2021. december 5. vasárnap
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Végel László
Végel László
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni... Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Végel László:

2021. szeptember 4. szombat

Este a Veliki Szálló konferenciatermében találkoztam vagy 12 német újságíróval. Beszélgetésre hívtak, a német nyelven megjelent szövegeimről beszéltünk, meg azokról is, amelyeket még nem jelentek meg németül, ám az Ulm-i múzeum vagy az Adenauer Stiftung a rendelkezésükre bocsájtotta. Köztük olyan rangos újságok képviselői is mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, vagy a Die Zeit, a Die Welt, vagy a Der Tagespiegel. És természetesen a zürichi Neue Zürcher Zeitung is. A haldokló újvidéki multikulturalizmusról beszélgetve szóba hoztam a vajdasági magyarokat. Alig tudtak valamit rólunk. Nevekről tudtak, de arról már nem, hogy milyen szellemi értékeket vallanak sajátjuknak a vajdasági magyarok. Miről ismerhetők fel? Értékekről beszélgettünk és nem a napi politikáról. Példaként Tišma került szóba, a két napja Újvidéken tartózkodó újságírók például elégedetten konstatálták, hogy a város felelős személyiségei sajátjuknak tartják Tišmát. Kiderült, hogy Tišma afféle vajdasági/újvidéki embléma lett. Nem csak nekünk, hanem nekik is mond valami fontosat rólunk. Az újvidéki éjszakában hazafelé tartva Voltaire gondolata járt az eszemben; ”csakis azok a művek jók, amelyeket az idegen nemzetek is átvesznek, ismernek és lefordítanak”. Akkor is érdemes észben tartani a mondatot, ha van benne némi túlzás. Nem kis fájdalommal gondoltam arra, hogy a vajdasági magyarságot a napi politika szótárával kívánjuk leírni, ami manapság kevés, holnap pedig még kevesebb lesz. A kilencvenes években nyilván volt létjogosultsága, akkor betántorogtunk, vagy legalább is azt hittük, hogy betántorogtunk egy új világba, manapság azonban mindez érvényét vesztette. Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem fontos. Természetesen létezni fog továbbra is, mint a politikai rendszer egyik kis fogaskereke, de többé nem fogja döntő módon meghatározni a vajdasági magyarság sorsát. Amit eddig elért, azt elérte, a történelmi küldetése lezárult, egyesek sikerrel, mások szerint kudarccal. Lehet erről vitázni, de a vita sem túlontúl fontos, ami nem jelenti azt, hogy abba kell hagyni. Csak arról van szó, hogy helyére kell tenni. Ami ennél több, azt egy bibói értelemben vett szellemi elitnek kellene vállalni. Ehhez pedig ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból, amelybe bekényszerítették az értelmiséget, vagy amelyet önként vállalt. Ezt azért is érdemes szem előtt tartani, mert a polgárok nagy többsége kiábrándult a pártpolitikákból, de – valljuk be – kiábrándult az értelmiségből is. Ezzel együtt az irodalomból, a művészetekből is. Egy vákuum keletkezett, amelyben könnyen meghonosodhat a világszerte ébredező elitellenes populizmus.

 

2021. október 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közelségek, távolságok

De az az ádáz kizárólagosság, ami évek óta dúl körös-körül, a szüntelen fenekedés a határon túli >

Tovább

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább