2024. március 2. szombat
Ma Lujza, Ágnes, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

„Autoriter rendszerben a kisebbség kétszeresen szenved”!

Bozóki Antal
Bozóki Antal
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a többszólamúság teljes hiánya, a diktatórikus, autoriter rendszerek elvakult pártfogolása elsősorban ezek vérprofi, szemfényvesztő, szuggesztív propagandagépezetének (egyszerűbben szóval az agymosásnak) köszönhetően”. A számadatok és az értékelések is egyértelműen a NER bukására/csődjére utalnak. Sürgősen újra kell gondolni ezért az anyaországi nemzeti kisebbségi közösségi politizálást. A közösség megújulásának, valamint „erkölcsi, szellemi újrakezdésének” az egyik előfeltétele a VMSZ vezető politikai kádereinek mielőbbi lecserélése/menesztése, ami magába foglalja az elszámoltatásukat is, valamint az anyaország itteni magyar politikai pártokhoz és civil szervezetekhez való viszonyulásának lényegi megváltoztatása, a demokratikus alapállás feltételeinek megteremtése. Bozóki Antal:

Vatašćin Péter „Keletre a helyzet változatlan” című, a Családi Kör hetilapban közölt írásában az utóbbi 30 év kisebbségi politizálásával foglalkozik. Az írás második részében a „mi a helyzet a kisebbségi magyar politizálással” kérdésre keresi a választ:

– A Fidesznek hála mára az is hipnotizálódott Orbán Viktor varázsaurájával óriási mértékű adagot föladva saját autonómiájából. Pozsonytól Ungváron és Kolozsváron át Szabadkáig eljutottunk oda, hogy a legerősebb „hatuma” pártok nem mernek a kulcsfontosságú ügyekben mást mondani, mint amit a budai Karmelita kolostor. Ha pedig nagy nehezen igen – mint amikor a szlovákiai MKP, majd a Szövetség részéről morogtak Orbán és Fico barátkozásai miatt – akkor már-már szinte bocsánatot is kérnek azért, hogy ezt megtették. Mára ezek a pártok különféle koalíciós ügyeskedések és hatalmi centrumok kiszolgáltatottjaiként próbálnak kisebbségi „érdekeket” érvényesíteni. Mozgástér csak annyi akad a számukra, amennyit a felettük álló hatalmi konstelláció megenged, politikai fantáziájuk szegényes, de talán ezzel is sokat dicsértük őket. Az etnikai kisebbségi kérdések demokratizáló, igazából soha nem kiaknázott erejével nem élnek, helyette bezárkóznak a körömpörkölt-fesztiválos etnicitás langyosságába. Önmaguk egzisztenciális jólétének és túlélésének biztosítására koncentrálnak, néha pedig kapnak pár jelentékenyebb politikai pozíciót is könyöradományként. Még pénzt. Emellett, ha megtehetik – lásd a VMSZ-t és annak elnökét, mint elsőrendű példát –, kíméletlenül beletapossák a választópolgáraik önérzetét a sárba, s az így sarokba szorított önbecsülést sikeresen legyűrvén sajtolják ki az utolsó utáni szavazatot is az emberekből – akár az egzisztenciális zsarolások legalsó, tényleges szintjére süllyedve. Azt lehet mondani ezek alapján, hogy egy autoriter rendszerben a kisebbség kétszeresen szenved a közélet általános állapota, annak morbid tekintélyelvűsége, valamint a saját politikai „érdekképviseletének” korrumpáltsága miatt. Így bajos lesz átvészelni a következő 100 évet – írja Vatašćin.

Az írás érzékelteti az anyaország viszonyulását a szomszédos országokban élő magyar közösségekhez, vagyis „a kisebbségi magyar politizálás”, pontosabban a magyarországi kisebbségi politizálás lényegét. Ez pedig a „Karmelita kolostorból” történő központi irányítás és az ott meghatározott politikának egy kiválasztott helyi, a végletekig szolgalelkű párt általi alkalmazása, aminek meg is lett az „eredménye”.

A legnagyobb hibája ennek a „politizálásnak”, hogy nem számol az alapvető, természetes integritás- és szabadságszükséglettel, nem vesz tudomást a környező országokban uralkodó eltérő társadalmi, gazdasági, politikai, stb. állapotokról, valamint, hogy nem ismeri el a nálunk hagyományos többszólamúságot. Nem hajlandó elfogadni, hogy a „kiválasztott párton” túl – Vajdaság esetében ez a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) – léteznek és létezni akarnak más politikai pártok és civil szervezetek is. Röviden: mindenkire rá akarják kényszeríteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, vagyis a NER-t.

Orbán Viktor a 2010-es országgyűlési választásnak a Fidesz-KDNP pártszövetség által nagy többséggel megnyert második fordulója után jelentette be a NER megszületését. 2010. június 14-én a „Legyen béke, szabadság és egyetértés” kezdetű politikai nyilatkozatot (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az Országgyűlés elfogadta, de azt csak a kormánypártok szavazták meg. Az ellenzéki parlamenti pártok egységesen elutasították nyilatkozataikban, mert véleményük szerint a magyar történelem diktatórikus korszakait idézi, „kereteket állít fel a megadott lehetőségektől eltérő döntési lehetőségek korlátozására, és a szabad döntés lehetőségét felcseréli a szigorú keretek közötti, szabályozott szabad döntésre”.

 Vajdaságban is az utóbbi másfél évtizedben létrejött egy szigorúan központosított nemzeti közösségi politizálás. Ennek a politikai és hatalmi piramisnak az élén a VMSZ elnöke, Pásztor István áll, aki közvetlen kapcsolatban van egyrészről Orbán Viktorral, másrészről pedig Aleksandar Vučić Szerb Haladó Párti (SNS) elnökkel. Radics Viktória ezt tömören így fogalmazta meg: „Másolják azt, ami Budapestről jön, és igazodnak a belgrádi elvárásokhoz”.

A politikai transzmisszió, amit végrehajtásnak is lehet nevezni – az élet szinte minden területén – a pártvezér legközelebbi munkatársai (VMSZ Elnökség) és a most már „kétharmadában VMSZ-tagokból, a fennmaradó részében pedig pártszimpatizánsokból álló” Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által történik.

A VMSZ – az egypártrendszerből ismert modell alapján – Vajdaság-szerte kialakította a nőket, az ifjúságot és a nyugdíjasokat tömörítő fórumait, ezeket hálózatba rendezte, s ezen keresztül egy gombnyomással juttatja el az információkat, a pénzeket és szervezi a különböző rendezvényeket, aláírásgyűjtéseket, szavazásokat, stb. Ugyanígy ez a párt irányítja a Vajdasági Magyar Jogászegyletet, a Vajdasági Magyar Közgazdász Társaságot, a Vajdasági Magyar Orvosok és Fogorvosok Egyesületét és kit tudja még melyik szervezetet.

A probléma nem ezeknek a szervezeteknek a létezésével van, hanem azzal, hogy nem önálló, pártoktól független civil szakmai szervezetek, hanem elsősorban egy párt és egy idejétmúlt ideológia szócsövei, nem a közösség érdekeit szolgálják. Jó, hogy létezik „egyelőre egy-két fórum, ahol civil aktivisták és a politikát, a társadalomépítést másként képzelő emberek elmondhatják, hogy mit gondolnak – nem mintha ez gyakorlatilag bármit számítana”.

Kialakult így a „pásztorvilág”, amelyben nem a tudás, a versengés, az eredmények, az értékek a fontosak, hanem a vezér iránti lojalitás, szolgalelkűség. Akik bármivel elégedetlenek, azok nem érvényesülhetnek, nem részesülnek támogatásban, azokat ellehetetlenítik, kirekesztik a közéletből és még a munkájukat is elveszthetik.

A tekintélyelvű, önkényuralmat képviselő, autoriter VMSZ nemzeti kisebbségi politikáját a „konfrontáció helyett együttműködés” parola határozza meg, amit maga Pásztor István fogalmazott meg. Együttműködésen azonban a behódoló másik fél leigázását értik. Ezt Hajnal Jenő az MNT volt elnöke is szervilisen alkalmazta.

A VMSZ elnöke szerint „a nemzetpolitikának két alapállása van, a sértődöttségből táplálkozó konfrontatív és az együttműködésre épülő”. Szem elől tévesztette azonban, hogy van egy harmadik út, vagy ha úgy tetszik „alapállás” is, ez pedig a közösségi jogokért a jog és a politika minden rendelkezésre álló demokratikus eszközével való kiállás, küzdelem, ami – szükség esetén – magába foglalja az ellenszegülést is – ha ezt a közösség érdeke megköveteli.

A VMSZ megalkuvó és több esetben a magyar közösség megalázását hozó – a Szerb Haladó Párttal (SNS) és a Szerbiai Szocialista Párttal (SPS) való – együttműködési politikájának az eredménye a közösség létszámának jelentős csökkenése, életkörülményeinek a rosszabbodása, jogainak csorbulása, önérzetének sárba tiprása lett.

Nem hozta meg a várt lényegi változást a magyar kormány 68 milliárd forint értékű gazdaságfejlesztési programja sem.

– A vajdasági magyarság – ahogy egyébként a szerbiai társadalom egésze – nincs a legjobb anyagi kondícióban. Mind a sajtóban, mind a mindennapi életben különféle nélkülözési formákkal találkozunk végtelen sorozatban. Mondhatni egész egyszerűen brutális és magas ára van az elmúlt harminc évnek – értékelte Vataščin Péter is az Autonómia portálon 2022. október 14-én közölt Szégyentelenül c. írásában.

Palusek Erik szociológus szerint „a magyarok körében a népességfogyás kifejezettebb, mint a többségi nemzet körében, erre már az előző népszámlálás is rámutatott. A magyarok által is lakott önkormányzatokban 15-20 százalékot is mutatnak a népességcsökkenést jelző adatok. Az lesz a fő kérdés, hogy 200.000 alatt vagy felett lesz a magyarok létszáma”. – A lélekszám csökkenése, úgy tűnik, nem visszafordítható folyamat – mondta a szociológus.

Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a többszólamúság teljes hiánya, a diktatórikus, autoriter rendszerek elvakult pártfogolása elsősorban ezek vérprofi, szemfényvesztő, szuggesztív propagandagépezetének (egyszerűbben szóval az agymosásnak) köszönhetően”.

Harmath Károly OFM ferences szerzetes mostanában két alkalommal is értékpusztulásra és közérzetromlásra hívta fel a figyelmet, mondván, hogy „a vajdasági magyarság helyzete jóval aggasztóbb, mint amilyenre azt bizonyos politikai körök igyekeznek színezni”.

Tegyük hozzá: mindeközben a tömeg, a nép hallgat és külföldre távozik. Válasza egyértelmű.

A számadatok és az értékelések is egyértelműen a NER bukására/csődjére utalnak. Sürgősen újra kell gondolni ezért az anyaországi nemzeti kisebbségi közösségi politizálást.

A közösség megújulásának, valamint „erkölcsi, szellemi újrakezdésének” az egyik előfeltétele a VMSZ vezető politikai kádereinek mielőbbi lecserélése/menesztése, ami magába foglalja az elszámoltatásukat is, valamint az anyaország itteni magyar politikai pártokhoz és civil szervezetekhez való viszonyulásának lényegi megváltoztatása, a demokratikus alapállás feltételeinek megteremtése.

 

2023. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?

Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >

Tovább

Lovas Ildikó “bukása” kapcsán

Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >

Tovább

Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?

Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >

Tovább

„Hallatni a másik oldal hangját”?!

A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >

Tovább

Janicsárok: Pásztor után Juhász?

Juhász Bálint (1982, Szabadka) nyilatkozatából – aki eddig a VMSZ pénztárnoka szerepben és Pásztor István szófogadó, >

Tovább

Topolya fejlődésének krónikása

Vele Topolya krónikása távozott az élők sorából. Az az ember, aki a kamera objektívján keresztül megmutatta, >

Tovább

DUPLA POFON A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK!

Gál Kinga, Deli Andor és Kovács Elvira képviselőkhöz nem méltó módon próbálják csökkenteni az EP határozatainak >

Tovább

A Himnusz

Éjfél előtt Nagy Imréről beszéltek a Szabad Európa rádióban majd következett a magyar Himnusz. A szobában >

Tovább

A csendes esthablishment

Egyedül csak az ejti gondba a mai középnemzedéket, hogy miként ítélik meg őket azok az egyelőre >

Tovább

Vajdaságban 53 százalék az őslakos

Az előző tíz évhez viszonyítva (2011-2022) Vajdaságban 32,5 százalékkal kevesebb horvát, 27,4 százalékkal kevesebb magyar, 21,4 >

Tovább

Üres populizmus, vak nacionalizmus

Ehhez hasonló gondolatokat ma ritkán hallunk a kormánypárti politikusok szájából. Német László mindeközben hivatkozik a szörnyű >

Tovább

Jegyrendszer korszaka

Sokan már hírből sem ismerik, szerencsére. Én még emlékszem a jegyrendszerre. Valahol az ötvenes évek közepén. >

Tovább