Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az utolsó mohikán
Bódis Gábor
A múlt szerdán sokan gratuláltak, mondván, én maradtam az egyetlen főszerkesztő jobb napokat látott, szűkülő pátriánkban.
A tartományi kormány ugyanis eddig még nem tapasztalt hevességgel leváltotta az összes tájékoztatási eszköz főszerkesztőjét – természetesen minden indoklás nélkül, hacsak az nem tekinthető magyarázatnak, hogy hatalomváltáskor ez a szokás – még Nyugaton is. Csakhogy a mi esetünkben szó sincs hatalomváltásról, hiszen a nyeregben ugyanazok ülnek, és a gyeplő is a kezükben maradt. A formális indoklás az, hogy megváltozott az alapító. De könyörgöm, itt továbbra is csak egyetlen Párt létezik, még ha levedlett is a vörös róka. És teljesen mindegy, milyen formát ölt, lehet az Szocialista Szövetség, kormány, szakszervezet, Kommunista Szövetség, Szocialista Párt – egyre megy. Még a Képviselőházban lehetett reménykedni, mert ott is működött ugyan a bolsevik rosta, azért van néhány küldöttben annyi becsület, hogy néha felhorkan a szemenszedett hazugságokon.
Az ügy annyira átlátszó, hogy legfeljebb csak a Bicsaklóban lehetne vele foglalkozni – ha nem újságíró-kollegáink bőréről lenne szó. Akiket másfél évvel ezelőtt már ért egy ilyen érvágás, aminek következtében sokan – a legjobbak közül is – más környezetben voltak kénytelenek munka után nézni. Bűnük pedig csupán az volt, hogy kortársai voltak egy dogmatikus vezetőség egy még dogmatikusabb vezetőség által történt leváltásának. A rövidlátóbbak, sokan a magyar értelmiség közül is, lelkesedéssel fogadták a „demokráciát”. Remélhetőleg most élvezik is, hacsak megint nem lebbent a köpönyeg.
Mondom, az ügy nagyon is átlátszó, hiszen teljhatalmú kormányfőnk azért harcolt körömszakadtáig a tájékoztatási eszközökért, hogy azt a Párt teljes ellenőrzése alá vehesse. Nem mintha a vajdasági médiumok nem szolgálták volna eddig is szolgalelkűen az Ügyet, tisztelet a kevés kivételnek (Magyar Szó…). De azért történtek „félrelépések”, amelyek a leghatásosabb tájékoztatási eszköz, az Újvidéki Televízió esetében voltak a legszembetűnőbbek. A Hatalom számára azonban, főleg az elkerülhetetlen választások előtti küzdelemben, már nem elég megbízhatóak az RTV-t eddig vezető hintapolitikusok. Csak az egyetlen igazságnak szabad a képernyőn megjelennie, az eddigiek viszont „sorrendet tévesztettek”, „Tuđman-pártiak” lettek, vagy még arra is vetemedtek, hogy a stúdióba hívják Nikola Miloševićot, az ellenzéki Demokrata Párt egyik vezetőjét. Ilyesmi ezután nem történhet meg, még abban az esetben sem, ha a most leváltott főszerkesztők közül valakit újraválasztanak is (amennyiben van gyomra pályázni), mert neki csak a buzgó alázatosság marad osztályrészül. Hát váljék egészségére. Az újraválasztások helyett azonban olyan főszerkesztőtípusok színrelépését kell várni, akik az említett buzgó alázatosságukban túllihegik a gazdáikat is. Emiatt szűnnek meg az újságok és születnek a tacepaók.
Most egyesek azt mondják, hogy a magyar nyelvű tájékoztatás terén Radoman a Napló malmára hajtja a vizet. De mi nem ilyen lovat akartunk, és ezért igazából nem tudunk köszönetet mondani a hatalombitorlóknak. Mi, ha szerénytelenül hangzik is, gazdagítani akarjuk a magyar nyelvű tájékoztatást, és nem egyedül maradni. Főleg nem ilyen áron.
Az ügynek van időzítése is. Azt, amit a rohamrendőrök elvégeztek a déli tartományban, azt most itt, az északiban, elvégzi a tisztogatás bolsevik módszereinek mestere. Én személy szerint azokon az embereken csodálkozom, akik a miniszteri fotelekben ülnek, és minderre csak bólogatnak. Tudatában vannak-e annak, hogy miben vesznek részt?
A hatalom viszont teljesen tudatában van, hogy mindent meg kell tenni az Igazi Választások (az eddigiek bohózatok voltak) elodázásáért mindaddig, amíg a Párt arra fel nem készül. Vajon most már felkészült? Mert ha igen, akkor várható, hogy akárcsak a párt-menyegző esetében, minden ripsz-ropszra történik. Az ellenzék még fel sem ocsúdik – arról nem is beszélve, hogy helyet kapjon a tájékoztatásban, vagy, hogy esetleg külföldi megfigyelők is jelen legyenek –, és marad ott, ahol volt. És minden megy ugyanúgy, mint régen, akárcsak Romániában, Bulgáriában és szerte e Balkánon. Azzal a különbséggel, hogy az említett két országban legalább főszemélycserére sor került. A nagy-nagy hasonlóság viszont abban rejlik, hogy mindhárom országban van állandó homogenizálódási alap. Szerbiában Kosovo, Romániában a magyar, Bulgáriában meg a török kisebbség. A Balkánon a helyzet változatlan.
Változatlan az a szükséglet is, hogy állandóan ellenséget kell keresni. A szerb kormány most a Marković-kabinet ellen fordult teljes erővel. Egyrészt azért, mert nincs pénze az ígéretek fedezésére (lásd a szegény, ismét átvert parasztokat, akiket a bajusztépők vettek oltalmukba). Másrészt egy sokkal lényegesebb dolog miatt. Reformtörekvéseiben Marković ugyanis elérkezett a lényeghez, a tulajdonkérdéshez. Amennyiben megszűnik a társadalmi tulajdon, a szocializmus blőd kitalációja, amire a Párt alapozza a hatalmát – összedől a tákolmány. Akkor már mindegy lesz, hogy kommunista vagy szocialista, a gazdaságba vajmi kevés beleszólása lesz. Lehet aztán Kosovóval hevíteni a kedélyeket; a pénz beszél, a kutya ugat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >