Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem volt fontos, ki a magyar, ki a szerb, de mióta átéltük a háborús éveket, ez is megváltozott. Amikor a régi időkről mesélek a gyerekeimnek, a fiam mindig azt mondja, hogy „Nektek legalább vannak szép emlékeitek, de nekünk nincsenek!” És ez annyira bánt, evvel mindig elszomorít. Szabó Angéla:
A csonoplyai Rajcsányi házaspárral beszélgettem nemrégiben arról, hogy majd harminc év elmúltával hogyan emlékeznek a 90-es években zajlott délszláv háborúk időszakára, hogyan élték túl azokat a hónapokat, amikor ott dörögtek az ágyúk, nem messze a falujuktól.
– Szörnyű időket éltünk akkoriban, jobb nem is gondolni rá, nem is szoktunk azt az időszakot emlegetni – mondta Rajcsányi Krizsán Jolán.
– Sokan kaptak katonai behívót a csonoplyai férfiak közül?
– A barátaink közül mindegyik megjárta a háborút. Az unokaöcsémnek is el kellett mennie, de ő soha nem mesélt arról, hogy mit látott, miben vett részt. A szomszéd fiatalember bomlott elmével tért haza, és azóta sem heverte ki az ott átélt szörnyűségek hatását. A mi gyerekeink akkor még kicsik voltak, de az apjukat két alkalommal is elvitték tartalékosnak. Ráadásul úgy került a nyilvántartásba, hogy önként jelentkezett katonának – ami nem igaz. Először a zombori kaszárnyába vitték, később meg a Duna-partra kapott beosztást, szerencsére a folyó innenső oldalán, nem irányították át horvát területre.
– Mennem kellett volna nekem is a többiekkel, de én nagyon határozottan megtagadtam a parancsot, azért nem vittek át. Ezen múlott minden, ezért mondhatom most nyugodt lélekkel azt, hogy én nem vettem részt a háborúban, vagyis a harcokban. Mert nagyon piszkos háború volt az, nem arról szólt, hogy a hazánkat meg kell védeni, valami más volt mögötte – fűzi hozzá Jolán férje, Ferenc.
– Milyen feladatuk volt a Duna mellett?
– Mikor a zombori katonai egységgel megérkeztünk Gombosra, kivezényeltek bennünket a Duna-partra, négy-öt kilométerre a folyótól őrhelyeket alakítottunk ki, elszórtan, végig a part mellett. Figyelnünk kellett a túloldalt, ha ott mozgást észleltünk, jelenteni kellett. Ha a horvátok megindultak volna a folyó irányába, akkor be kellett volna avatkoznunk.
– Mennyien lehettek egy-egy csoportban?
– Kilencvenen, százan talán, de voltak ott fegyverek is, tankok is. Tőlünk mindössze 2 kilométernyire lehetett a híd, követhettük az ottani történéseket. Minden nap láttuk, ahogy szállították át a sebesülteket a zombori kórházba.
– Egyik rokonunk éppen a kórházban dolgozott, az intenzív osztályon. Mesélte, milyen szörnyű látvány volt a sok kéz- meg lábnélküli katona – mondja Jolán. – Nagyon megviselte őt is az az időszak, láttuk rajta. Időnként itt, a faluban is hallottuk az ágyúzást, félelmetes volt.
– Közel vannak a horvát határhoz. Nem fordult meg a fejükben, hogy elmeneküljenek?
– Dehogynem, mihelyt kitört a háború, azonnal menni akartunk. Amerikába szerettünk volna eljutni, képesek lettünk volna két kisgyerekkel is nekivágni a nagy útnak, de nem tudtunk annyi pénzt összeszedni. Itthon maradtunk, és aztán még az 1999-es NATO-bombázást is át kellett vészelnünk. Görcsbe rándult a gyomrunk, ha megszólalt a légvédelmi sziréna, de azért csak kiálltunk az udvarra és vártuk, mi fog történni. Csonoplya és Kerény között van 9 siló, azokban békeidőben kerozint tároltak. Mindig attól rettegtünk, hogy valamelyiket találat éri. Szét is lőtték, de szerencsére csak azokat, amelyek éppen üresek voltak. A zombori repülőteret több alkalommal is bombázták, és egy üresen álló lakóház is találatot kapott.
A pusztítás nyomait nem csak itt láttuk. Két évvel ezelőtt eljutottunk a Plitvicei-tavakhoz, és döbbenten néztük a sok megrongált épületet, akad még bőven olyan, amit azóta sem újítottak fel.
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem volt fontos, ki a magyar, ki a szerb, de mióta átéltük a háborús éveket, ez is megváltozott. Amikor a régi időkről mesélek a gyerekeimnek, a fiam mindig azt mondja, hogy „Nektek legalább vannak szép emlékeitek, de nekünk nincsenek!” És ez annyira bánt, evvel mindig elszomorít.
– Ferenc mennyi ideig viselte a katonaruhát?
– Én valójában hosszabb ideig voltam tartalékos, mint fiatal koromban tényleges katona. Tizenöt hónapot szolgáltam a hadseregben, a háború alatt pedig 18 hónapig voltam távol a családomtól. Ezt be is írták a katonakönyvembe.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >