2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi feszegetni a határokat. Akár annak árán is, hogy kutyákat uszít a tömegre. Ami viszont már nem politikusi, főleg nem államférfiúi erény. Itt már egy másik szakma képviselőinek lenne dolguk… Kocsányos Pálma (Szabad Magyar Szó):

Az újabb kori szerbiai történelem legfurcsább tüntetéshulláma kezdődött el hetekkel ezelőtt, előbb Belgrádban, majd több nagyobb és kisebb városban is. Furcsa volt ez a tüntetéshullám, hiszen (némi túlzással) minden résztvevője másért demonstrált, nem volt vezetője a megmozdulásnak, nem voltak követeléseik a tiltakozóknak – semmi olyasmi nem volt, ami egy szokványos tiltakozó megmozduláson legalábbis megszokott.

És furcsa volt ez a tüntetéshullám azért is, mert a rendőrség eddig nem látott brutalitással, esetenként kegyetlenkedve lépett fel a polgárokkal szemben. A miloševići időkben voltak periódusok, különösen az 1996–1997 telén zajló demonstrációk idején, amikor az egyenruhások kimondottan agresszíven léptek fel az önkormányzati választási eredmények elismeréséért tüntetőkkel szemben; azonban olyanra még akkor sem volt példa, hogy kutyákat uszítottak volna a demonstrálókra – ahogyan az Belgrádban megtörtént.

Az egész tulajdonképpen az államfő egyik szokásos, elképesztően kínosra sikeredett televíziós szereplésével kezdődött, amikor Aleksandar Vučić a maga, államfőhöz a legkevésbé sem méltó modorában bejelentette: a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos helyzet egyre súlyosabb, ezért ő „kénytelen lesz” ismételten kijárási tilalmat bevezetni a hétvége idejére. Hosszas, ripacskodó szerepléséből gondosan kimaradt az az „apróság”, hogy vajon ezzel csak a fővárost kívánja-e büntetni (mintegy elégtételként, amiért Belgrád polgárai igen nagy számban bojkottálták a júniusi választásokat), vagy az egész országra tervezi-e kiterjeszteni az „áldást”.

Kiszámított mozzanat volt ez, célja minden bizonnyal az lehetett, hogy amíg lehet, minél többeket tartson bizonytalanságban – elvégre, ha mindenki retteg, hogy a nyári kánikulában három teljes napra bezárják a lakásába, hatalmas lesz a megkönnyebbülés azok számára, akikre ez a rendkívül szigorú intézkedés nem vonatkozik. Akkor pedig azok, akiknek az állam feje „megkegyelmezett”, még hálásak is lesznek neki…

Nem így történt. Úgy történt, hogy a bejelentést követő néhány órán belül igencsak ideges tömeg gyűlt össze a szerb képviselőház előtt. A közösségi médiában, Twitteren, Facebook-felhívásokban invitálták egymást az emberek tüntetni a kijárási tilalom ellen.

Igen, a kijárási tilalom ellen. Még akkor is, ha menet közben egyre több réteg rakódott rá erre az alapra. Nagyon, nagyon sokan vannak, akik elégedetlenek azzal a következetlenséggel, ahogyan az állam kezeli a járványhelyzetet (s amely mostanra azt eredményezte, hogy az olaszországi Bergamót megszégyenítő képsorok kerülnek ki a szerbiai kórházakból, amelyekben nincs elég hely a betegeknek, nincs elég orvos és ápoló, aki elláthatná a rászorulókat, nincs elég egészségügyi kapacitás a tesztelések gyors elvégzésére…). Persze, a korlátozó intézkedések enyhítésével Európában mindenütt nőtt a fertőzöttek száma a korábbi állapotokhoz képest, de Szerbiában ez elképesztő mértéket öltött. Ami nem csoda, hiszen másutt az enyhítések fokozatosak voltak, itt pedig az egyik héten még kijárási tilalom volt, a következőn pedig már választási nagygyűléseket lehetett tartani (és tartottak is…) Meg focimeccseket, meg „fuck corona party”-kat, ballagásokat, bérmálkozásokat, vásárokat… És a kormányzat mindezt békésen nézte, hagyta, támogatta.

Érdeke volt, úgy kellett tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne – csak azért, hogy a választásokat meg lehessen tartani.

Amikor pedig a voksolás megvolt, a kórházak megteltek, a halottak száma is hirtelen meredeken emelkedni kezdett, akkor Vučić visszazárt volna mindenkit.

Így pedig nem lehet az emberekkel bánni. Nem idomítandó állat a polgár, még ha Vučić szeretné is ezt hinni… Nem csoda, hogy a bejelentésére megtelt a parlament előtti tér.

Az pedig már ismét a furcsa kategóriába tartozik, hogy még azon az estén megjelentek a provokátorok, azok a furcsa, kissé kínosan egyforma civil ruhás emberek, akik a békésen tüntetőktől eltérően megpróbáltak betörni a parlamentbe, kövekkel dobálták a rendőröket, gyújtogattak, hogy aztán, amikor megkezdődött az oszlatás, hirtelen azok közé keveredjenek, akik ütlegelik, gumibotozzák, esetenként előállítják a demonstrálókat… Félrendőri alakulatokról kezdett el beszélni a média egy része, ultrákról a másik része, abban azonban mindenki egyetértett, hogy akárkik is legyenek ezek a furcsa férfiak, láthatóan egy központból kapják az utasításokat.

Van olyan vélemény, amely szerint Aleksandar Vučić mindezt gondosan kitervelte, hogy elterelje a figyelmet a múlt héten újrakezdett tárgyalásokról, amelyeket Prištinával kénytelen folytatni az Európai Unió nyomására, s amelyek végeredménye előbb-utóbb Koszovó függetlenségének elismerése lesz. Ezen vélemény képviselői szerint egy zavargásokba torkolló tüntetés jó ürügy lett volna a teljes kijárási tilalom bevezetésére, így a függetlenség elismerése miatti esetleges zavargások megelőzésére is.

Ha ez volt a terv, alaposan félrement.

Lehet, hogy a függetlenség elismerése zavargásokat keltene. Az viszont biztos, hogy az emberek tervezett bezárása is kemény ellenállásba ütközik. Olyannyira, hogy az államfő már az első tüntetés másnapján, szerdán bejelentette (ezúttal a nekikeseredett, búskomor, gondterhelt arckifejezésével), hogy ő ugyan továbbra is a kijárási tilalom mellett van, de ha a nép ennyire nem akarja a saját javát, hát legyen, akkor nem lesz ilyen szigorú intézkedés…

Vučić elszámította magát. Rengeteg híve van, ez kétségtelen. Ahogyan az is, hogy sokan követnék tűzön-vízen keresztül, a legeszelősebb elképzelései megvalósításában is. Ahogy az is tény, hogy az emberek képesek tűrni a megszorításokat, amíg azt hiszik, azok eredményesek lehetnek. De az is kétségtelen, hogy a polgárok egyszerűen nem szeretik, ha hülyének nézik őket, ha egyik nap ezt mondják nekik, a másik nap meg annak a szöges ellentétét.

Nem, ezek a tüntetések nem fogják megrengetni Vučić hatalmát. De megmutatták, hogy éppen mindent ő sem tehet meg. Nem rengetik meg a hatalmát, mert egyszerűen nincs, aki a hatalmára törne. A harmatgyenge, szétaprózott ellenzék erre egyelőre nem képes. És ezt ő is tudja.

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél.

Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi feszegetni a határokat. Akár annak árán is, hogy kutyákat uszít a tömegre. Ami viszont már nem politikusi, főleg nem államférfiúi erény. Itt már egy másik szakma képviselőinek lenne dolguk…

 

 

2020. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább