Ma Valter, Irma névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
(Párt)konferencia 1944/45-ről (1.)
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
Bozóki Antal
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és Sólyom László kezdeményezésére 2009-ben alakított történész vegyes bizottság feltáró munkája nyomán mintegy 20.000 ártatlanul kivégzett magyar áldozat számbavételéig eljutva és a két ország vezetőinek közös főhajtását és koszorúzását követően ez a folyamat kb. félúton megrekedt. A szükséges kölcsönös megbocsátás pedig egyoldalú maradt, mert Áder János bocsánatkérését Tomislav Nikolić nem viszonozta. A megtorpanás okára a két maffiaállam Keresztapája szolgálhatna magyarázattal – fűzte hozzá a találó megjegyzést a Vajdaság Ma portál szabadkai konferenciáról közölt november 13-i írásához egy kommentelő. A szerb oldal bocsánatkérése nélkül a két nép barátsága csak jól hangzó, álságos parola, a megbékélésre eszerint még várhatunk. Bozóki Antal:
Ugyan milyen személyi kultusz… Nálunk a kétszínűség kultuszát ápolják.
Ma kakav kult ličnosti… Kod nas se neguje kult dvoličnosti.
Voja Radovanović
Két (ál)civil szervezet, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság és a Szabadka város területén 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatok Kegyeleti Bizottsága (párt)konferenciát szervezett november 13-án Nyolcvan éve történtek a magyarellenes atrocitások – A történelmi megbékélés egy évtizede címmel. A gyűlést a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) épületében tartották meg, a Magyar Nemzeti Tanács és Topolya Község Önkormányzatának támogatásával.
– A konferencia nyitott mindazok előtt, akik érdeklődnek a téma iránt – nyilatkozta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) pártközlönyének, a Magyar Szónak az egyik szervező. Feltéve, ha kaptak meghívót!
A publikumot a kiválasztottak mellett többnyire fiatalok, bizonyára az MTTK odarendelt hallgatói képezték, vagy akik azt gondol(hat)ták, hogy ott valami „fontos esemény” történik.
A meghívó és a helyszíni tudósítások szerint a konferencia két „felvonásban” zajlott.
A kezdetén bemutatták a Visnyei József visszaemlékezése alapján készült, Egy szemtanú: Emberek a halál árnyékából című 10 perces dokumentumfilmet.
Ezután Kudlik Zoltán, Szabadka Város Kegyeleti Bizottságának elnöke következett, aki „elmondta, a tanácskozás célja az emlékezés, továbbá a témával foglalkozó kutatások bemutatása, valamint a szerb-magyar megbékélés tízéves időszakának felelevenítése”. Teleki Júlia, a tiszaistvánfalvi/járeki koncentrációs tábor csúrogi túlélője is „megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel”.
Megnyitóbeszédet Szili Katalin, Magyarország határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízottja mondott, aki emlékeztetett, hogy „a második világháborút követően Kárpát-medence szerte voltak megtorlások, a magyarok a kollektív bűnösség jegyében váltak a bosszú áldozatává”.
– A kollektív bűnösséget egyszer és mindenkorra el kell törölni, ez egyes területeken, például Kárpátalján még nem egyértelmű, a Vajdaságban viszont már megtörtént a történelmi megbékélés is – értékelte Szili Katalin. Hozzátette: nyolc évtized után ki kell mondani, hogy „nem lehet senkit bűnösnek tekinteni sehol, csak azért, mert egy nemzethez tartozik, csak azért, mert éppen magyarnak született”.
A több szempontból is pontatlan és vitás felszólalásában Szili Katalin semmi újat nem mondott, különösen pedig nem a kollektív bűnösségről. Sőt, az is lehetne mondani, hogy az utóbbival kapcsolatos álláspontokat korábban többen már világosan kifejtették.
A „kollektív bűnösség” „valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemleges felelősségre vonását” jelenti, „azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen (vagy feltételezhetően) jogi vagy erkölcsi értelemben elítélendő cselekedetet hajtottak végre”.
A II. világháború után azért lehetett egyes népcsoportokra, így „Csúrog község magyar és német lakosságára” is – a szigorúan bizalmas 2/45 számú, 1945. január 22-én meghozott határozattal – kimondani a kollektív bűnösséget (amit aztán „az analógia alapján, alkalmaztak Zsablya község magyar lakosaival szemben is az illetékes állami szervek által lefolytatott vagyonelkobzási eljárásokban”), „mert a korabeli jogi normákban nem léteztek olyan tilalmak, amelyek ezt megakadályozták volna”.
Ma már bármely társadalmi csoport kollektív büntetését „a nemzetközi humanitárius jog tiltja” és „háborús bűncselekménynek minősíti”. Ezt az álláspontot erősítik meg a volt Jugoszláviában háborús bűnöket elkövetők felelősségre vonására alakult Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) ítéletei és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a témában hozott több határozata, köztük az 2024. május 23-án elfogadott Srebrenica-határozatának szövege is, amely nem említi a szerbek kollektív bűnösségét.
Szili Katalin eltörölné azt, amit a nemzetközi, de a szerbiai jog egyébként sem ismer?!
A miniszterelnöki megbízott állítása, miszerint „2011-ben eltörölték a kollektív bűnösséget, és jóvátételt írtak elő” ugyancsak vitatott és pontosításra szorul. Arra utal ugyanis, hogy nem jól ismeri a szerbiai helyzetet.
Sulyok Tamás, Magyarország Orbán Viktor által választott államfője – a 2024. október 27-28-i látogatása alkalmával – „külön köszönetet mondott a (radikálisból haladóvá lett Aleksandar Vučić– B. A.) szerb államfőnek, hogy kormányfőként eltörölte a magyarságra kollektív bűnösség terhére kirótt, világháború utáni rendeleteket”.
A helyzet viszont az, hogy a szerb kormány 2014. év október 30-ai 3877 számú határozata nem csak jogászi vélemények, hanem az indokolás szövege szerint is formálisan eltörölte ugyan a három község magyarjainak kollektív bűnösségét, de ennek alapján „csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”, nem pedig visszamenőleg, az 1945. évi határozatok meghozataláig. Magyarán, a kormányhatározat el is törölte, meg nem is a három falu magyarjainak a kollektív bűnösségét. Ezt akár „nesze semmi, fogd meg jól!”-nak is lehetne nevezni.
Vitás Szili Katalinnak az az állítása is, miszerint Vajdaságban/Szerbiában 2013-ban „már megtörtént a történelmi megbékélés is”.
Csúrogon 2013. június 26-án volt a magyar-szerb/szerb-magyar vezetői „összeborulás”, koszorúzás, főhajtás, amit „történelmi megbékélésnek” is neveznek, de a bocsánatkérés csak a magyar oldalról hangzott el (az 1942. évi újvidéki razzia miatt). Szerb részről, még az „elnézést” sem mondták ki a vajdasági magyarokat ért 1944/45-ös – az újabb kutatások szerint – népirtásért! Szerbiában ezért nemhogy senkit felelősségre nem vontak, de még csak meg se neveztek!
– A csúrogi megemlékezés virágai mellett a megbánás szava nem hangzott el, és cselekedetek sem követték az akkori szerb elnök (Tomislav Nikolić – B.A) szavait: a történelmi vegyes bizottság munkája félbemaradt, a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció nem szolgáltatott igazságot – írja egyebek mellett a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 2024. október 26-i közleményében.
A Pásztor István Alapítvány Tomislav Nikolićnak díjat adományozott, mivel „hozzájárult a Szerbiában élő magyar közösség boldogulásához”.
Pásztor Bálint a Szabadkai Magyar Rádió Napindító műsorában elhangzott szavai szerint „örvendetes, hogy két nappal a díjátadást megelőzően (október 28-án – B.A.) Szerbia és Magyarország hivatalban lévő köztársasági elnökei Csúrogon megismételték (másutt: „erősítették meg”) a 11 évvel ezelőtti főhajtást az ártatlan szerb és magyar áldozatok emléke előtt”. Szerb részről a bocsánatkérés azonban ez alkalommal sem hangzott el!
– A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és Sólyom László kezdeményezésére 2009-ben alakított történész vegyes bizottság feltáró munkája nyomán mintegy 20.000 ártatlanul kivégzett magyar áldozat számbavételéig eljutva és a két ország vezetőinek közös főhajtását és koszorúzását követően ez a folyamat kb. félúton megrekedt. A szükséges kölcsönös megbocsátás pedig egyoldalú maradt, mert Áder János bocsánatkérését Tomislav Nikolić nem viszonozta. A megtorpanás okára a két maffiaállam Keresztapája szolgálhatna magyarázattal – fűzte hozzá a találó megjegyzést a Vajdaság Ma portál szabadkai konferenciáról közölt november 13-i írásához egy kommentelő.
A szerb oldal bocsánatkérése nélkül a két nép barátsága csak jól hangzó, álságos parola, a megbékélésre eszerint még várhatunk.
Következő cikk: VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ideje lenne újragondolni a lap koncepcióját és szerkesztéspolitikáját!
A Családi Kör magazin legújabb száma nem tartalmaz oknyomozó, tényfeltáró írásokat, riportokat, amelyek segítenék a mostani >
Bodzsoni István a REM tagja?
A REM már hosszú évek óta a Szerb Haladó Párt (SNS) és a VMSZ eszköze, tele >
Szerbia és a VMSZ nemzeti közösségi politikájának magasztalása
Úgy tűnik, hogy a két Bálintnak (Pásztornak és Juhásznak) nemzetközi publicitásra volt szüksége, hogy Szerbia és >
Szükség lenne új utat mutató államférfira
A tüntető egyetemistákkal szemben Belgrád legszűkebb központjában a Pionír parkban a kormánypárti tanulni vágyó egyetemisták sátortábort >
Az utca többé nem biztonságos
A jelentések szerint sok egyetemistát úgy tartóztatnak le, hogy leparkol egy autó, kilép belőle 2-3 fekete >
Aleksandar Vučić jóslata nem teljesült be
Az egyetemisták a Szent Vitus-napi tüntetésen nem tettek kísérletet arra, hogy elfoglaljanak fontos állami intézményeket vagy >
MIVEL ÉRDEMELTE KI A SZABADKAI MAGYAR TANNYELVŰ TANÍTÓKÉPZŐ KAR DÉKÁNJA A VID-NAPI DÍJAT?
Az MTTK hallgatói még 2024 decemberében nyílt levélben szolidaritást vállaltak ugyan a tiltakozókkal, de a plénumon, >
Tomislav Žigmanov erkölcsi és politikai bukása
A politikai erőviszonyokat tekintve, a Tartományi Képviselőházban akár a tréfás mesék Pityi Palkó nevű figuráját is >
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >