2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az első félidő (17)

Folyik el a joghurt

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Folyik el a joghurt

Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép levelet. Nem kellett sokáig várni.

De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Mint már említettem volt az est valódi csemegéje az volt, hogy az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfülűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:

„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”

Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.

De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén. Bódis Gábor:

Október 4-én a tartományi pártelnökség még megpróbál komolyságot mutatni:

„Az elnökség megállapította, hogy Kertész Mihálynak, a VKSZ községi bizottsága elnöksége titkárának és Radovan Pankov, a községi képviselő-testület elnöke beszédének egyes részeiben alaptalan vádak és dezinformációk hangzottak el azzal a céllal, hogy erkölcsileg és politikailag diszkreditálják Vajdaság vezetőségét és a vezetőség egyes tagjait, a JKSZ KB és a KSZ más szerveinek egyes tagjait.”

És akkor következett október 5., ami a történelembe úgy került be, mint a vajdasági joghurt-forradalom:

Palánkáról több ezres tömeg indult el Újvidékre, ahol csatlakoztak hozzájuk a nagyobb vállalatok dolgozói.

„A VKSZ Tartományi Bizottságának épülete előtt a szervezők felkérték a tömeget, hogy menjen vissza a Sportközpont elé, és a tömeg meg is indult, de röviddel ezután megállt, és „Nem megyünk!» felkiáltással visszament az épület elé. Egy négytagú küldöttség tárgyalt a VKSZ TB Elnökségének elnökével és titkárával, majd közleményt adtak ki, melyben megígérték, hogy péntekre összehívják a VKSZ TB-t és ott tárgyalnak a leváltási követelésekről. A bejelentést füttykoncerttel fogadta a tömeg, és a közlemény szövegének többi részét a hangzavarban már nem lehetett hallani. A közleményt Janko Drča olvasta fel. A tömeg néhányszor megpróbált behatolni az épületbe, de a többsoros rendőrkordon ezt megakadályozta. Közben többször követelték Slobodan Miloševićet.”

Az Újvidéki Televízió mindeközben csak a híradókban számolt be a „forradalomról”. Kovács Laci akkor éppen betegszabadságon volt, és engem bízott meg a programigazgatósággal. Ez gyakorlatilag a második embert jelentette akkortájt. Ebben a minőségemben és a bőrdzsekimben ott álltam a többi újságíróval együtt a tartományi pártbizottság épületének földszintjén. Mellettem volt Dragiša Stanković a szerb szerkesztőség vezetője. A pártbizottság az emeleten tanácskozott. Egy óvatlan pillanatban kiléptem az épület ajtaján, erre a tömeg fütyülni kezdett és joghurtos dobozokkal dobálózni. A bőrdzsekim itta meg a levét. Jobbnak láttam fedezékbe vonulni. Na, de valahogy értesítenem kellett Majtényi Andrást, az igazgatót.

Onnan a pártbizottság épületének földszintjéről, a portás telefonjáról felhívtam.

-      András, itt nagy zűr van. Be kellene kapcsolni a kamerákat és közvetíteni.

Hosszabb szünet, majd megszólalt:

-      Figyelj ide, most nem vagyok olyan állapotban, hogy döntsek. Beszéljünk erről holnap.

Később az Újvidéki Televízió vezetőségének számlájára az első számú főbűn éppen az volt, hogy nem közvetítette a „nép megtörténését” (događanje naroda). A vád nem volt alaptalan.

Másnap, október 6-án a komplett vajdasági vezetőség lemondott, többek között Major Nándor, a tartomány utolsó elnöke is.

Az Újvidéki Televízióban már napok óta válságtanácskozás folyt. Arra emlékszem, hogy ezen a napon is felvetettem az események élő közvetítését, de a többiek nem értettek velem egyet, kivéve Dimitrije Boarov barátomat, de ez édes kevés volt. Pedig már a politikai mentor, a tartományi pártbizottság tetszhalott volt. És nem tették lélegeztetőgépre.

Sorban mondtak le a városi és községi pártbizottságok. És sorra fejezték ki szolidaritásukat a koszovói szerbekkel és montenegróiakkal. Már odaadták volna az össze joghurtjukat.

A tévében is megkezdődött a differenciálódási folyamat, ami annyit jelentett, hogy a Milošević előtti káderek viselkedését ki kell vizsgálni a joghurt-forradalom napjai alatt és ennek alapján a saját kollegáinkból álló vizsgálóbizottság döntött a delikvens további sorsáról.

Belgrádból érkezett egy „kivégzőosztag” Milošević-hez hű emberekkel. Ők irányították a differenciálódást. Tartottak az elején egy nagy népi hurált, ahol mindenki kitálalhatott saját „bűneiről”. Elsőként jelentkeztem. Elmondtam, hogy nem tudom pontosan milyen hibákat is követett el a szerkesztőség, de én mindenért vállalom a felelősséget. Mielőtt leültem volna, lopva hátra néztem a többiekre. Néma csend. Azóta soha nem nézek hátra.

Viszont ez a gesztusom sok mindentől megmentett, mert valamilyen groteszk módon az új hatalom tiszteletben tartotta a döntésemet. Veszett ügyem volt, de legalább tovább nem vegzáltak. Kedélyes beszélgetéssé fajult az a kihallgatás is, amikor kollegáim, beosztottjaim előtt ültem a vádlottak padján. Komolyan: nyugtázták, hogy magamra vállaltam a „bűnöket” és más nem érdekelte őket. Szabályosan elcsevegtük a fennmaradt időt, túl korán mégsem engedhettek ki a kihallgatásról.

Pedig ezeknek a kihallgatásoknak az volt a célja, hogy az emberek bemószerolják egymást. Ebben jól is teljesítettek. A kölcsönös bizalmatlanság légköre örökre befészkelte magát a jobb sorsra érdemes televíziós közösség belső pórusaiba.

Mi, a már régi vezetők megtapasztalhattuk, hogy mit jelent a béna kacsa állapot. Azelőtt csak amerikai elnököknél olvastam ilyet. Amikor ugyanis november első hétfője utáni kedden egy hivatalban levő elnök (legutóbbi példa: Trump) elveszíti a választásokat, akkor az új elnök beiktatásáig, január 20.-ig már csak béna kacsaként működhet. Még elnök, de már komolyabb döntéseket nem hozhat.

Így tengettük az életünket több mint két hónapig, pontosabban december 13.-ig:

„A Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának munkacsoportja a tegnapi ülésen Petar Petrovićot nevezte ki az újvidéki Dnevnik napilap megbízott fő- és felelős szerkesztőjévé, Nikola Cvetković eddigi főszerkesztő lemondását elfogadták.

Az Újvidéki Rádió és Televízió igazgatóbizottságának elnöke Slobodan Budakov is benyújtotta lemondását, ezt is elfogadták, akárcsak helyettese, Branimir Brkljač lemondását, Markovics Majtényi András, az Újvidéki Televízió igazgatója és Milorad Stevančev, az Újvidéki Televízió politikai informatív műsorának fő- és felelős szerkesztője szintén lemondott. Kovács Lászlót leváltották, ő volt a televízió programkérdésekkel megbízott igazgatóhelyettese, leváltották Dragiša Stankovićot, a szerbhorvát nyelvű tájékoztatási műsor fő- és felelős szerkesztőjét, leváltották a nemzetiségek nyelvén sugárzott tájékoztatási programok főszerkesztőit is: Bódis Gábort, Doina Jojićot, Mihail Ramačot és Dušan Pavlovićot.”

Ami ezt a hírt megelőzte:

Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép levelet. Nem kellett sokáig várni.

De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Mint már említettem volt az est valódi csemegéje az volt, hogy az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfülűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:

„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”

Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.

De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén.

 

2022. május 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább