2026. március 8. vasárnap
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Végel László
Végel László
Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?

Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:

 

Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak?
Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Végel László:
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.
2021. augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya (Harminc év után) a Mozgó Világ új számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia harminc éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációs, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ugyanakkor feltámadt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrását, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is, de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, mivel tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali  nomenklatúra ugyanolyan gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.

 

2021. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.
Megosztás

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: Pásztorék (VMSZ) utasítása alapján nem engedték be Mága Zoltán újvidéki koncertjére Vukašin Đinovićot és édesanyját?

A koncert szervezője a Vajdasági Magyar Szövetség volt. Vukašin Đinović és édesanyja szerint a Kobrák azzal >

Tovább

VMDK: Szabadka polgárai teljes igazságot érdemelnek erről a beruházásról

Különösen fontos kérdés az is: ha a városi és a tartományi vezetés azt állítja, hogy az >

Tovább

VMDK: Elég volt a féligazságokból

A mértékvesztés nyilvánvaló. A kampány azt is megállapítja, hogy ennek eredményeként egy magyarországi testvéri önkormányzattól manifesztációs >

Tovább

A Vajdasági Magyar Plénum nyílt levele Pesevszki Evelynnek, a Magyar Szó főszerkesztőjének

Ha ez a rezsim megbukik, aligha lesz elegendő hivatkoznia arra, hogy mindezt parancsra tette. (A történelem >

Tovább

A Matica

Olvasom a regnáló politikusok bejelentését, hogy az egyetemisták a minap az 1826-ban Budapesten megalakított Matica srpska >

Tovább

VMDK: Most már minden világos: nem közösségi érdek, hanem belgrádi parancs

A képlet összeállt. Miközben a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Kúlán „folytatásról” és helyi érdekképviseletről beszél, addig >

Tovább

VMDK: Kettős mérce és elhallgatás

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy közpénzből is működtetett magyar nyelvű napilap szelektíven tájékoztat, és politikai alapon dönt >

Tovább

A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI

Nem a kép a botrányos. A kép csak egyértelművé, láthatóvá tette a botrányt, ami a VMSZ >

Tovább

VMDK: NEM ÉRDEKVÉDELEM, HANEM KOALÍCIÓVÉDELEM

A szerb sajtóban megjelent nyilatkozatában Đorđe Milićević, a Szerb Szocialista Párt (SPS) képviselője egyértelművé tette: a >

Tovább

VMP: „… AZT, KI ROSSZ HÍRT HOZ, NEM KEDVELIK SEHOL”

Nem Önök űznek gúnyt a vajdasági magyar polgárokból, akik kiálltak Milošević, Šešelj, csatlósaik és utódaik ellen >

Tovább

Továbbra sincs nyugalom Szerbiában

Vučić elnök Indiából azt üzente, hogy csupán pár pofon csattant el. Este kilenc órakor a jubileumi >

Tovább

VMDK: „HITELESSÉG” VAGY FÁJ AZ IGAZSÁG?

❗ A vita nem egy képről szól. Nem kommunikációs technikáról. És nem „mesterséges hergelésről”. A vita egy konkrét politikai döntésről >

Tovább