Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Elkallódott az emberi sors formája
Ennek hiánya az irodalmat a szövegközpontú formalizmus szép oázisában tereli, vagy pedig a felszínes valóságirodalomba tántorog be. Sem az egyik, sem a másik. Akkor mi következzék? Új regényemet írogatva, amely éppen a rendszerváltási időkben játszódik le, kénytelen vagyok belátni, hogy a kor lelke nevét vesztette a nagy fogalmi zűrzavarban. Nem érdekelnek a közélet lókötői, a szánalmas köpenyegforgatók, apró nyerészkedői, a hírnévre vadászó értelmiségiek, sokkal inkább foglalkoztatnak azok a helyzetek, amelyekben a szembekerülő felek mindegyikének van némi igazsága. Talán túl sok tapasztalat gyűlt fel bennem, ezért többé nem vagyok képes merev ellentétekben gondolkodni. Végel László:
2023. március 26., vasárnap
A minap Bereményi Gézával beszélgettem és azon töprengtem, hogy miért nem születik egy a koreszmékkel vívódó rendszerváltási regény. Nem azokra regényekre gondolok, amelyek a korrupciót, az új osztály piszkos üzelmeit, a napi-politika mocsarait ábrázolják és sorra veszik az újkapitalista rendszer torzulását, inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy volt-e a rendszerváltásnak Julien Sorelje? Miféle belső meghasonlásokról tanúskodnak az emberi sorsok? Miért vezetett sok jó szándék a bukásba? Mi okozta a rendszerváltás idealistáinak vesztét? Milyen erők csaptak össze az egyes ember sorsában, a családtörténetekben, a közösség életében? Miféle ördögi fordulattal magyarázható, hogy az emberi jogok szószólóiból, a „szabadság prófétájából” tekintélyuralmi vezérek és hívők lesznek? Attól tartok, hogy ez nem csupán a személyes döntéseken múlott. Mi játszódik le ezeknek az embereknek a lelkében? Mardossa-e őket a titkos belső vívódás? Próbálkozom mindezzel íróként, gyűlölet nélkül szembesülni, ami azt jelenti, hogy átérzem szereplőim drámáját. Milyen reményről írjak, a demokrácia haldoklásának kezdetekor? Az igazság olyannyira relativizálódott, hogy az emberi sorsok elvesztették mélységüket. Elkallódott az emberi sors formája. Ennek hiánya az irodalmat a szövegközpontú formalizmus szép oázisában tereli, vagy pedig a felszínes valóságirodalomba tántorog be. Sem az egyik, sem a másik. Akkor mi következzék? Új regényemet írogatva, amely éppen a rendszerváltási időkben játszódik le, kénytelen vagyok belátni, hogy a kor lelke nevét vesztette a nagy fogalmi zűrzavarban. Nem érdekelnek a közélet lókötői, a szánalmas köpenyegforgatók, apró nyerészkedői, a hírnévre vadászó értelmiségiek, sokkal inkább foglalkoztatnak azok a helyzetek, amelyekben a szembekerülő felek mindegyikének van némi igazsága. Talán túl sok tapasztalat gyűlt fel bennem, ezért többé nem vagyok képes merev ellentétekben gondolkodni. Óhatatlanul eszembe jut Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály cinű elbeszélése. Azt a helyzetet persze lehetetlen újraírni, csak felülírni lehetséges, mert akkor még a hagyománynak, az igazságnak volt tekintélye. Ma azonban minden tekintély kiveszett, ami azt jelenti, hogy az élet értékrendje megnevezhetetlen lett. Talán a Bűnhődésben szembesültem ezzel a ténnyel, de a Balkáni szépségben a maga valóságában bontakozott ki. Svetozar a partizán komiszár, akit sokan véreskezűnek is neveznének, szintén a saját belső drámájával vívódik, amelyben sok igazság is van. A beköszönő kapitalizmus vele is eljátszogat, mint ahogy a kisebbségi Slemil nagyapából is csúfot űz. Ravaszul hősnek nevezi azt az embert, akiből sosem lehet hős. Slemil emlékházat emelnek a tiszteletére, utcát és teret neveznek el róla. Az unoka úgy száll szembe ezzel a világgal, hogy felgyújtja a nagyapja műhelyét.
Következő cikk: Most már Európa lelkéért megy a küzdelem
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >