Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Virrasztás hiába
Tamás Gáspár Miklós
Ami közeli, az létezik, ami távoli, az nem. Negyven év szakadatlan erdélyezés után a legelemibb tények se ismertek, mert senki nem figyel oda. Messze van. De már Soroksár is messze van. A szomszéd utca is messze van. A gyerek a szomszéd szobában is messze van. Tamás Gáspár Miklós:
Az amharák, a tigrinyák és az oromók kölcsönös genocídiumot követnek el éppen egymáson Etiópiában; ami történik, éppoly iszonyatos, mint Ruanda volt. A jemeni és szíriai háború (polgárháború?) tovább tombol, Afganisztán mint állam megszűnőben van (az ismeretes és várható következményekkel, amelyeknek csak az egyike az éhínség). Némely európai kormányok szigorú korlátozó intézkedésekkel óhajtják mérsékelni a koronavírus-fertőzés terjedését, az oltásellenes (egyben szélsőjobboldali) erők tüntetnek, föltehetőleg nem lehet lassítani a járványt, a közvélemény nem akarja a fölkínált rendészeti és logisztikai eszközöket. A glasgow-i klímacsúcs, amint várható volt, kudarcot vallott.
A magyarországi „demokratikus” ellenzék vezetője, miniszterelnök-jelöltje, a hódmezővásárhelyi polgármester, kiállt Röszkénél a magyar-szerb határra és a szokott „sorosozás”, „migránsozás” közepette meghirdette (amint az ellenzék szokta máskor is, csak nem hiszik el neki) a fajvédő kerítés megújított kultuszát; kampányában a „migrációs tárcát” egy másik kisvárosi polgármester tölti be, akiről dicsérően említette a szónok, hogy volt rendőr és volt terrorelhárító. Szerinte a jelenlegi magyar kormányfő bevándorlásbarát és migránsimportőr. Egy másik határon, Białystoknál ide-oda lökdösik a belorusz határőrök a közel-keleti (főleg kurd) menekülteket, szemben velük a lengyel (majd a litván, lett) faj- és Európa-védő kerítés magasodik, rendőrség, csendőrség, hadsereg, légierő. Brit és német szakemberek segítik a munkát. Nyugat-Európa mindenféle „befogadást” megszüntet.
Török- és Oroszországban szimpla kormánykritika miatt börtönben ülnek a... Julian Assange (teljesen törvényellenesen) ül Angliában a...
Mindezt az olvasó is tudja.
Fölébred az ember hajnalban (sajnos már nem gyújthat rá), és tudja, milyen hideg lehet az árokparton. Valamit lehetne tenni, ha a közvélemény „nyomást gyakorolna” a hatóságokra, a közigazgatásra, a sajtó közvetítésével. De a közvélemény „nyomása” nem ebben az irányban érvényesül, a sajtó „érzékenyebb” töredékére pedig nem hallgatnak sokan még saját apró törzsközönségében se. A „pedagógus-szakszervezetek” és hasonlók tiltakoznak a kötelező oltás ellen, ahelyett, hogy követelnék. Szélesedjék csak a fertőzés. Viva la muerte. A klímakatasztrófára a mostani (2021) magyar miniszterelnök a következő – klasszikusan maradandó, talán örök érvényű – szavakkal válaszol: „Van egy szó, amit az ember mond, amikor olyanokat hall, hogy kevesebbet használjuk az autót, vagy üljünk kevesebbet az autóba, erről megvan a véleményem, de inkább nem mondom ki.” (Ezt hívja az ókori retorika közvetett bazmegelésnek.)
Üljünk nyugodtan az autóba.
Az a hajdani emancipatorikus politika, amely hátrányokat és előnyöket mérlegelt az érdemleges cél elérése érdekében (kötöttpályás tömegközlekedés vagy autópálya stb.), halott – vagyis „elitistának” minősül, ami ugyanaz. Szokásommal ellentétben ezúttal másodkézből idézek. A következőket Paul Honigsheim mondta Max Weberről, de mindennél jobban kifejezi a kelet-európai értelmiség általános világnézetét:
„Abban az etikában, amelyre szinte azt mondhatjuk, hogy az emberi hősiesség metafizikája, Max Weber a legélesebben hadat üzent minden intézménynek – legyen az állam, egyház, párt, tröszt, oktatási intézmény, vagyis személyiség fölötti képződmény –, amely a metafizikai valóság vagy általános érvényűség igényével lépett fel. És minden embert, lehetett akár Don Quijote, becsült akkor, ha megkísérelte, hogy önmagát, mint individuumot megőrizze az intézmény e jogtalan igényével szemben.”
Ez itt nem pusztán a modern individualizmus (az ugyanis az intézményesség és a személyesség kettősét mint állandó konfliktust szokta fölfogni, és nem tételezi föl minden intézményes „metafizikai” igény semmisségét), az ilyen módon eltúlzott Max Weber-i fölfogás (már amennyiben csakugyan az övé) nem individualizmus, hanem nihilizmus.
Ezt „mi” (kelet-európai értelmiségiek) még tovább túlozzuk. A nihilizmus tagadja az erkölcsi meggyőződések intézményi (személyfölötti) tárgyiasságát, „objektivitását”, de a „mi” regionális túlzóink a meggyőződések puszta empirikus meglétét is már tárgyiasságnak érzik. Bármilyen vélemény, amely egyetlen hüvelyknyivel túlterjeszkedik a pillanatnyi, szeszélyes ízlésítélet határain: „csatlakozás” valamihez, „elköteleződés”, „táborba tömörülés”, „tagság”. (Ismerik ezt: védekezni kell, hogy a politikai kifejezés „nem pártpolitikai” állásfoglalás, a vallási érzület szégyenlős kinyilvánítását „nem felekezeti értelemben” kell venni. A családon belüli bántalmazás nehezményezéséhez hozzá kell biggyeszteni, hogy „bár nem vagyok feminista”.)
Ez nem föltétlenül bátortalanság.
A következménye is csak látszólag a közöny. Nincs értelme hajnali órán távoli tragédiák miatt keseregni, úgyse tehetünk semmit. Inkább egyél valamit, kisfiam, mondták nagyanyáink a maguk háborús bölcsességével. Ötvenkét évvel ezelőtt mondta az unokanővérem, ne hű legyél a feleségedhez, hanem kedves.
A jazidiek és a rohingyák: nem a mi gondunk.
Mi csak legyünk kedvesek a családtagokhoz és munkatársakhoz és barátokhoz. Ami közeli, az létezik, ami távoli, az nem. Negyven év szakadatlan erdélyezés után a legelemibb tények se ismertek, mert senki nem figyel oda. Messze van. De már Soroksár is messze van. A szomszéd utca is messze van. A gyerek a szomszéd szobában is messze van.
Az aggódik távoli dolgok és emberek miatt, aki nem törődik a felebarátjával, avec son prochain. („A közelijével”, mondja a francia. „A szomszédjával”, mondja a német.) Úgyse lehet semmit se tenni. Szellőztessünk. Menjünk kirándulni. Nézzünk halhatatlan darabokat a színházban. Adakozzunk érthető, hétköznapi, közeli célokra. Csöngessünk be a megözvegyült szomszédasszonyhoz, hogy van.
Nem is igazán antiszemita, talán csak szenilis kicsit.
Ne sorosozzál már, Irénkém, nem bírom hallgatni, mondta a férje, de ő már meghalt. Nagyszerű linzert süt Irénke.
Teljesen hiába kínzod magad, drágám, ezekkel az izékkel hajnalban. Aludj inkább.
A keresztyénség, a fölvilágosodás (és igen, a szabadkőművesség, vávávávává), a szocializmus – amíg volt efféle – másképp gondolta. Már a távoli emlékét is nehéz fölidézni. Világbéke. Világforradalom. Világirodalom. Szunnyadjunk. A jeges árokparton, a meleg ágyban, a lélegeztetőgépen, kinek mi jut.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >