Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
Egyoldalú műemlékvédelem
Bozóki Antal
Minek adni elsőbbséget, a műemlékvédelemnek, vagy a puszta létnek, a megmaradásnak? Csiszár Klára Antónia szavaival – „a múltba való kapaszkodásnak”, vagy „a szabadság és a jövő alakításának”? A lakosság túlnyomó többsége bizonyára az életet, a jövőt választaná! Nem lehetne itt a szakemberek által valami fontossági sorrendet kialakítani/felállítani, felújítási tervet készíteni és azt az anyagi lehetőségekhez igazítani? Bozóki Antal:
Május 11.
Egyoldalú műemlékvédelem
A Tartományi Képviselőházban az aracsi pusztatemplom helyreállítási projektummal kapcsolatban tartottak – véemeszes politikusok részvételével – „magyar–szerb vegyes szakmai tanácskozást”, melynek „célja az eddig megtett lépések összegzése, a teendők sorra vétele volt”.
Pásztor István házelnök az újságíróknak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a cél „Aracs megőrzése, revitalizációja és közkinccsé tétele”.
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének értékelése szerint „Magyarország Kormánya néhány évvel ezelőtt már elkötelezte magát, hogy tetemes összeget fordít erre a célra, s hogy a szerbiai oldalon, mind tartományi, mind pedig köztársasági szinten, megvan az elhatározás a projektum megvalósítása iránt.
– Az anyaországi támogatásból meg lehetne oldani a pusztatemplom megőrzésén végzett munkálatokat, Szerbia finanszírozná az infrastrukturális beruházásokat, tehát az utak kiépítését, a villany bevezetését, a látogatóközpont kialakítását” – mondta Hajnal.
A romosságában megmaradt aracsi templom kétségtelenül „a vajdasági magyarság leglényegesebb emlékhelye, az identitás megőrzésének a jelképe” – értékelte Tamási Judit, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa, az aracsi pusztatemplom megőrzésével kapcsolatos projektumfeladatok koordinátora.
– A magyar fél javasolt egy szakmai örökségalapú fejlesztési tervet, aminek az a lényege, hogy a műemléket romállapotban egy konzervátori, restaurátori szemléletet alkalmazva, tehát nem hozzáépítve, kiegészítve őriznénk meg, viszont egy olyan infrastruktúrát alakítanánk ki körülötte, amely lehetővé tenné a műemlékbarát szemléletnek az érvényesítését is, de megőriznénk magának a pusztatemplomnak, mint emlékhelynek a funkcióját is, csak a romok közül azt egy külön kialakított látogatóközpontba helyeznénk át. A magyar fél vállalná a műemlék-helyreállítást, várjuk a szerb fél együttműködését az infrastruktúra kialakítása terén – nyilatkozta az ülés kapcsán Tamási Judit.
A tudósításból nem lehet megállapítani, hogy a „szerb fél” részéről ki vett részt a tanácskozáson. Inkább arra lehet következtetni, hogy nem volt jelen senki. Ezért nagyon egyoldalúnak tűnik, mivel nem csak a projektum kivitelezése, de még a pénzelése is a magyarországi adófizetők pénzéből történne. Mintha a tervezet a „szerb felet” különösebben nem is érdekelné.
Erre abból is következtetni lehet, hogy Szerbia csak „az infrastrukturális beruházásokat, tehát az utak kiépítését, a villany bevezetését, a látogatóközpont kialakítását” finanszírozná. A tanácskozáson azonban – az információ alapján – még erre sem hangzott el biztosíték vállalása.
Május 12.
Hívek nélküli, romos templomok
Romos templomok jövője címmel tartottak szimpóziumot Nagybecskereken, a Szerbiai Katolikus Egyház szervezésében, szerbiai és külföldi katolikus elöljárók, képviselők, valamint az elmaradhatatlan, minden témában egyaránt „szakértő” Pásztor István, a Tartományi Képviselőház véemeszes elnökének részvételével.
„Hívek nélkül maradt”, romos templomok vannak Vajdaság egész területén, de különösen Bánátban jelentenek gondot, ahol a települések önkormányzatait nemigazán érdekelte/érdekli a sorsuk.
A téma „évtizedek óta foglalkoztatja a katolikus egyházat” csak éppen nem találtak megoldást, mivel „a Szerbiai Katolikus Egyház a vallási felekezetekre szánt állami támogatásnak mindössze az öt százalékát kapja”.
A Magyar Szó nevű vémeszes napilap írása alapján arra lehet következtetni, hogy az összejövetelen a templomok sorsát illetően semmilyen álláspontot, záradékot nem fogalmaztak meg. Pásztor István „arra biztatta a konferencia szervezőit, hogy forduljanak a tartományi és a köztársasági kormányhoz a megoldás keresésében”.
Prof. dr. Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus (Linz, Ausztria) kiemelte, hogy „az utolsó, amit megfontolásra kell venni az a templom lebontása”.
– Találjuk meg azt a módot, beszélgetve a helyiekkel, mire van szükségetek az élet szolgálatának kritériumát tekintve? És ennek megfelelően döntsünk a templom sorsáról. És ne a múltba való kapaszkodás, a nosztalgiázás, a letargia, a szomorúság legyen az egyháznak a része, hanem az öröm, a kreativitás, a szabadság és a jövőnek az alakítása. Ez az ami a kezünkben van – fogalmazott a pasztorálteológus.
Soltész Miklós, a magyar kormány miniszterelnökségének egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a 2021. május 19-ei vajdasági látogatása alkalmával, a Magyar Templom-felújítási Programot is ismertette. Ennek részeként „Vajdaság 23 településének 25 temploma fog megújulni, 21 katolikus és 4 református. A felújítandó katolikus templomok közül a Szabadkai Egyházmegye területén 14, míg a Nagybecskereki Egyházmegye területén 7 templom található”.
A Nagybecskereki Egyházmegye területén felújítandó „hét templom felújítási munkálatainak értéke 80 millió forint”. A többi 18 templom felújítási költségéről a sajtó nem közölt adatot. Mint ahogy arról sem, hogy mennyi templom vár még a felújításra a Délvidéken/Vajdaságban?
A sajtójelentések alapján nem lehet teljes áttekintést/képet kapni arról, hogy pontosan mennyi (ez esetben) vallási létesítmény felújítását finanszírozta – évekre visszamenőleg – teljes egészében vagy részben a magyar kormány, illetve támogatták magyarországi alapok, sem pedig arról, hogy ez mostanáig mekkora összeget jelent.
Egy olyan lista, amely áttekintést adna azokról a létesítményekről, amelyek megóvását, felújítását Magyarország pénzelte, bizonyára nem vetne éppen jó fényt a szerb kormány nemzeti kisebbségi politikájára!
A romos, elhagyott/elhagyatott templomok sorsa kétségtelenül az építészeti, a kulturális és civilizációs örökség kérdése is. Erről a problémáról tudnak/tudtak a szerb állami/világi és a katolikus egyházi hatóságok évtizedekkel ezelőtt is, csak nem éppen túlságosan sokat törődtek vele. A megoldása is talán könnyebb lenne, ha a szakrális épületek karbantartásával idejében és folyamatosan foglalkoznak. Most egyszerre mindenki templomszakértő lett? Hol voltak eddig?
A problémát csak növeli, hogy időközben nem csak az állam, de a lakosság anyagi helyzete és az életkörülményei is megromlottak, elmaradnak a 21. századi követelményektől. Most egyszerre „25 templom fog megújulni” (ismét csak magyarországi pénzekből), miközben vajdaság számos településében a szerb hatóságok még „a tiszta vizet” sem tudják biztosítani a háztartásokban.
„Rossz az ivóvíz minősége szinte az egész tartományban, Bánátban a legrosszabb.” Például éppen Nagybecskereken, ahol „közel két évtized után” sincsen tiszta/egészséges ivóvíz. Vajdaságban „a szennyvíznek is csupán 10 százalékát tisztítják”! Hogy a többi közművesítési, az életkörülményeket nehezítő problémákat most ne is említsem. Erről miért nem tartanak szimpóziumot?
Minek adni elsőbbséget, a műemlékvédelemnek, vagy a puszta létnek, a megmaradásnak? Csiszár Klára Antónia szavaival – „a múltba való kapaszkodásnak”, vagy „a szabadság és a jövő alakításának”? A lakosság túlnyomó többsége bizonyára az életet, a jövőt választaná! Nem lehetne itt a szakemberek által valami fontossági sorrendet kialakítani/felállítani, felújítási tervet készíteni és azt az anyagi lehetőségekhez igazítani?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >