Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

A műsorban nem hangzott ugyan el, de a „magyar szellemiségű tájékoztatás” fogalma alatt valójában a közszolgálati újságíróknak azt a versengését kell érteni, hogy ki tudja jobban magasztalni a jelenlegi Fideszes/Véemeszes politikát és a vezető politikusokat, rózsaszínben bemutatni a közösség társadalmi és politikai helyzetét. Aki pedig a sajtó függetlenségét előfeltételező szakmai elvárásokat helyezi előtérbe, arra rásütik, hogy „nem elégé magyar” (újságíró). „A vajdasági magyarság többet érdemel, mint a jelenlegi tájékoztatás. Többet és jobbat. Az újságíróknak is oda kell, hogy tegyék magukat, hogy ez még színvonalasabb legyen a jövőben” – mondta a műsor végén Tőke János. Ehhez azonban szükséges az VMSZ-től és az MNT-től való egyforma távolságtartás is, ami szöges ellentétben áll azzal a fennen hirdetett „magyar szellemiséggel”, vagyis pártirányítású függőséggel! Manapság ugyanis a szolgalelkű média szónokai – tévesen – azt hiszik, hogy a hivatásbeli tudást és elkötelezettséget helyettesíthetik az ún. „magyar szellemiség” álcájának felöltésével! Bozóki Antal:

Független és autonóm szerkesztéspolitika nélkül nem létezhet közszolgálatúság. Márpedig a nemzeti tanácsokról szóló törvény lehetőséget ad a nemzeti tanácsoknak arra, hogy beleszóljanak a közmédium káderpolitikájába, a szerkesztőségek vezetőinek kinevezésébe. Ez a rendelkezés ütközik az Európa Tanács ajánlásával és a médiatörvények rendelkezéseivel.

Dr. Rade Veljanovski médiaszakértő, egyetemi tanár

 

A Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) Fókuszban című március 24-ei műsorának vendégei Guszton András, az RTV rádiója kettes csatornájának főszerkesztője és Tőke János, a Családi Kör hetilap főszerkesztője voltak.

Bágyi Ribár Renáta szerkesztő, műsorvezető a műsor elején elmondta, hogy mindenkit meghívott, de „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) médiumok/tájékoztatási eszközök képviselői nem jöttek el” – utalva itt a Magyar Szó napilap, a Hét Nap hetilap és a Pannon RTV képviselőjére. Csonkára sikeredett így a Fókuszban adása.

A fókuszban nem vett részt a közszolgálati Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) képviselője sem, pedig a nemzeti kisebbségi műsorokat is sugározza.

A VRTV már huzamosabb ideje neuralgikus pontja a vajdasági tájékoztatásnak, ami a haladópárti politika teljes kiszolgálásában, a közérdekű tájékoztatásnak a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević óta tartó leépítésében nyilvánul meg.

A médiaház megbízott vezérigazgatói tisztségét Klemm József (Székelykeve, 1954. február 28. „költő, publicista, szerkesztő” látja el, aki – a nyugdíjjogosultsága ellenére – nem akaródzott megválni a jól fizetett tisztségtől.

Március 7-én négy ellenzéki párt és két mozgalom hivatalosan átadta a ház igazgatóválasztásával kapcsolatos követeléseit. – Tény, hogy VRTV az elmúlt 7 évben nem végzi a rendeltetését, mert a médiaház rossz vezetési politikája miatt történelmi minimumra csökkent a nézettség és hallgatottság. Ez a vajdasági közszolgálati médium tudatos leépítésének az eredménye. A jelenlegi hatalom teljesen jelentéktelenné akarja tenni ezt a médiaházat, hogy az többé ne legyen téma. A VRTV-re igen károsan hat az, hogy felhalmozódtak a költségek és az adósságok, mintegy 300 millió dinárral adósak csak a beszerzőknek. A program nézettsége jelentősen csökkent, most a statisztikai hiba szintjén van – hangzott el az alkalommal.

Beszédes az igazgatóknak, főszerkesztőknek a távolmaradása a műsorból. Annak a tünete, hogy a legtöbbje nem önerőből és méltán került a posztjára, hanem a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) jóvoltából és önös nyerészkedés céljából. Van mit elhallgatniuk, palástolniuk, nyilván nem is állnák meg igazán a helyüket egy nyílt, érveket ütköztető vitában. A kimaradók féltek, hogy esetleg „provokatív és kellemetlen kérdéséket is kapnak” (Tőke János). Pedig a tevékenységükkel illene elszámolni az adófizető polgároknak!

A szárnyatört műsor azonban így is, ezáltal is tükrözte a vajdasági magyar tájékoztatás jelenlegi silány, siralmas állapotát. A jobb sorsra érdemes vajdasági magyar újságírás történetében az elhallgatás, az öncenzúra, a tabusítás, a ferdítés és az amatőrizmus virágkorát éljük.

A magyar média túlnyomó része a közösség elé tárgyilagos tájékoztatás helyett egy torz tükröt tart immár hosszú évek óta. A magyar közösségnek az egyik legnagyobb problémája a tárgyilagos és pártatlan tájékoztatásra való jog biztosításáért való küzdelem lett!

Guszton András és Tőke János – a helyzetükből kifolyólag is – a műsorban számos kérdésben jól kivehető ellentétes álláspontot is képviseltek. Ez részben abból ered, hogy Guszton állami hivatalnok, állandó, közpénzekből biztosított fizetéssel, Tőkének a magánújságnál viszont minden héten meg kell keresnie a fizetését, el kell adnia a lapot.

A kétféle létalap jól látszott Guszton pimasz (saját kifejezése) beköpéséből is, mert szerinte téves Bágyi Renáta igyekezete az újságírói eszmecsere létrehozására, mert „az újságíróknak nem egymással kell párbeszédet folytatni”.

A műsorvezető és Tőke János azonban nem osztotta Gusztonnak ezt – a hamis és kibúvónak tűnő – magyarázatát.

Mi sem lenne természetesebb, mintha a magyar újságírók leülnének egymással és megvitatnák a tájékoztatás, valamint a sajtó dolgozóinak helyzetét és közös álláspontjaikat közvetítenék a mindenkori hatalom felé. Ennek azonban – jelenleg – súlyos politikai és státusbeli akadálya is van, mégpedig az, hogy az MNT alapítású sajtó dolgozói politikailag elkötelezettek, alárendeltek, nincs önállóságuk. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) is a VMSZ befolyása alá került, így képtelen ellátni szakmai feladatait.

A műsorban is elhangzott, hogy jelenleg kétféle magyar sajtó van, éspedig egyrészt „MNT alapítású”, pontosabban rezsimhű, „pártközeli” (Véemeszes), másrészt „ellenzéki sajtó” (Bágyi), amit Tőke helyesebben „függetlennek” nevezett. Tőke szerint a sajtó „alapjáraton ellenzéki”. – Az a feladata, hogy felügyelje a hatalmat és megírja a visszaéléseket – mondta.

Hogy melyik média hova tartozik, az határozza meg a tájékoztatáshoz való viszonyulását is. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy a rezsimhű sajtó csak a sikerekről, a „rózsaszín mázról ír” (Tőke), a „tabu témákról” „nem akar írni, nem írhat, nem ajánlatos írni”, mert az újságírónak „esetleg lesz egy-két álmatlan éjszakája” (Guszton).

A független sajtó számára – ezzel szemben – „nincsenek tabu témák”, „felhívja a hibákra a figyelmet és megírja a visszaéléseket”, „mert az tudja előre vinni ezt a közösséget” (Tőke). Ez azonban – tegyük hozzá – csak néha és akkor is többnyire visszafogottan jelenik meg az általa szerkesztett lapban is.

Az anyaországból is, sajnos, a behódoló, szolgalelkű újságírást, azt az irányzatot támogatják, amit Guszton is képvisel. Ez abból is látszik, hogy Varjú Mártát, a Magyar Szó főszerkesztőjét március 15. alkalmából (!?) – ami egyben a sajtószabadság napja is  – állami kitüntetésben részesítették (akárcsak korábban Klemm Józsefet), Németh Zoltán nyugalmazott főszerkesztő-helyettest pedig életműdíjjal jutalmazták, akik a lapnak a VMSZ szolgálatába állításáról, pártújsággá züllesztéséről, közlöny szintjére süllyesztéséről emlékezetesek. Újságírókat távolítottak el, vagy azok mondtak fel önként, akik nem értettek egyet a lap ilyen szerkesztéspolitikájával. Megalázták ezzel a nemzeti ünnepet is!

A sajtót manapság divat megkülönböztetni a szerint is, hogy „magyar szellemiségű-e” vagy nem.

– A 2011-2016. évi vajdasági magyar médiastratégiában is (amelynek kidolgozásában Klemm is részt vállalt – B.A.) szerepelt az, hogy nem csak magyar nyelven kell tájékoztatni, hanem magyar szellemiségű legyen a tájékoztatás. Azt írja a stratégia, hogy ez azt jelenti, hogy a vajdasági magyarság életével, az életét meghatározó eseményekkel kell foglalkozni – mondta Bágyi.

A műsorban nem hangzott ugyan el, de a „magyar szellemiségű tájékoztatás” fogalma alatt valójában a közszolgálati újságíróknak azt a versengését kell érteni, hogy ki tudja jobban magasztalni a jelenlegi Fideszes/Véemeszes politikát és a vezető politikusokat, rózsaszínben bemutatni a közösség társadalmi és politikai helyzetét. Aki pedig a sajtó függetlenségét előfeltételező szakmai elvárásokat helyezi előtérbe, arra rásütik, hogy „nem elégé magyar” (újságíró).

– A napilap címoldalán jelent meg, hogy olyan újságírói vannak, akiknek erős magyar nemzeti identitásuk van, és nehezen lehet őket abból kizökkenteni – idézett Bágyi egy írást (nem nevezve meg ugyan, de csakis a Magyar Szó, mint egyetlen napilap cikkéről lehet szó). Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, „fontos-e hogy az újságírónak erős magyar nemzeti identitása legyen”.

Guszton – kollégához nem méltó módon – kijelentette: „Nem tekintem magyar szellemiségű tájékoztatásnak azt, amikor valaki beáll azok mögé, akik fasisztákat látnak egy olyan felirat mellett, hogy az (1944/45. évi – B.A.) ártatlan áldozatok emlékére”. [Utalva Bágyi Renátára, aki 2022. november 17-én meghívta a műsorba Öreg Annát, a Szabad Polgárok Mozgalmának (PSG) köztársasági parlamenti képviselőjét, hogy – egyebek mellett – elmondja véleményét az Újvidéken tervezett emlékműállítás kapcsán.]

Guszton itt főszerkesztőhöz nem illő tájékozatlanságát is igazolta, pedig köztudott, hogy a vitás újvidéki szoborállítás alapjául egy olyan lista szolgált, amelyen háborús bűnösök neve is szerepelt. Az emlékmű felállítását egyébként – a helybeli civil és ellenzéki szervezetek heves tiltakozása miatt – le is állították.

Éles ellentét mutatkozott a két vendég válasza között itt is. Tőke szerint ugyanis nem az a fontos, hogy „a kollégáknak milyen erős (nemzeti – B.A.) identitásuk van”, hanem a „szakmaiság szerepel az első helyen”. A problémák „elhallgatása” ugyanis „nem fogja előre vinni ennek a közösségnek a jövőjét”. Ez viszont a „pártközeli sajtót” jellemzi.

A közmédiában fontosabb lett az, hogy kinek erősebb a nemzeti identitása, mint a tudása, a szakmaisága. Annak a hozzáállásnak, hogy – Nagy János, a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár a március 15-ei szabadkai köszöntő-, illetve ünnepi beszéde szerint is – „magyarnak lenni ne csak felemelő, hanem kifizetődő dolog is legyen” (??), a következménye az lett, hogy egyesek a nemzeti hovatartozásból élnek. Megélhetési magyarok. Ezt táplálja a VMSZ is.

Guszton „szellemeskedni” is próbált a műsorban, azt is hangoztatva, hogy mindig is „disszidens volt”, és hogy „30 évig sikeresen tudta ötvözni” az újságírást és a politikát.

Hogy ebben mennyire volt sikeres, természetesen az vita tárgya lehet(ne). Az viszont, hogy eddig „elkerülték egymást a(z újságírói – B.A) díjakkal”, önmagáért beszél. A politikában sem ért el nagyobb sikereket. Az „ötvözés”, tehát, valahogy, nem hozta meg az eredményt. Hacsak nem a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) – amelyiknek az egyik vezetője volt – beolvadására/„ötvözésére” gondolt a VMSZ-el, ami által az egypárti (Véemeszes) Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagja lett.

Más dolog, hogy az erkölcs (az újságírói is) tiltja az ilyen fajta „ötvözést”. Gusztonnál így mára érdekütközés alakult ki a Véemeszes MNT tagság és a főszerkesztői munkahely között, amit csak az egyik vagy a másik tisztségről való lemondással/távozással lehet feloldani!

– A vajdasági magyarság többet érdemel, mint a jelenlegi tájékoztatás. Többet és jobbat. Az újságíróknak is oda kell, hogy tegyék magukat, hogy ez még színvonalasabb legyen a jövőben – mondta a műsor végén Tőke János.

Ehhez azonban szükséges az VMSZ-től és az MNT-től való egyforma távolságtartás is, ami szöges ellentétben áll azzal a fennen hirdetett „magyar szellemiséggel”, vagyis pártirányítású függőséggel! Manapság ugyanis a szolgalelkű média szónokai – tévesen – azt hiszik, hogy a hivatásbeli tudást és elkötelezettséget helyettesíthetik az ún. „magyar szellemiség” álcájának felöltésével!

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme

Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >

Már nem az én városaim

De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >

„A rezsimnek vége van”!

A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >

Az inga kileng a szélsőjobb fele

Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Remény és félelem

Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >

A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)

Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >

Leleplezték az eltitkolt félelmet

Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk

Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >

Hihetetlen, de élmény

Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >

A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben

Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |