2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Határeset

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán lefegő pisztoly, a hevenyészetten lógó kényszerítő eszközök, a hivatalban lévő személy indokolatlan fölénye, fölényessége. Ez lehet, hogy csak ráérésben, komótosságban nyilvánul meg. Egy keményebb hangnemben. A munkához való rossz viszonyulásban. A határt átlépni kívánó ember idejének lenézésében, méltóságának semmibevételében, és még mi vagyunk testvérek, ugye? Egy vérből valók? A lónak a vérbő, bozontos farkincáját vagyunk mi azok. Mi pontenciális cigarettacsempészek vagyunk, fél liter plusz pálinkával rontunk rá vicsorítva az anyaországra, és zúzzuk porrá, tesszük semmissé azt a sok jót. Azt a sok jót. Komáromi Ákos:

Bajmok jó lesz, nem létezik, hogy ott nagy legyen a tumultus a határon. Bajmok-Bácsalmás, ideális. Idefelé jövet egy autó volt előttünk, abból még a varázslatokra képes magyar vámosok, határőrök sem tudnak hosszú sort csinálni; Horgos messze van, így az autópálya is, nyugatról Béreg-Hercegszántó tűnik biztonságos távolságra lenni, tehát, Bajmok, semmi kétség. Nincs előjele a torlódásnak, tiszta a levegő, a határátkelő felé vezető úton sem szakadnak meg a gázfröccstől megrészegülten előző autók, de ott azok a pirosló féklámpák... Biztos csak egy traktort előz majd valaki, vadnyúl ugrott tán elé, de nem lehet tudni, közeledünk, már sok féklámpa piroslik, és - vége! Bő két kilométerre a határtól a sor vége.

Ez rengeteg. Négy óra a határ nyitva tartásának végéig, ez most tényleg határeset. És határ eset.

A mögöttünk megálló autó nyitott napfénytetején egy kislány mosolygó feje kandikál ki, odébb egy hasonló korú kislegény focizik, ügyesen dekázik a szemközti sávban, mely szabad, szinte senki sem megy most a Vajdaságba Magyarországról, vasárnap délután négy óra lesz mindjárt, megyünk vissza a sírok közül összesereglettek, visszük a bánatunkat, bizonytalanságunkat, maradék bűntudatunkat, gátlástalanul és rohamosan szépülő, arany  gyöngy emlékeinket. Kishúgom nevetésétől remeg kicsit a keblem. Édesanyámékkal, drága sógorommal nyugszik egy kriptában. Api is velük, anyai nagyapám, de nagyanyám is, akiről lekéstem. Lekéstünk mind egy másmilyen életről, ám ezt nem fejtegetném most tovább. Jelenleg csempésznek látszó tárgy vagyok a sorban, ahol sok a magyar szó, rendszámtáblától függetlenül, elég gyakori a sötét, fekete ruhát hordó nő, bal karjuk keresztben, szorosan a derekuk előtt, jobb kézzel cigiznek. Otthon még sokan. Otthon? És onnan haza, ez megszokhatatlan, vagy nem. 

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán lefegő pisztoly, a hevenyészetten lógó kényszerítő eszközök, a hivatalban lévő személy indokolatlan fölénye, fölényessége. Ez lehet, hogy csak ráérésben, komótosságban nyilvánul meg. Egy keményebb hangnemben. A munkához való rossz viszonyulásban. A határt átlépni kívánó ember idejének lenézésében, méltóságának semmibevételében, és még mi vagyunk testvérek, ugye? Egy vérből valók? A lónak a vérbő, bozontos farkincáját vagyunk mi azok. Mi potenciális cigarettacsempészek vagyunk, fél liter plusz pálinkával rontunk rá vicsorítva az anyaországra, és zúzzuk porrá, tesszük semmissé azt a sok jót. Azt a sok jót. De mi erre föl mit csinálunk? Most épp egy mankós ember pisilésében próbál segédkezni egy feketeruhás, ősz hajú valakije, a lámpaoszlopba kapaszkodva. A lámpaoszlop pedig a közvilágítás kelléke, tehát itt a szerb határ. Három sort csináltak, haladnánk, odaát még csak két sort alakítottak ki, a senki földjén, tehát valóban otthon, ezen az öt-hat méteres távon már kiderül, hogy a magyar oldal is három sorban gondolkodik, kettesével segítenek egymásnak gondolkodni a hatóságok. A vámos úr viszont gyors, expeditív. Segítsége most nincs, odébb áll, néz, és igaza van. A rendőr nő is aranyos, jó utat kíván. Indulunk. A police.hu szerint, a határinfón, ez fél óra volt, szerintünk pontosan két óra negyvenkét perc. 

Most már a biztonságos, kedves Baján, a második otthonnak is tekinthető benzinkúton szokom, hogy ismét hazaértem. Otthonról.

2024. november 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcs(telenség)

Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >

Tovább

Erkölcs(telenség)

A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >

Tovább

Događa li se čudo u Mađarskoj?

Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >

Tovább

Hatalomváltás előtti forrongások

Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >

Tovább

Vučić szava felülírja a törvényt?!

Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >

Tovább

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább