Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy polgáridomár furcsa kalandjai
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi feszegetni a határokat. Akár annak árán is, hogy kutyákat uszít a tömegre. Ami viszont már nem politikusi, főleg nem államférfiúi erény. Itt már egy másik szakma képviselőinek lenne dolguk… Kocsányos Pálma (Szabad Magyar Szó):
Az újabb kori szerbiai történelem legfurcsább tüntetéshulláma kezdődött el hetekkel ezelőtt, előbb Belgrádban, majd több nagyobb és kisebb városban is. Furcsa volt ez a tüntetéshullám, hiszen (némi túlzással) minden résztvevője másért demonstrált, nem volt vezetője a megmozdulásnak, nem voltak követeléseik a tiltakozóknak – semmi olyasmi nem volt, ami egy szokványos tiltakozó megmozduláson legalábbis megszokott.
És furcsa volt ez a tüntetéshullám azért is, mert a rendőrség eddig nem látott brutalitással, esetenként kegyetlenkedve lépett fel a polgárokkal szemben. A miloševići időkben voltak periódusok, különösen az 1996–1997 telén zajló demonstrációk idején, amikor az egyenruhások kimondottan agresszíven léptek fel az önkormányzati választási eredmények elismeréséért tüntetőkkel szemben; azonban olyanra még akkor sem volt példa, hogy kutyákat uszítottak volna a demonstrálókra – ahogyan az Belgrádban megtörtént.
Az egész tulajdonképpen az államfő egyik szokásos, elképesztően kínosra sikeredett televíziós szereplésével kezdődött, amikor Aleksandar Vučić a maga, államfőhöz a legkevésbé sem méltó modorában bejelentette: a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos helyzet egyre súlyosabb, ezért ő „kénytelen lesz” ismételten kijárási tilalmat bevezetni a hétvége idejére. Hosszas, ripacskodó szerepléséből gondosan kimaradt az az „apróság”, hogy vajon ezzel csak a fővárost kívánja-e büntetni (mintegy elégtételként, amiért Belgrád polgárai igen nagy számban bojkottálták a júniusi választásokat), vagy az egész országra tervezi-e kiterjeszteni az „áldást”.
Kiszámított mozzanat volt ez, célja minden bizonnyal az lehetett, hogy amíg lehet, minél többeket tartson bizonytalanságban – elvégre, ha mindenki retteg, hogy a nyári kánikulában három teljes napra bezárják a lakásába, hatalmas lesz a megkönnyebbülés azok számára, akikre ez a rendkívül szigorú intézkedés nem vonatkozik. Akkor pedig azok, akiknek az állam feje „megkegyelmezett”, még hálásak is lesznek neki…
Nem így történt. Úgy történt, hogy a bejelentést követő néhány órán belül igencsak ideges tömeg gyűlt össze a szerb képviselőház előtt. A közösségi médiában, Twitteren, Facebook-felhívásokban invitálták egymást az emberek tüntetni a kijárási tilalom ellen.
Igen, a kijárási tilalom ellen. Még akkor is, ha menet közben egyre több réteg rakódott rá erre az alapra. Nagyon, nagyon sokan vannak, akik elégedetlenek azzal a következetlenséggel, ahogyan az állam kezeli a járványhelyzetet (s amely mostanra azt eredményezte, hogy az olaszországi Bergamót megszégyenítő képsorok kerülnek ki a szerbiai kórházakból, amelyekben nincs elég hely a betegeknek, nincs elég orvos és ápoló, aki elláthatná a rászorulókat, nincs elég egészségügyi kapacitás a tesztelések gyors elvégzésére…). Persze, a korlátozó intézkedések enyhítésével Európában mindenütt nőtt a fertőzöttek száma a korábbi állapotokhoz képest, de Szerbiában ez elképesztő mértéket öltött. Ami nem csoda, hiszen másutt az enyhítések fokozatosak voltak, itt pedig az egyik héten még kijárási tilalom volt, a következőn pedig már választási nagygyűléseket lehetett tartani (és tartottak is…) Meg focimeccseket, meg „fuck corona party”-kat, ballagásokat, bérmálkozásokat, vásárokat… És a kormányzat mindezt békésen nézte, hagyta, támogatta.
Érdeke volt, úgy kellett tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne – csak azért, hogy a választásokat meg lehessen tartani.
Amikor pedig a voksolás megvolt, a kórházak megteltek, a halottak száma is hirtelen meredeken emelkedni kezdett, akkor Vučić visszazárt volna mindenkit.
Így pedig nem lehet az emberekkel bánni. Nem idomítandó állat a polgár, még ha Vučić szeretné is ezt hinni… Nem csoda, hogy a bejelentésére megtelt a parlament előtti tér.
Az pedig már ismét a furcsa kategóriába tartozik, hogy még azon az estén megjelentek a provokátorok, azok a furcsa, kissé kínosan egyforma civil ruhás emberek, akik a békésen tüntetőktől eltérően megpróbáltak betörni a parlamentbe, kövekkel dobálták a rendőröket, gyújtogattak, hogy aztán, amikor megkezdődött az oszlatás, hirtelen azok közé keveredjenek, akik ütlegelik, gumibotozzák, esetenként előállítják a demonstrálókat… Félrendőri alakulatokról kezdett el beszélni a média egy része, ultrákról a másik része, abban azonban mindenki egyetértett, hogy akárkik is legyenek ezek a furcsa férfiak, láthatóan egy központból kapják az utasításokat.
Van olyan vélemény, amely szerint Aleksandar Vučić mindezt gondosan kitervelte, hogy elterelje a figyelmet a múlt héten újrakezdett tárgyalásokról, amelyeket Prištinával kénytelen folytatni az Európai Unió nyomására, s amelyek végeredménye előbb-utóbb Koszovó függetlenségének elismerése lesz. Ezen vélemény képviselői szerint egy zavargásokba torkolló tüntetés jó ürügy lett volna a teljes kijárási tilalom bevezetésére, így a függetlenség elismerése miatti esetleges zavargások megelőzésére is.
Ha ez volt a terv, alaposan félrement.
Lehet, hogy a függetlenség elismerése zavargásokat keltene. Az viszont biztos, hogy az emberek tervezett bezárása is kemény ellenállásba ütközik. Olyannyira, hogy az államfő már az első tüntetés másnapján, szerdán bejelentette (ezúttal a nekikeseredett, búskomor, gondterhelt arckifejezésével), hogy ő ugyan továbbra is a kijárási tilalom mellett van, de ha a nép ennyire nem akarja a saját javát, hát legyen, akkor nem lesz ilyen szigorú intézkedés…
Vučić elszámította magát. Rengeteg híve van, ez kétségtelen. Ahogyan az is, hogy sokan követnék tűzön-vízen keresztül, a legeszelősebb elképzelései megvalósításában is. Ahogy az is tény, hogy az emberek képesek tűrni a megszorításokat, amíg azt hiszik, azok eredményesek lehetnek. De az is kétségtelen, hogy a polgárok egyszerűen nem szeretik, ha hülyének nézik őket, ha egyik nap ezt mondják nekik, a másik nap meg annak a szöges ellentétét.
Nem, ezek a tüntetések nem fogják megrengetni Vučić hatalmát. De megmutatták, hogy éppen mindent ő sem tehet meg. Nem rengetik meg a hatalmát, mert egyszerűen nincs, aki a hatalmára törne. A harmatgyenge, szétaprózott ellenzék erre egyelőre nem képes. És ezt ő is tudja.
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél.
Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi feszegetni a határokat. Akár annak árán is, hogy kutyákat uszít a tömegre. Ami viszont már nem politikusi, főleg nem államférfiúi erény. Itt már egy másik szakma képviselőinek lenne dolguk…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >