alatt 20 ezer polgár követelte aláírásával, hogy a Szabadkai Rádió egész napos magyar adása megmaradjon!

A Magyar Mozgalom néhány tagja, mint a magyar adások megbízott főszerkesztőjét megkeresett, kérésükre nekik is elmondtam, hogy meglátásom szerint mi lehetne a megoldás a kényszerű helyzetben, de voltak ilyen beszélgetések a VMDK elnökével, vagy a VMDP helyi vezetőivel is. Túl bizakodó azonban nem voltam már csak azért sem, mert nem felejtettem el, hogy a Magyar Mozgalom néhány alapítója, amikor magas tisztségeket töltöttek be még a VMSZ színeiben, semmit sem tettek a Szabadkai Rádióért.

Nemcsak a Szabadkai Rádiót, hanem a zombori, temerini, nagybecskereki, nagykikindai stúdiókat is meg lehetett volna menteni, el is készítettem az erre vonatkozó stratégiát, de annak megvalósítására nem volt semmiféle akarat. Ne csűrjük-csavarjuk a dolgot: a Pannon RTV projektnek álltunk az útjában, s e „magasztos cél” megvalósításáért bármit hajlandóak voltak beáldozni a VMSZ-esek is és a későbbi mozgalmasok is.

„Németh Ernő, miután rájött arra, hogy használni használják, de kollegialitást ne várjon, eltávolodott a mozgalomtól, aztán felhagyott a politizálással és visszatért a szakmájához” – írja a Jó reggelt Vajdaság.

Nem erre jöttem rá, hanem arra, hogy hiábavalóak a józan észérvek, a vajdasági magyar belháborúban kiabálásommal inkább ártok az ügynek. Használni engem senki sem használt, és senkitől sem kellett eltávolodnom, ugyanis mind a napig tárgyilagosan próbálom követni a Magyar Mozgalom és a vajdasági magyar politikai szintér többi résztvevőjének a tevékenységét is. A szakmámba pedig nem kellett visszatérnem, mert akkor is újságírással foglalkoztam, amikor a közszolgálati Szabadkai Rádió utolsó hónapjaiban, egy éven át fizetés nélkül dolgoztunk. Igazán, csak az új tulajdonos jóakaratán múlott, hogy később adott valamennyi kárpótlást az ingyen munkánkért.

Még ma is újságírással foglalkozom. Igaz, jelenleg szabadúszóként. Az elmúlt időszakban megpróbáltak a háttérbe szorítani, ellehetetleníteni. A bűnöm az, hogy kiálltam a Szabadkai Rádióért, mert úgy gondoltam és gondolom, hogy egy 50 éves magyar intézményt magasabb célok érdekében sem szabad tönkretenni, mert abban újságírók generációinak munkája volt, történetesen azoké az embereké, akiktől a szakmát tanultam, s akiket ezért én mélységesen tisztelek, s örökségüket tovább akarom vinni! Nem mondhatok le a Szabadkai Rádióról a hallgatóink miatt sem, akik több mint 6500-an az utolsó pillanatban is követelték a magyar adás átmentését, mert szerették azt. Ugyanígy vagy hasonlóan gondolkodik a Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége egykori munkatársainak a többsége is. Ne feledjük, csak hárman voltak hajlandóak a Pannon RTV-ben folytatni a karrierjüket!

Meggyőződésem, hogy a Szabadkai Rádió történetének nincs még vége. Az intézmény most magántulajdonban van, de az egykori Magyar Műsorok Szerkesztőségének jogait bármikor ki lehetne vásárolni, hogy egy új alapító szárnyai alatt újra megszólalhassanak a régi műsorok. Azok, amelyek a Vajdaságban a 4. leghallgatottabbak voltak! A Szabadkai Rádió végül 8 ezer euróért kelt el. A 47 évnyi hangarchívum, Szabadka és Magyarkanizsa politikai, közéleti, művelődési, oktatási életének hangzó dokumentuma pótolhatatlan, már az is megérne ennyit!

Tudom, még mindig nincs itt az ideje, hogy ezt a kérdést felvessem. Nem is tettem volna meg, ha nincs a JRV írása. Előbb véget kell, hogy érjen a vajdasági magyar belháború, a csatározás, a kölcsönös lejáratási kampány… Ha mindez befejeződik, s marad még itt magyar, akinek rádióműsorokat lehetne csinálni, újra megszólalok e kérdés kapcsán.

Élteti bennem a reményt a romániai kollégák példája. A 80-as években évekre elhallgatott a Temesvári Rádió, a Kolozsvári Rádió, a Marosvásárhelyi Rádió. A politikai fordulattal azonban 1989-ben mind újra megszólalt. Ezért bízok én is még mindig a Szabadkai Rádió feltámadásában, talán nem reménytelenül. Biztos leszünk mi még olyan kevesen vajdasági magyar szavazók, hogy fontosak lesznek azok az emberek is, akik újra hallgatni akarják a Szabadkai Rádiót.

Németh Ernő (Facebook)

 

2018. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?

A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >

Tovább

A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet

Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >

Tovább

A szolgapárt menetelése a szakadék felé

A június 2-i önkormányzati választásokon a VMSZ vereséggel is felérő „eredményeit” nem lehet a 70 ezres >

Tovább

A véres XX. század agóniája tovább tart

Arról is szóltam, hogy újabban egyre több olyan regény születik, amely elszámol a hosszan agonizáló XX. >

Tovább

“A magyarság gyásza”

A vajdasági magyarság szempontjából lesújtó eredmények születtek a mostani önkormányzati választásokon. Szabadkán, a központban megsemmisítő erővel >

Tovább

Berisavljević: a VMSZ szigorú nagymagyar párttá változott

A Danas belgrádi napilap folytatásokat közöl Živan Berisavljević (1935-2024[1]) Jedan intervju [Egy interjú] című könyvéből, amelyet >

Tovább

Nyílt, nyilvános és megalázó jogsértés!

A Pásztor & Fia Kft. a hatalomszerzés, az önös haszonszerzés érdekében mindig az aktuális hatalmi párthoz, >

Tovább

Kezdem érteni a Magyar Péter-rejtvényt

Nem kívánok az elemzőkkel vitába kerekedni, de attól tartok a jelenlegi helyzet a magyar társadalom tanácstalanságának >

Tovább

“Civilizációs előrelépés”

Most azonban, ha a Pink tévén a kilencvenes évekből ismert eszméit hangoztató Šešeljt hallva azzal vigasztalódok, >

Tovább

Ide jutottunk!

Proletariátus, osztályharc, aztán szerényen sorolom tovább: antifasizmus, szolidaritás… ezek a szavak lassan kivesznek a közéleti szótárból. >

Tovább

Tükröm, tükröm, zsebtükröm...

Az MNT-nek nem csak nyitottnak kellene, hogy legyen a jogsérelmek bejelentésének fogadására, de azok közvetlen felismerésére >

Tovább

A választásokon „a VMSZ-é az egyedüli magyar lista”?!

A VMSZ elnöke a nyilatkozatban a nyílt támadást is beveti , miszerint „az ellenzéki pártok az >

Tovább