Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
30 éve (5. rész)
Bódis Gábor
Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában sehol nem jelenhetne meg (tisztelet a pártmentes kivételeknek). Megvalósult hát a VMDK akkori vezetőségének (Ágoston, Vékás, Csorba) álma. Miskolczi Jóska barátom mai levele ösztökélt arra, hogy a szubjektív visszaemlékezést egy rövid időre megszakítsam és bemutassam ezt a vitát, amely a Napló hasábjain zajlott.
Kezdjük Zentával (1994) a VMDK kongresszusával, amely pártszakadást idézett elő és utat adott a VMSZ megalakulásának. A vita a kongresszuson látszólag arról szólt, hogy Hódi Sándor, aki a párt pénzét kezelte, nem számolt el a Határontúli Magyarok Hivatalától, illetve az Illyés Alapítványtól kapott tetemes összegről. Ágostonék azt állították, hogy a pénzt a párt kapta (mai fejjel: Prosperitati) , Hódi meg azt, hogy neki személy szerint kell azt szétosztania.
„A VMDK zentai tanácskozása felidézte a JKSZ Központi Bizottságának leglátványosabb üléseit. Adva volt a bolsevik vezérkar, továbbá annak abbéli fordulata, hogy a politikai ellenfelet úgy lehet a leghatásosabban lejáratni, hogy lopással vádolják. Nos, amennyiben Hódi Sándor tényleg ellopta volna a VMDK pénzét, akkor is jobb sorsra lett volna érdemes. Az ő „bűne” azonban sokkal nagyobb volt, politikai alternatívát kínált fel. Ezt viszont nem lehetett megtűrni. (...) Én személy szerint csak azon csodálkozom, aki például a Symposion akkori szerkesztőségének tagjaként (Csorba Béla) megkóstolhatta a meghurcoltatást, mégis a dübörgő nyájhoz csatlakozott és részt vett egy ember megaláztatásában. Lopni szégyen, de megaláztatásban részt venni egyértelmű bűn. Akik ma a VMDK közgyűlésén részt vettek, nem bűnösök, természetesen, de tudniuk kell, hogy egy szélsőséges puccsban vettek részt.”
(vezércikkem, 1994. március 30. Öljétek meg Hódit! Adalékok a VMDK (b) történetéhez)
„Nos, kedves Bódis Gábor, én úgy tanultam egykoron, hogy lopni is bűn, sőt, még hazudni is. (Ez az újságírókra és a lapalapítókra is vonatkozik, vagy nem?) (...) Érdekes ugyanakkor, hogy Bódis Gábor nyájnak nevezi a hatalmas szavazattöbbséggel győztesen kikerülő centrumot, az órákon át obstruáló, a döntést halogató, az időt húzó, ügyrendi ravaszkodásokkal patthelyzetet teremteni igyekvő, és ezáltal a VMDK egybenmaradását veszélyeztető szervezett ellentáborról viszont nincs egy szava sem: ők nem nyáj. Ők a demokraták. Bezzeg milyen elégedett lenne Bódis Gábor és a Magyar Szó kommentátora, Valihora István, ha bejönnek a VMDK ellendrukkereinek elvárásai: ha széthullik a szervezet, vagy ha a Hódival kialakult konfliktust a maga javára tudja fordítani a reformos szárny! Most, hogy nem így történt, zokogástól hangos a vajdasági magyar sajtó. Micsoda durvaság, micsoda bolsevizmus, micsoda embertelenség: Ágoston és társai nem hagyták szétverni a szervezetet. Hát szabad ilyet csinálni?”
(Csorba Béla válasza a következő számban, április 6-án: Válasz írástudóknak és farizeusoknak)
Közvetlenül a zentai közgyűlés után a VMDK-ból kilépett Németh Janó, Szekeres László és legelsőként Balla Lajos-Laci. (Balla: A VMDK vezetősége „a liberális nemzeti vonallal” állt szemben).
„...(Csorba) kíméletlenül fejemhez vágta azt a tagadhatatlan tényt, miszerint Ő már 1990 óta tudja, hogy én nem vagyok barátja a VMDK-nak. Mert a piciny vajdasági magyar világot a VMDK barátaira és azokra, akik nem azok, kell felosztani. Ezek és Csorba szerint. (...) De bejött Zenta, ahol az elvtársak elkapkodták a dolgokat. Szétverték saját szervezetüket és fennállása óta először, a VMDK(b) egy nagy lépést tett a pluralista demokrácia felé. A zavarodott magyaroknak megadták a választás lehetőségét. No, nem úgy, ahogy azt Csorbáék elképzelik, hogy vagy velünk vagy ellenünk. Hanem úgy, hogy a közeljövőben már tényleg több párt közül választhatnak. És ebben az esetben a többön van a hangsúly, nem pedig azon, hogy milyen világnézetű pártok alakulnak.”
(vezércikkem, 1994. április 13. Az állampárt, Újabb adalékok a vajdasági magyarság hányatott sorstörténetéhez)
„Persze megértem én Bódis Gábort: ha a VMDK Zentán szétesik, többéves álma válik valóra, s megszűnik az az átkos érdekszervezet, amelyhez foghatót a fejlett demokráciákban Bódis szerint nem találhatunk, hiszen, mint mondja és képzeli „kialakult demokráciákban előre lehet tudni, hogy a liberális, a keresztény vagy a szocialista pártok kinek a szavazatára számíthatnak”. Ez minden bizonnyal így van a nagy, országos jellegű, a többségi nemzetet pluralista módon felölelő pártok esetében, de korántsem így a kisebbségi politikai szervezetek háza táján. (...) Ami a platformok kérdését illeti: akik csak másodkézből, vagy ne adj Isten, csak a sajtóból értesültük arról, hogy a közgyűlésen mi történt, azok előszeretettel állítják, a VMDK párttá vált. Merthogy nem került be a szabályzatba Balla Lajos módosítási javaslata a platformokról...(...) Viszont feltűnő, hogy a platformosodást milyen előszeretettel szorgalmazzák azok, akiknek soha semmi közük nem volt a VMDK-hoz. Sajnos, élnem kell a gyanúperrel, hogy a VMDK belső demokratizálódásáért folytatott küzdelmük nem egészen őszinte.”
(Csorba Béla, Megjegyzések Bódis Gábor legújabb hamisításairól, április 20.)
„Megható viszont az a megjegyzése (mármint Csorbának), miszerint ha a VMDK szétesik, akkor többéves álmom válik valóra. Béla, nekem nem sok álmom van, s ezek között a VMDK sorsa egyáltalán nem szerepel, sőt teljesen hidegen hagy. Ez a politikai párt nem az én érdekszférámba tartozik, más utakon jár, legfeljebb néha találkozunk, amikor tényleg a vajdasági magyarság és nem az anyaországi pénzforrások érdeklik a vezetőségét. Ebből következtethetsz arra, hogy az ilyen „összefutások” igazán csak ritkán és csak véletlenszerűen történnek. (...) Aranyos Csorba ezt követő siránkozása a sajtó miatt, hiszen ne adj Isten, van olyan elvetemült polgár, aki a sajtót szokta olvasni és nem a pártközleményeket, mint például a Hírmondó. A világon sehol sem népszerűek a pártlapok, talán, mert az igazi profik nem azokban dolgoznak. Az viszont tény, hogy minden kormánypárt, legalábbis a világ volt szocialista térfelén, arra panaszkodik, hogy nincs sajtója, azt az ellenzék irányítja. A következő lépés a sajtó kisajátítása. Csorba panaszos hangja csak azt a feltevésemet támasztja alá, hogy a VMDK(b) már jó úton jár ebben az ügyben.”
(Válaszom: A kapkodó bojtár, március 20.)
„Apropó Ágoston! Bódis Gábor gyűlöletének fő tárgyáról el kell mondani, hogy amikor Gábor úr a behívóparancs elől külföldre menekült, szorultságában éppen a VMDK elnökéhez fordult üzemanyagért. Kapott is vagy 15 litert. Átrágva magam Bódis Gábor elmúlt hetekben írt förmedvényein, utólag tulajdonképpen igazat kell adnom dr. Páll Sándornak: KÁR VOLT A BENZINÉRT.”
„Csorba válasza, Kár volt a benzinért!, április 27.)
Hát ennyit a vitáról. Tanulságokat mindenki levonhatja saját szája íze szerint. Szerintem:
1. Kísértetiesen hasonló események játszódtak le néhány évvel ezelőtt a VMSZ berkein belül. Egyszóval: ellenséggyártás.
2. Közönséges halandó a mai napig nem tudta meg, hogy mi történt azzal a pénzzel, amit Hódi a VMDK vagy saját nevében vett át.
3. Csorbának évekkel később megjelent egy szöveggyűjteménye, amelyben az 1994-es vitából kizárólag csak az ő válaszai jelentek meg. Műfajilag értelmezhetetlen és a szerencsétlen olvasója honnan a fenébe tudhatná, hogy mikre reagált.
4. Pásztorék figyelmébe: Ágostonék eltűntek. Csorba politikai tetszhalott, miután teljes mellszélességgel kiállt az „ősellenség”, a VMSZ mellett. Meg amúgy is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >