Ma Lívia, Lídia, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában azonban még ezeken a csúcsokon is javítani tudtam. Abból az ősrégi tézisből indultam ki, hogy csak haverral vagy rokonnal kell vállalkozásba kezdeni. Jó, hogy ép bőrrel megúsztam.
Nagy sikerélményem volt, hogy a cukrászda folytatta azt a sok évtizedes hagyományt, miszerint a szabadkai gimnazisták törzshelyévé vált. Ott ültek kisebb-nagyobb csoportokban a galérián, és remélem, hogy a világ összes problémáját megoldották. Vagy legalábbis egy-két szerelmi ügyet. Ami egy és ugyanaz.
Időközben a Duna TV-ben, ahol éppen dolgoztam, kezdtek sűrűsödni a dolgok. Orbánék megnyerték kétharmaddal a választást, az emberei hamarosan, Ókovács Szilveszterrel (jelenleg az Operaház igazgatója) az élükön megszállták a „határon túliak” tévéjét, összehívták a dolgozókat és mindenkit megnyugtattak. Elkerülhetetlen a rejtői fordulat: azonnal kitört a pánik. Én már egy ilyet túléltem az Újvidéki TV-ben, a joghurt forradalom után. Megtanultam: félre kell vonulni, mert mindenféleképpen kirúgnak, hiába örlődnél. Megint bejött a recept.
Németh Árpáddal (szintén zenész, azaz kirúgták) már korábban beindítottuk a Napló digitális formáját (naplo.org) és egy ideig csak a régi naplós cikkeket raktuk fel. 2011 után elérkezett az idő, hogy elinduljon a Napló virtuális élete.
Ez a kitérő azért kellett, hogy elmondjam: felmerült bennem az ötlet, hogy kellene egy liberális vajdasági klubot, kerekasztalt alapítani. Árpádon kívül elsősorban Végelre és Tolnaira gondoltam, majd Geroldra, Pressburger Csabára, Balázs Attilára, a lányokra: Szerencsés Zsuzsára és Radics Viktóriára. Össze is jött a dolog és megvalósult a régi álmom, hogy a Bódis-cukrászda valamilyen irodalmi izé legyen. Ha már a Tolnai a könyvtáros.
Tartottunk is néhány estet a cukrászdában, de megfordultunk Zentán is többször. Egyszer a szabadkai könyvtárat kaptuk meg preko veze. A szerencsétlen igazgató, aki remegett az állásáért, hiszen az előző városi garnitúra nevezte ki, és billegett alatta a fotel, meg sem mert jelenni, hanem a portást bízta meg a fogadásunkkal. Ennek az ellenkezője történt Zentán, ahol az általam is jogosan agyonkritizált Hajnal Jenő minden fenntartás nélkül elintézte, hogy a városháza üléstermében ellenzékieskedjünk.
„Irodalomszervezési” ambíciómmal valahogy elvoltam, de a cukrászda egyre inkább csúszott a csőd felé. Ne menjünk bele a részletekbe, de az első üzleti szakításom barátságokat rombolt szét, a másik családi botrányt okozott. Nagyot. De elodáztam a csődöt.
A lehető legjobb húzással: ismét egy rokonra bíztam az üzlet vezetését. Nagy felhajtással, portálváltással, képcserével indult az ügy. Még élő zene is volt néha. Csak a kuncsaftok nem nagyon érdeklődtek az ügy iránt. Megoldatlan maradt a sütemények készítése. Meg a minősége. Egy dolog jó volt benne, nem tartott sokáig.
A nagy visszavonulás utolsó szakaszában magukat az ottani lányokat bíztam meg a cukrászda vezetésével. Rea volt a főnök, mellette meg az Andrea, Gabi, Nati. A régi osztálytársam, Budai Gyöngyi vezette a könyvelést és döcögött a dolog. A lányok vidámak voltak. Jó volt nézni őket. Hogy ez a megoldás előbb nem jutott eszembe!?
Egyetlen egy „kapitalista” húzásomra vagyok büszke: azt mondtam a Gyöngyinek, hogy mindenekelőtt a lányok fizetését kell biztosítani, a többi másodlagos.
Viszont a veszteséges üzletmenethez már a fizetésem sem volt megfelelő háttér, mert időközben elmentem „magyar” nyugdíjba, de ennek az összegét nem szeretném papírra vetni. Meg pirulni se. A szerb részt tavaly kaptam meg, ötéves késéssel.
Aztán jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: három törzsvendég (egyébként a legnagyobb szabadkai magyar oligarchától nem független egyének) egy este kifejtette, hogy ők kibérelnék, sőt átvennék a cukrászdát. Volt két feltételem: a név marad és a lányok is. Belementek. Később a lányok maguktól mondtak fel, máshol találtak munkát: a Swarovskiban, Németországban, Magyarországon. Férjhez mentek, gyereket szültek vagy szülnek (Rea). Jó mókaként tekinthetnek vissza legalább az utolsó időszakra. Remélem.
Pénzügy beszámolót nem szívesen mondanék, de a legszerényebb számítások szerint is legalább 1500 olyan bankjegyembe került ez a kaland, mint amit a jóságos szerb elnök mostanában osztogat az alattvalói között.
Leróttam nem létező tartozásomat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában „a forradalom már javában zajlik!”
A polgárok bizalma nélkül pedig egyetlen hatalom sem működhet! Szerbiában hatalomváltásra van szükség. A jelenlegi teljesen >
Ők nem a „buborék hercegei”
Emlékszem az Otpor tagjai elfogadták nyilvános fellépést a hivatalos rendezvényen, de nem hívták meg őket erre. >
Támadááás!
Zentán például, ötvenöt évvel ezelőtt, az asztalitenisz szentélyben: nem is tudom hány asztal egymás mellett, mint >
A VMSZ korifeusa
Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >
Szerbia – mi lesz ennek a vége?
Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >
VMSZ-es „normalitás”
A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >
I šta će sada biti sa nama?
Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >
A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >
Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet
A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >
Ötödik kerék leszünk
Nem bánom, ölelgessék egymást, esküdjenek naponta egymásnak hűséget, ez is jobb, mintha egymás torkának esnének, de >