2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Végel László
Végel László
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal. Végel László:

2020. október 5., hétfő

Október 5!  Egy nap, amelyre fájó szívvel emlékezem és egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy mi történt valójában. Megbukott Milošević vagy lezárult egy korszak? Nem zárom ki az utóbbit, de abban már nem vagyok biztos, hogy új kezdődött. Helyette mind a mai napig tartó permanens átmeneti korszakban élek. Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is. A befejezetlen történetet pedig lehetetlen a felejtés bugyraiba taszítani. Húsz év után a Vreme különszámot szentelt a néhai remény napjának, amelyből a kiábrándulás napja lett, olvasom ki a Vremeben és a  más újságokban megjelent kommentárokból is. Jovo Bakić nem győzi felsorolni a „nagy nap” sarkalatos balfogásait. Naivok voltunk akkor, amikor elhittük, hogy a privatizáció, a szabadpiac, a parlamentáris demokrácia megoldja a gondjainkat, állítja. Én is nehéz szívvel emlékszem azokra a napokra.  Đelić hozta a nyugati neoliberális recepteket, amelyek Szerbiában végzetesen eltorzultak. A neoliberális kapitalizmus kedvezett a középréteg egy részének, amely 2008-ig egyre jobban érezte magát, de a munkavállalók, a szegényebb rétegek helyzete nem javult és Bakić szerint a jövőben rosszabb lesz. A hatalomra jutó Egyesült Szerb Ellenzék keretén belül baloldali párt nem volt – a mai ellenzéki tömörülésben sincs. Megszabadultunk Miloševićtől, de helyette a maffiával szövetkező tekintélyelvű oligarchia ölébe hullott a hatalom, fejtegeti Bakić. Egyedüli reménye, hogy a legfiatalabb nemzedék kész tiltakozni a kapitalizmus minden formája ellen, legyen az neoliberális vagy fasiszta. Húsz év után bevallom, hogy én is ünnepeltem a Szabadság téren, de a naplójegyzeteim tanúsága szerint lejegyeztem: újra győzött a nacionalizmus. Szeretném osztani Bakić reményét, hogy a húsz évi kerülőút után jönnek új nemzedékek, amelyek nem felejtenek, és nem ismétlik meg felmenőik hibáit. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen szembe kell nézniük a „dicsőséges október 5-e” kudarcaival, továbbá azzal is, hogy manapság sokkal bonyolultabb helyzetbe kerültünk. Akkoriban Szerbia európai ellenpont volt, ma legalább részlegesen igazodott a kelet-közép-európai etnopopulista trendekhez. A kilencvenes évek durva nacionalizmusa a demokratikus nacionalizmus diskurzusára váltott. A nemzetállami eszme felerősödött, legtöbbször kerüli a brutalitást, még a kisebbségi politikai elitek nagy részével is békét kötött. Szerbiát nem fenyegeti a gazdasági embargó, érkeznek a külföldi befektetők, s a szerbiai adófizetők pénzéből támogatott külföldi tőke érdeke a jelenlegi kormányzat konszolidálása. Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs tirannizmusával szembesülnek, hanem az új osztállyal. Az értelmiség jelentős része vagy különbékét köt a hatalommal, vagy „belülről rombol”, vagy kivonul a közéletből. Az utóbbi esetben marad az íróasztal, semmi tisztség, semmi stallum, semmi hivatal.

 

 

 

2020. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Tovább

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább