Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (1. rész)
Bódis Gábor
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a Naplót (nyomtatásban élt 7 évet) és majdnem pontosan 20 évvel ezelőtt újranyitottuk a Bódis cukrászdát. Pénzügyi szempontból mind a kettő katasztrofális volt, de hát nem az anyagiakból élünk, hanem az eszmékből. Vagy nem.
A szabadkai Rudics utca legelején akkor felhúzott emeletes épület első bérlője, 1924 tájékán Bódis Lajos cukrász volt, aki nejével és nyolc gyermekével (a két legfiatalabb, az ikrek, a Laci meg a Sanyi) ebből a kemény szakmából tartotta fenn magát, a Jaszi barától a Rudics utcáig. A négy leány és négy fivér közül, csak a második fiú, a Józsi volt hajlandó folytatni a cukrászdaalapító mesterségét. Így aztán több évtizedes közös munka és civakodás után, a megfáradt Lajostól a hatvanas években átvette az üzletet és a nyújtófát. Az közgazdasági modellek közül a leglezserebbet választotta: amit éjféltő hajnalig előállítottak, azt reggel áruba bocsátották. Nem tehetett róla, hogy a vásárlóerő reggelente volt a csúcson. Amikor a sütemények elfogytak, a cukrászda bezárt. Délelőtt tizenegykor? Na és aztán.
A káprázatos humorral és élsportoló múlttal rendelkező Bódis Jóska is a nyolcvanas évek közepére belefáradt az éjféltől krémestepsiig való gürcölésbe és utód hiányában (mi, a 16 unokatestvér, a harmadik generáció erről hallani sem akartunk: egyetem meg karrier meg a többi sületlenség) a 60 éves cukrászdát a szabad piac prédájává tette. Azaz dehogyis: nagyon szigorú közgazdasági elvek alapján annak adta el, aki a legkevesebbet kínálta, és német márkáról hallani sem akart, csak ropogós dinárról. Az egyik Pelivan csemete vette meg, aki a szorgalmas másik cukrászdinasztiának a fekete báránya volt.
Bekövetkezett a Bódis cukrászda legszégyenteljesebb korszaka, szerencsére a nevét megváltoztatták. A legközönségesebb lebuj lett: sűrű füstgomolyban sötét alakok ittak, kártyáztak és tőmondatokban káromkodtak. A késeket már nem a dobostorta felvágására használták. A faragott bútorok meg a márványlapok a söntés hiányzó részeinek toldalékává váltak. A tonett székek eltűntek. Rajtuk csak feszengve lehetett volna zsugázni. A Bódis cukrászda egykori vendégei inkább átmentek a túloldalra, semmint hogy ezt a megsemmisülést végignézzék. Vagy csak bepillantsanak.
Jött a háború, a csehóban még sűrűbb és büdösebb lett az olcsó dohányfüst. És egyre nagyobb az adósság. A tulaj már menekült volna, talált is egy érdekeltet, de mivel önkormányzati bérleményről volt szó, ki kellett kérnie a városháza beleegyezését.
És ekkor lépett a képbe az akkori polgármester, a Kasza, aki megüzente a Mernyák Fercinek, hogy itt az alkalom, ha a Bódis család érdekelt, akkor vissza tudná szerezni a bérleményt, és végre ismét cukrászda lehetne a város szégyenfoltjának helyén. Ferci, az unokabátyám (a 16 tagú harmadik generáció tagja, velem együtt) felhívott Prágában, mert akkor már a Szabad Európa délszláv osztályán nyomtam a sódert. Hogy mit szólok az ötlethez. Rövid vívódás után, más jelentkező híján, úgy gondoltam belevágok. A nagyapám emléke miatt, az ölet bizarrsága miatt, vagy mert tudtam, hogy anyám szakértelmére számíthatok? Vagy mindez összevetve.
Mindenesetre nemsokára már a városházán voltam, ahol a vehemens polgármester azt mondta, hogy cserébe csak azt kéri: lépjek be a pártba (abba igen: a VMSZ-be). Így visszagondolva ezt ő sem gondolhatta komolyan, csak hát az üzlet az üzlet. Soha többé szóba sem került. Ágoston Gabival megbeszéltük a gyakorlati teendőket, és mentem a Pelivan fiúhoz (kb. egyidősek lehetünk). Ott a lebujban meg is egyeztünk. Régen néztek rám úgy, mint a megváltóra: amikor elbúcsúztunk, és beszálltam a kocsimba, a megkönnyebbült Pelivan megcsókolta az autóm tetejét. Én meg a felmenőim páratlan üzleti érzékének teljes tudatában, büszkén elindultam Prága és a hosszantartó pénzügyi válságom felé.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A rendező és a főrendező esete
Urbán András siet tiltakozni, nehogy félreértés legyen, nehogy aktivizmussal vádolják? Ami a darabjaiban zajlik, annak semmi >
Szerbia vagy-vagy helyzetben
A tüntetések ezekben a napokban sem lankadnak, Vučić pedig a végletek között ingadozik. Az egyik nap >
VMP: Vajdasági magyar médiasötétség
A Vajdasági Magyar Plénum 2025. november 14-én megtartott első nyilvános tribünjén megállapította: a vajdasági magyar elektronikus >
Ami sok, az sok
Az orvostól hazafelé menet leültem, egy padra pihenni, ahol két középkorú férfi beszélgetett. Kiderült, hogy mindketten >
„ESÉLYEGYENLŐSÉG, JOGÉRVÉNYESÍTÉS”?
A jelenlegi hatalom még abból is médiaparádét csinál, ami egyébként alapvető és garantált anyanyelv-használati és oktatási >
Erősödik a kapitalizmustól való elfordulás
Figyelemre méltó, hogy Amerikában éppen Trump idején erősödnek ezek a mozgalmak. No Kings néven országos tüntetések >
Halottak napja
De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a >
Mit köszönhetünk néhai Pásztor Istvánnak?
A pásztor-éra arról marad híres, hogy Pásztor István a tényleges szakmai érvényesülés rendjét a vajdasági magyar >
A magyarok lélekszáma a Vajdaságban 30 százalékkal csökkent
Pásztor István Alapítvány igazgatóbizottsága közzétette, hogy az idei Pásztor István-díjat Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint Aleksandar >
MEGOSZTOTTSÁG ÉS ELNYOMÁS
A vajdasági magyar közösség a szerb társadalom része, és mint ilyen, érdekelt az ország fejlődésében, a >
Vicsek & Kovács – szemben a magyar közösséggel és az Európai Unióval
Mindkettőjüknek megvolt a lehetősége, hogy a vajdasági magyar közösség jogai és helyzete javításáért dolgozzanak, ehelyett Vučić >
Aztán felemelte a sétabotját
Tegyük fel, hogy sikerül legyűrni az egyetemista idealizmust. Ez esetben az ifjú nemzedékek tömegesen fogják a >