2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (2)

Budapest – az első nekifutás

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Budapest – az első nekifutás

Aznap, mesélte a Laci, a külügyminisztériumban volt tudósítani. Jeszenszky Géza külügyminiszternél éppen a szlovén diplomácia főnöke járt és aznap az volt az utolsó tárgyalása. Legnagyobb meglepetésére, Jeszenszky behívta az irodájába és megkérdezte tőle, hogy mint vajdasági értelmiségi hogyan érzi magát Magyarországon. Laci azt mondta, hogy minden OK, talán csak egy kis nehézsége van: külpolitikai újságíróként nehezen tud utazni a piros jugoszláv útlevéllel. A külügyminiszter erre azt mondta: semmi gond nincs, ezt el lehet intézni (1993-at írunk!). Bódis Gábor:

A szegedi krónikából kimaradt egy kellemes epizód: vannak jó pillanatai is a menekültsorsnak. A már említett nagybácsim, Lali bácsi, volt korházigazgató és szülész főorvos lévén, közismert ember volt a városban. Amikor néhanapján együtt elballagtunk a piacra, akkor minden második ember ráköszönt, ő meg, csak úgy mellékesen, odasúgta nekem: Őt is én szültem!

Azt nem tudom, hogy a helyi rendőrkapitány evilágra hozatalában volt-e annak idején valamilyen szerepe, mindenesetre néhány héttel megérkezésem után ellátogattunk a rend helyi őreinek székhelyére. A kapitány úr nagy tisztelettel fogadta Lali bácsit (lehet, hogy a gyermekeit „szülte”?) és kávéval kínált bennünket. Megittuk és már hozták is a ropogós, új tartózkodási engedélyt.

Csak, akik megjárták akkortájt a mostohaanyaország bürokráciáját és a hivatalnokok hamisítatlan arroganciáját tudja értékelni, hogy milyen csoda történt velem.

De ha már a csodáknál tartunk: nekem még egyben volt részem. Kb. egy évvel később, 1993 elején összefutottam a teniszpályán Kovács Lacival, aki kollegám és főnököm volt az Újvidéki Televízióban, sőt sorstársam is, mert együtt rúgtak ki bennünket. Laci utána a Yutelben volt, majd a Zágrábi TV-ben és kb. akkor költözött Pestre, amikor én is. Régi haverja, a Szegedről indult Regős Sanyi, akinek jó kapcsolatai (például a felesége) voltak az akkori kormányzó pártban, az MDF-ben, talált neki egy állást az Új Magyarországban, ahol külpolitikusként dolgozott.

Aznap, mesélte a Laci, a külügyminisztériumban volt tudósítani. Jeszenszky Géza külügyminiszternél éppen a szlovén diplomácia főnöke járt és aznap az volt az utolsó tárgyalása. Legnagyobb meglepetésére, Jeszenszky behívta az irodájába és megkérdezte tőle, hogy mint vajdasági értelmiségi hogyan érzi magát Magyarországon. Laci azt mondta, hogy minden OK, talán csak egy kis nehézsége van: külpolitikai újságíróként nehezen tud utazni a piros jugoszláv útlevéllel. A külügyminiszter erre azt mondta: semmi gond nincs, ezt el lehet intézni (1993-at írunk!). Ha van még hasonló helyzetben levő vajdasági kollegája, szóljon nekik. A teendő egyszerű: be kell jelentkezni állampolgársági igénnyel (10 ezer forint) az illetékes önkormányzatba. Ezt követően írjunk (mármint a Laci, meg aki még jelentkezik nála) egy listát a nevekkel és a mellékelt okmánnyal (önkormányzati bejelentkezés) adjuk át a titkárnőjének.

Tekintettel, hogy Laci haveromnak óriási dumája volt (nemcsak magyarul, hanem szerbül is) egészséges szkepszissel fogadtam a mesét.

Szóltam néhány sorstársamnak, akik nem fogadták kitörő örömmel a kínálkozó alkalmat és általában az otthon maradt ingatlan(ok) feletti aggodalmuk felülírta a magyar útlevél iránti sóvárgásukat. Ilyen gondom nem akadt. Ezért hát a 7. kerületi önkormányzaton (a New York kávéházzal szemben) annak rendje és módja szerint állampolgárságért folyamodtam.

Végül maradtunk ketten a listán, a Laci meg én, mert az ő korteskedése is fennakadt a hazai ingatlanok ügyén. Néhány hónappal később már ropogós magyar útlevéllel utaztam Münchenbe, a Szabad Európa Rádió székhelyére.

 

2022. június 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább