Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az első félidő (18)
Végül csak elszakadt a cérna: ötünket kirúgtak a tévéből
Bódis Gábor
„Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, jugoszláv szellemű újságírás mellett, amelyben nincs helye a cenzúrának és a napi politika kiszolgálásának. Mivel az elmúlt időszakban Fekete Elvira minden intézkedése bebizonyította, hogy szöges ellentétben áll a felsorolt követelményekkel, vagyis a tárgyilagos újságírás elvárásaival, ezért követeltük, hogy azonnali hatállyal és végérvényesen mondjon le. A tíz pontban megfogalmazott levélről megtartott szerkesztőségi szavazás eredménye: 33-an mellette, 1 ellene, 2 tartózkodó...” Végül csak elszakadt a cérna. Az Újvidéki tévé vezetősége (Fekete Elvira pártatlan ösztönzésére) kirúgott bennünket. Mármint a naplósokat: Csíkos Zsuzsát, Balázs Attilát, Keszég Károlyt, Németh Árpádot és jómagamat. Bódis Gábor:
Közben jöttek a radikálisok, Korpa Bécit is menesztették a szerkesztőség éléről és jött Fekete Elvira. Gimnazista osztálytársam, aki valami iszonyú frusztráltság miatt a szélsőséges szerb hatalom szolgálatába állt. Sőt azt túl is akarta lihegni. Mindenáron be akarta bizonyítani, hogy Szerbiában nem üldözik a magyarokat, Magyarországon viszont annál inkább az ottani kisebbségeket. A kiinduló pontja akár jó is lehetett volna, hiszen az anyaországban évszázados hagyománya van a kisebbségek sanyargatásának, de ebben az erjedési folyamatban, ennek nem volt semmilyen jele.
Inkább nevetséges, mint rettegett párost alkottak Vlaovics Jóskával, aki egyidőben még valami tartományi miniszterhelyettes is volt.
Nagymélykúti Edit Fekete TV-krónikájában ekképpen írja le az akkori állapotokat:
Az ötezredik magyar nyelvű esti híradót ünneplő társaságot szemlélve előbb jutott az ember eszébe a Titanic katasztrófáját vagy a világháború kitörését megelőző éjszaka egy partyja, mint a 45 éve hangoztatott és gondozott testvériség-egység szigorúan ellenőrzött megnyilvánulása.
Október 1., hétfő
Akadt olyan is, aki jólértesültségét fitogtatva nem átallotta elsöpörni a (látszat)kedélyesség utolsó morzsáját sem, bejelentve: sötét jövő vár a tévésekre, lvan Obrenov akkori rendezőnk azóta meg is kapta a bizalmasoknak kijáró jutalmat: a 3-as csatorna előkelő rendezőjévé avanzsált.
Október 2., kedd
A hír immár hivatalos és cáfolhatatlan: a Božović-kormány Fekete Elvirát nevezte ki az Újvidéki TV magyar nyelvű szerkesztőségének élére. Általános levertség (nem csupán az előző esti kábultság hatására), annyira azonban futja az erőből meg a bátorságból, hogy nyilvánosan kikérjük magunknak a szeparatista jelzőt, amellyel a holnaptól teljhatalmú főszerkesztő pályázati kérvényében illetett bennünket. A híradóscsoport előlegezi a „bizalmat”: az utolsó független, tárgyilagos esti híradót készítjük – mondják az ügyeletesek.
Október 3., szerda
Megjelenik az új főszerkesztő. Bemutatkozása félénk, zavaros, a fogadtatás rideg, tartózkodó, de nem eleve elutasító. A szerkesztőség ugyanis nem egységes, már az előzetes referendumon is megmutatkozott: nem áll ki egy emberként meghatározott személy mellett (igaz, Fekete csak egy szavazatot kapott, azt is tévedésből.) De már az első rövid bemutatkozás észre téríthetné az ingadozókat is. Az új főszerkesztő ugyanis, leküzdve az illetéktelen belépés kínos érzését, azonnal a Napló ügyének tisztázását meg a független újságírók listáját követeli. A szerkesztőség fele sincs jelen, ezért (no, meg amiatt, hogy Božović magához kérette az új vezetőket) másnapra halasztjuk a szerkesztőségi ülést.
Október 4., csütörtök
Telt ház. Az új főszerkesztő valamivel magabiztosabb hangnemben előadja elképzeléseit: a kormányprogram alapján kell dolgoznunk (félreértés nevessék: nem a szövetségire gondolt!), a Tartományi Végrehajtó Tanács tálcán kínálja a témákat, fel kell oldani a steril politikai híradók hangulatát (Vlaovics ezt a csúcspolitizálás szükségtelenségének nevezte a Magyar Szó viszonylatában), foglalkozzon inkább az emberekkel (például Inđiján, Rumán, Zomborban), no meg a szocrealista amatőrizmussal (jelző a szerzőtől). A beszámolót követő mintegy tíz felszólaló közli: mi továbbra is jugoszláv szellemű, tárgyilagos, sokoldalú tájékoztatást akarunk végezni. Ellenvélemény nincs.
Október 8., hétfő
Mindössze néhány nap, s megnyilatkozás! Ismét feléledt a jól beidegződött, oly sokáig gyakorolt öncenzúra (egyeseknél), illetve az irányított szerkesztés, letiltás, vagyis a közvetlen cenzúra (másoknál). Fekete fő-, és Milenkovics helyettes (mától) minden híradót ellenőriz, információkat szűr, rövidít vagy egyszerűen letilt (akinél lehet). Az ellenszegülők hosszas, késhegyre menő vita árán kicsikarják a minimumot; amely alatt nem hajlandók a néző szeme elé lépni. A konfrontálódás egyelőre a 7 Nap és a Magyar Szó, illetve az új főszerkesztők és vezetők kinevezését kétségbe vonó reagálások kapcsán csúcsosodik. Ez sem csak a saját nyavalyánk (ahogy ők beállítani szeretnék), de tudjuk, ezután sokkal komolyabb játékok következhetnek.
Október 19., péntek
A TV-krónika most nagyot ugrik, de nem hiába. A szűkös sajtóteret ugyanis a tévések tényleges akciójának tartalékolja. Akik időközben megbizonyosodtak arról, hogy Fekete Elvira (jogtalanul kinevezett főszerkesztő) kitart a napipolitikai elvárások érvényesítése mellett, és ennek érdekében napi cenzúrát alkalmaz, sőt utasítások, parancsok révén a szerkesztéspolitikát is a szűk látókörű politikai meg gazdasági érdekek szolgálatába próbálja állítani. Többet nem várhatunk, kénytelenek vagyunk a nyilvánosság elé tárni helyzetünket: szombaton közzétesszük nyílt levelünket 17 aláírással, amelyhez hétfő reggelig még 15-en csatlakoznak.
Október 22., hétfő
A levél aláírói rendkívüli szerkesztőségi ülést hívtak össze, hogy közöljék követeléseinket a főszerkesztővel, ő megpróbálta elodázni a szembesülést, de miután az igazgatót is meghívtuk, kénytelen volt meghallgatni bennünket (mindenesetre erősítésként személyesen Branko Balj vezérigazgató is megjelent). Az igazgatóság mindent elkövetett, hogy lebeszéljen bennünket követeléseinkről, hol toleráns, hol fenyegető hangnemben próbálta visszakozásra bírni a levél aláíróit (vagyis csaknem az egész szerkesztőséget). Azt szerették volna kicsikarni, hogy kíséreljük meg a további együttműködést Fekete Elvirával. Aki viszont sajátosan értelmezett együttműködési hajlama szellemében azonnal megvádolt bennünket azzal, hogy autonómisták vagyunk (a pályázati kérvényében emlegetett szeparatizmust sem bizonyította még), továbbá, hogy a VMDK befolyása alatt állunk, és hogy ezt a „vásári mítinget” is csak azért szerveztük, mert a VMDK rosszallását fejezte ki a tévés újságírók hallgatása miatt. Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, jugoszláv szellemű újságírás mellett, amelyben nincs helye a cenzúrának és a napi politika kiszolgálásának. Mivel az elmúlt időszakban Fekete Elvira minden intézkedése bebizonyította, hogy szöges ellentétben áll a felsorolt követelményekkel, vagyis a tárgyilagos újságírás elvárásaival, ezért követeltük, hogy azonnali hatállyal és végérvényesen mondjon le. A tíz pontban megfogalmazott levélről megtartott szerkesztőségi szavazás eredménye: 33-an mellette, 1 ellene, 2 tartózkodó. Nem volt meglepő, hogy a lemondást a főszerkesztő kereken elutasította (a szakmában neki ez nyilván az utolsó állomás).
Azonban azt a remélhetőleg rövid időt, amíg még itt tartózkodik, bizonyára nem tölti el tétlenül. Bizonyította ezt egy órával az ülés befejezése után, amikor közölte velem, a beosztás szerint soros híradószerkesztővel, hogy más csinálja a keddi híradót. Ez pedig nem más, mint Bence Lajos, aki ugyan évek óta nem szerkeszt híradót ellenben a követelések egyedüli ellenzője volt.
A követeléseket támogatták: Csíkos Zsuzsa, Németh Mucsi Mária, Bágyi R. Renáta, Süli Zoltán, Németh G. Árpád, Nagy Mélykúti Edit, Balázs Attila, Géber László, Soós József, Polyák György, Bódis Gábor, Csáki Mihály, Keszég Károly, Rácz József, Papp Gábor József, H. Engler Eva, Hübsch Éva, Korpa Béla, Blaskó Márta, Ž. Kapitány Éva, Buda Hajnalka, G. Miskolczi Zsuzsanna, Grízer Magdolna, Burány Endre, Bordás Ákos, Nagy Nándor, Móricz Lajos, Hajnal Erzsébet, Reznicsek Komélia, Nyári Antal, Szakállas Ottó, Nagy Éva, Varga István, Rencsár Tivadar, Kartag Nándor, Fejős Csilla, Pál Ilona, Bakos Oszkár, Varga Éva, Dancsó Gizella, Danis Kornélia, Tolnai Jutka, Balogh Emerencia.
Ellene szavazott Bence Lajos.
Tartózkodott: Grácz Mária és Cindrić Erzsébet.
1990. október 24.
Később Blaskó Márta lakásán szerveztünk egy találkozót, én a hátsó sorokban, mint félig kívülálló és megbeszéltük, hogyan fogunk ellenállni a trónra lépő Fekete Elvirának. A puccs olyan jól sikerült, hogy a szóvivőnk a másnapi szerkesztőségi értekezleten ahelyett, hogy odamondott volna jókat, alázatosan benyalt az új főszerkesztőnek. Később emiatt sokáig maga is főszerkesztő lehetett. Magyaros virtus.
A magyar adás pedig, Fekete Elvirának köszönhetően, lassan az általa annyira becsült „szaros csizmás riportok" szintjére süllyed, természetesen ez a megnevezés is tőle ered.
„Fekete Elvira azonban nem ülne ott, ahol ül, hogy ebbe csak úgy beleegyezzen. Második nekifutásból ugyanis sikerült áthelyeztetnie a belpolitikai kommentátort (Polyák Györgyöt). Miután Nagy Mélykúti Editet leváltotta és eltiltotta a munkától, meg Blaskó Mártát is elmozdította rovatvezetői helyéről, a feketelista nem merült ki. Következett az újabb, már idei évi önkényes áthelyezés. Csíkos Zsuzsa, aki már három és fél éve a szerkesztőség képviselőházi tudósítója, egyben a kormány munkáját is kíséri, a jövőben a köztársasági parlament és végrehajtó tanács munkáját követheti. Hogy miért az áthelyezés? Az első válasz: csak! Majd a magyarázat: hogy ne tudósíthassa a Naplót.”
Végül csak elszakadt a cérna. Az Újvidéki tévé vezetősége (Fekete Elvira pártatlan ösztönzésére) kirúgott bennünket. Mármint a naplósokat: Csíkos Zsuzsát, Balázs Attilát, Keszég Károlyt, Németh Árpádot és jómagamat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >