Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (3. rész)
Bódis Gábor
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, hogy Németországba utaznak 3 hétre. Egy új vállalkozás beindításánál talán ez a legésszerűbb döntés. Anyámra zuhant az egész teher, a bajokat tetőzte, hogy ő maga is megcsúszott a Petőfi Sándor utcai lakás lépcsőjén, és súlyosan megsérült.
Pillanatok alatt összedőlt az elsődleges koncepcióm (már ha azt egyáltalán annak lehet nevezni). Radikális váltás kellett: Bogárékkal felmondtam az együttműködést. Mi tagadás, rossz néven vették. Később Csóvics Gabi ügyvéd irodájában egy méltánytalan, barátokhoz pláne nem illő ócska alkudozás zajlott. És én fizettem. A sokéves barátság apró gonosz részecskékre hullott szét.
Csatasorba állt viszont Márti, az unokahúgom és férje, egykori tenisz partnerem Fekete Vili. A dobos.
Az első krízist túléltük és a következő időszak, így visszatekintve a nyugodalmas békeévek voltak. Állandóan lefelé ívelő gazdasági mutatókkal (na, ez komolyra sikerült, pedig csak azt akartam írni, hogy egyre szarabbul ment a bolt).
De voltak ebben az időszakban felemelő pillanatok is. A nyitás utáni napon Gyenizse bácsi és neje, talpig ünneplőben felmentek a gallériára és rendeltek egy-egy süteményt meg kávét. Ahogy azt mindig is illett. Megadták a módját. Elvégre évtizedek óta boltilag szomszédok voltunk és ők szenvedtek legjobban a Pelivan-féle lezüllés miatt.
Kialakultak a törzsvendégek. Egészen a végéig itt ült talán a legrégibb szabadkai asztaltársaság: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci és Livi, Boros Gyuri, Varga Attila, Bukvić Rozi, Miskolci Pityu, Lilo vagyis Lévay Laci (ha éppen itthon volt), Szöszi (Tóth-Bagi László), Sallai Tibi, Vujkov Olgica, Basch Pista, néha a Búvár (a napokban elhunyt Branisavljević Gyuri), a Sauzer Zsuzsika. A Demokrata Párt helyi szervezete nálunk a galérián tartotta mindennapos összejövetelét, akkor járt oda régi haverom, Miroslav (Evetović) is, aki később szakított a párttal, és talán nem árulok el hadititkot, de a digitális Napló szabadkai tudósítója lett. Busás honoráriumért. Csak nehogy elkérje. A másik tudósító, a Halbrorh Tomi, akinek viszont külön szakterülete van: a szabadkai hatodik kör (Zsinagóga a i šire).
A cukrászdába futottak be hétvégeken az idegenbe szakadt honfitársaink: a Pénzesék, a Terékék, a Seferék, a Fehér Éva, a Bukvić Stipan. Szórád Gyuriék is, ha arra jártak.
És a felejthetetlen Pali bácsi. A Megyeri, aki minden nap délelőtt leülte a maga szeánszát a fiúkkal, majd délután pontosan 6 órakor bejött egy kávéra. A szakterülete a színház, főleg a színésznők voltak. Régen talán mecénásnak nevezték volna, amennyiben ebből a meghatározásból kivonjuk az anyagiakat.
És ha már a mennyben kávézókat említem: itt volt naponta Kovács Sanyi, a százéletű aranyműves, akit az egyik helyi talpnyaló újságíró egy cikksorozatban a CIA délkelet-európai vezetőjének nevezett (úgy is, mint Cicero). Röhögtünk utólag rajta, de akkor a hetvenes években ez valós őrület volt, és börtön járt érte. A sors iróniája, hogy ugyanez az újságíró, miután Sanyi ismét talpra állt, nem átallott kölcsönkérni tőle. Nem öregbítette a szakma becsületét.
Bejárt hozzánk Kovács Kornél is, a Korni Grupa alapítója és lelke. Apja, Kovács Jóska volt a szabadkai ifjúsági dalfesztivál megálmodója.
Vagy az olimpiai birkózó bajnok Momir Petković.
Meg a szabadkai DB volt vezetője, aki félrehívott a galérián és másfél órán keresztül mesélt néhány ismerősöm besúgói tevékenységéről. Dokumentum egy szál se. Marad a mendemonda.
A kezdeti boldog békeidőkben még tenisztornát is szerveztünk Palicson: Gida-torna néven. Mert ezt szolgálták fel a verseny után a Playoff-ban. Természetesen csak a döntőt játszottuk le: Mernyák Ferci, Gyenizse Laci, Fekete Vili meg én. Csóvics Gabi volt a bíró, aki végig rajongással teli csodálattal figyelte a játékunkat. Később bevallotta: hosszú teniszkarrierje során ilyen ütéseket még nem látott. Nem minden a technika, a szellemesség is számít. Nem sértődtünk meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >