2022. október 2. vasárnap
Ma Petra, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ilonka tánti angyalkái

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem magozzák ki vagy hogy??” Aztán vannak olyan kis életképszerű jelenetek is, mint „Eljött segíteni / De hallod inkább nejött vóna”. Hogy miért, az kiderül ebből: „Meg vettük az originál kokakólát / Mer amaszt nemissza.” Aztán ott vannak a hétköznapi bosszúságok is: „Nézcsak mi díszeleg!” A lap alján kiderül, hogy mi és miért: „Odaszart a macska! Nagyon ügyesek vagytok, hogy beengettétek...” Aztán a kapcsolatok bizonyos formáiról is megvan a véleménye: „Mindenki tuggya / Mé ment hozzá!” Nos, ezért: „Német nyugdíjja van...” Deczki Sarolta:

Vass Szabolcs: Rokon Ilonka evangéliuma. Terék Anna, Szerbhorváth György és Rácz Krisztina utószavával. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2021, 180 oldal, 690 szerb dinár

 

Az írásmód kifejezetten a beszélt nyelv visszaadására törekszik, melyben sajátos, vajdasági kifejezések éppúgy szerepelnek, mint a kiejtést hűen tükröző fordulatok (például „Naafeneegyemeg / főellett a macska a pallásra”), vagy trágárság. Tudatos az eltérés az irodalmi nyelv normájától, és ettől is olyan ismerősek ezek a fordulatok, hiszen manapság a nyelvhasználat is átalakulóban van: már sem a beszélt, sem az írott nyelvben nem érvényesül olyan szigorú normativitás, mint régebben, és sokan írásban is a beszélt nyelvet adják vissza fonetikusan. (Lásd például a Bëlga Mivót című számát.)

A könyv borítója égszínkék, népi motívumokat imitáló díszítőcsík fut végig az alján fehéren, mint ahogyan a cím is fehér. A színek a derűt, a nyugalmat, a bárányfelhős eget idézik, sőt, tán még valami szakrális karakterük is van, amit a címben szereplő „evangélium” szó is megerősít. Mely szó örömhírt jelent, és történetileg egy bizonyos könyvhöz kötődik, méghozzá a Bibliához, azon belül is az Újszövetségben Máté, Márk, Lukács és János evangéliumához.

De hogy kerül ebbe a társaságba Rokon Ilonka? Hiszen előfordul, hogy egy-egy irodalmi műnek, színházi produkciónak „X. Y. evangéliuma” a címe, de ilyenkor ez a bizonyos X. Y. jellemzően valamilyen magasabb rendű erkölcsi minőséget képvisel, és a szöveget áthatja a szakralitás. De az evangéliumos műveknek van egy másik csoportja is, mely sokkal könnyedebben fogja fel magát, és inkább paródiának tekinthető. Christopher Moore Biff evangéliuma – Aki Jézus gyerekkori haverja volt című könyve viccesen meséli el, hogyan cseperedtek fel együtt a fickóval, akit meg akart menteni a keresztre feszítéstől. Vagyis a szakralitás itt is jelen van, még ha sajátos, humoros ábrázolásban is.

Rokon Ilonka evangéliuma egyszerre meg is idézi ezeket a toposzokat, de ki is forgatja őket. Szakralitásról itt csak egészen átvitt értelemben lehet szó, példázatosságról már annál inkább (noha korántsem valamilyen magasabb erkölcsiséget felmutatva), giccsről töméntelen mennyiségben, a humor és a paródia pedig nem csupán járulékosan van jelen, hanem lételeme ennek a szép, kék könyvnek. De mégis, kicsoda ez a női személy, akit külön evangéliummal ajándékozott meg ötletgazdája és alkotója, a vajdasági képzőművész, grafikus Vass Szabolcs? Kinek a rokona, boldog őse, ismerőse?

S eleve gyanús csengése van a „rokon” szónak is, legalábbis Európa keleti fertályán, ahol a társadalmaknak csak fogyatékosan sikerült meghaladniuk a rokoni kapcsolatokra épülő törzsi szerveződést. Ahol a rokonság garanciát, védelmet jelent, a felelősség alóli felmentést, kulcsra kész életet – persze, csak ha megfelelő személlyel van rokonságban az ember. Móricz Rokonok című regénye szomorú látleletét adja ennek a modellnek, mely sajnos ma is aktuális.

Rokon Ilonka azonban nem effajta, nagy hatalommal bíró rokon. Sorsokat elrendezni, stallumot osztogatni, helyzetbe hozni, komplett lovardával vagy szállodalánccal megajándékozni nem tud, viszont mégis félelmetes hatalomnak van birtokában: a véleményének. Méghozzá a megkérdőjelezhetetlen tutinak: „Ilonka néni a család esze, a megmondóember, a kommunikációs éceszgéber. (...) Mindenről tud, de igazából a mindennapi élet szakértője. Magabiztossága határtalan: neki nincsenek kérdései, kizárólag már kész válaszai. A feltett kérdések csupán retorikai alakzatok, poétikai kakastollak a magyarság bokrétáján. Mondhatni, évezredes tudáskészlet elemei kelnek életre nap mint nap, tök mindegy, miről van szó” – írja a kötet három utószóírója közül az egyik, Szerbhorváth György.

Ez a tudáskészlet azonban korántsem életbölcsességek kiforrott tárháza, hanem jellegzetes fordulatokról van szó, melyeket tipikus élethelyzetekben mond az ember. Nincs bennük semmi új, a beszédszituációk tipikusak, a rájuk adott verbális reakciók is, de a könyv éppen ezt a tipikusságot, mindennapiságot akarta felmutatni Ilonka tánti fiktív figuráján keresztül. A szövegfragmentumok jellemzően kétlépcsősek, az oldal tetején olvasható egy ténymegállapítás, az alján pedig a kommentár hozzá. De természetesen már az előbbi is erősen szubjektív, a világ olyan darabjáról van szó, mely egyáltalán számot tarthat Ilonka érdeklődésére, és persze a maga minősítését is hozzácsapja.

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem magozzák ki vagy hogy??” Aztán vannak olyan kis életképszerű jelenetek is, mint „Eljött segíteni / De hallod inkább nejött vóna”. Hogy miért, az kiderül ebből: „Meg vettük az originál kokakólát / Mer amaszt nemissza.” Aztán ott vannak a hétköznapi bosszúságok is: „Nézcsak mi díszeleg!” A lap alján kiderül, hogy mi és miért: „Odaszart a macska! Nagyon ügyesek vagytok, hogy beengettétek...” Aztán a kapcsolatok bizonyos formáiról is megvan a véleménye: „Mindenki tuggya / Mé ment hozzá!” Nos, ezért: „Német nyugdíjja van...”

Az írásmód kifejezetten a beszélt nyelv visszaadására törekszik, melyben sajátos, vajdasági kifejezések éppúgy szerepelnek, mint a kiejtést hűen tükröző fordulatok (például „Naafeneegyemeg / főellett a macska a pallásra”) vagy trágárság. Tudatos az eltérés az irodalmi nyelv normájától, és ettől is olyan ismerősek ezek a fordulatok, hiszen manapság a nyelvhasználat is átalakulóban van: már sem a beszélt, sem az írott nyelvben nem érvényesül olyan szigorú normativitás, mint régebben, és sokan írásban is a beszélt nyelvet adják vissza fonetikusan. (Lásd például a Bëlga Mivót című számát.)

Ezek a kis, a mindennapi életvilágból vett szövegtöredékek szerves egységet alkotnak az illusztrációkkal, olyannyira, mintha a hímzett konyhai falvédők képi világát imitálnák. Azokon is általában két sorban fut a szöveg, közötte pedig giccses életképek láthatók. A giccs itt is középpontban van, hiszen a képek színvilágában dominálnak az édeskés, kékes, zöldes, rózsaszínes árnyalatok, a rajtuk látható alakok pedig a falusi templomok festett angyalkáira hasonlítanak. Vagyis pontosan azok: pufók arcú, lágy, de üres tekintetű, szőke fürtös angyalkák, bárgyú mosollyal, virágokkal, szívecskékkel, néha még szárnyuk is van. Ők közvetítik Rokon Ilonka tudását, sőt némelyik képen kiskutya, kiscica is van, vagy éppen valamilyen, az aktuális bölcsességgel kapcsolatban levő tárgy. Az összhatás sajátos kelet-közép-európai, kispolgári miliőt idéz, ahol nem öntudatos, felelős polgárok mondanak ítéletet a világról, hanem a világ tágabb összefüggéseiről nem sokat tudó rokonilonkák, akik azonban a saját világukat nagyon is jól ismerik.

S éppen ezért szólítanak fel ezek a képek arra, hogy reflektáljunk rájuk, hiszen ez a világ a mi világunk is; a szűkös, poros, giccses, lapos életbölcsességeket harsogó Kelet-Közép-Európa. Igaz, a könyv kifejezetten a vajdasági nyelvi regisztert, életvilágot és vizuális kultúrát idézi meg, de – ahogyan Terék Anna is írja – értik ezt a világot Felvidéken, Erdélyben, Szegeden, Kolozsvárott vagy Galántán is, sőt, még a horvát nagymama is, „szóval Ilonka, azt hiszem, elég nemzetközi. Van ilyen.”

És éppen ettől lesz a giccs is több önmagánál: „A giccs szerintem ott kezdődik, hogy a kifordított okosságokat, jó tanácsokat, intéseket és véleményeket nem tudjuk csak úgy közölni. Kell hozzá a gúny, a giccs, a kollázs, melyet szintén nem lehet komolyan venni. Ebből a szempontból nézve viszont, épp itt lelhető meg a fordulat: a Rokon Ilonka-képek teljesen önazonosak. Élesen mutatja be mindegyik, milyenek is vagyunk igazán: félrebeszélünk, giccsnek mutatjuk a transzgenerációs tudást, kiröhögjük az észt, kiröhögjük egymást és magunkat. Azt mutatjuk, hogy komolytalanok vagyunk. Aztán vérig vagyunk sértve, mert senki sem ért meg bennünket” (Terék Anna).

A Rokon Ilonka evangéliuma egyszerre képzőművészet, falvédőszövegek gyűjteménye, szociológiai-antropológiai esettanulmány, füveskönyv, giccs, és annak is a paródiája. Tükör, amelybe belenézve saját előítéleteinkkel, frázisainkkal, kisszerűségeinkkel szembesülünk, melyek azonban mégis túlélési stratégiává állnak össze, és nem Rokon Ilonka hibája, ha a tükörben ferde a képünk. Ferde ez az egész világ, mely a kötetben megjelenik, de éppen ebben a ferdeségében otthonos, ismerős.

Nem véletlen, hogy akkora sikere lett a kötetnek. A könyvbemutatóra alig lehetett beférni, az idei kishegyesi DombosFesten pedig ott lógtak a képek a fesztivál egyik helyszínén. Rokon Ilonka mindannyiunk rokona, nyelve a mi nyelvünk, világa a mi világunk.

(Élet és Irodalom)

2022. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább