Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt
Végel László
A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, egy idősebb nagybecskereki férfi is hozzánk lépett. Speciálisan erre az alkalomra utazott Újvidékre. Egy biztos, ezek a fiatalok és a velük tüntető polgárok semmiben, de éppen semmiben sem emlékeztetnek azokra a latin-amerikai tüntetőkre, akikkel a VMSZ elnöke Pásztor Bálint hozta őket párhuzamba. „A tüntetőknek az a céljuk, ami a latin-amerikai országokban szokott bekövetkezni, meg Afrikában, hogy a legálisan és legitim módon megválasztott hatalmat megdöntsék erőszakos eszközökkel., jelentette ki a VMSZ elnöke. Ez egy másik világ, amelyet a regnáló politikusok nem képesek értelmezni. Végel László:
2025. február 1., szombat
Kora reggel olvasgatom az interneten és a postámra küldött születésnapi jókívánságokat. Nagyon megörültem számos barátom üdvözletének, jól esett, mert Újvidéken egyre magányosabbnak érzem magam. Aztán a Nova magazin nevű belgrádi újságnak nyilatkozom, átveszem a feleségem születésnapi ajándékát és együtt készülünk a Duna utcai születésnapi sétára. Ha Újvidéken tartózkodom – évtizedek óta igyekszem ebben a városban maradni születésem napján - mindig végig sétálok a Duna utcán. Ez a nap egyben a város napja is. Ugyanis 1748 február elsején nyerte el Neoplanta a szabad királyi városi címet. Előveszem a Duna utca című esszémet, amelyet még akkor írtam, amikor nem volt hivatalos ünnep ez a nap, s eltöprengek az egyik mondaton: Valójában mi másra gondolhatnék a Duna utcában, a saját születésnapomon? Csak egy sebhelyre, amelyet takargatunk, mert lehetetlen bebizonyítani, hogy létezik, írtam, aztán hozzátettem: „Úgy állok a Duna utca közepén, mint az őr, aki nem kell senkinek. Figyelek és várok. Valójában otthontalan vagyok, mint sokan, akik céltalanul őrködnek, és egy megtagadott születésnapra gondolnak. Nem türelmetlenkedem, csendben, egymagamban várakozom.” Sok idő pergett el a fejem felett, s most is hasonló érzések kerekednek felül bennem. Feleségemmel indulunk az utcán azonban hiába vártam az autóbuszra, kiderült, hogy legalább részben leállt vagy megbénult a városi közforgalom, mivel a mai napon az egyetemisták blokád alá veszik mind a három hidat. Érkeznek az újvidéki egyetemistákkal rokonszenvező belgrádi egyetemisták, akik gyalog tették meg a 80 kilométeres utat. Fogadtatásuk Batajnicán, Ópazován, Indjiján, Karlócán és Pétervárodon csodálatos volt. Az kisvárosok lakossága ünnepelte és terített asztallal várta őket, sokan elsírták magukat, a fiatalok nyakába borultak, és több helyen is azt mondták, hogy felszabadítókat láttak bennük. Azt hiszem egykor Tito marsallt sem fogadták ilyen meghitt lelkesedéssel a polgárok. Már hetek óta azon tépelődöm, hogy minek nevezzem ezt a heves érzelmi fellobbanást, amit az egyetemisták idéznek elő. Ez sokkal több mint politika. Talán azzal magyaráznám, hogy az emberek keresgélik az elvesztett reményt. Van rá okuk, hiszen szájról szájra jár a mondat, hogy 2000 október 5-e után nem köszöntött be október 6-a. A társadalom mély apátiába süllyedt, naplójegyzeteimben nem véletlenül írtam le többször is, hogy önkéntes szolgák lettünk. Az akkori nagykoalíciós pártok rosszul vizsgáztak. A választópolgárok 2012-ben keményen megbüntették őket és – magukat. Feleségemmel gyalog tesszük meg az utat, az utcák népesek, az emberek a hidak irányába igyekeznek. Főleg fiatalokat látok, de nyomokban totyognak a botra támaszkodó nyugdíjasok is. Szerencsés vagyok, gondolom, mert nincs szükségem botra. Igaz, hosszabb időt vesz igénybe a gyaloglás a Duna utcába. A Duna utcában is rengetek ember igyekszik a part felé. Velük tartok. Saját szememmel akarom ellenőrizni, mennyire hitelesek a jelenetek, amelyeket a tévék helyszíni közvetítése sugároz. Csak azt tudtam megállapítani, hogy egy dolgot nem képes közvetíteni a tévé: a hangulatot. A hatalmas tömeg rendkívül barátságos. fegyelmezett rendben vonulnak fel az egyetemisták. A polgárok kitörő lelkesedéssel fogadják őket. Most végleg meggyőződök arról, hogy nem pusztán politikai mozgalomról van szó. Másféle életminőséget, másféle társadalmat, rendet és igazságot követelnek. A szakértők szavaival élve: jogállamot. Rendezett jelent, működő intézményeket és kiszámítható jövőt. És főleg közösségi szolidaritást. Ez a nemzedék másféle nyelvet beszél, mint a jelenlegi politikai elitek, amelyek még mindig a néhai Szocialista Szövetség barokkos nyelvével élnek, jelzőkkel kiegészítve. Nem kormányt akarnak dönteni, hanem a társadalom erkölcsi rendjét kívánják visszaállítani, mégis a politikusok szüntelenül attól rettegnek, hogy őket akarják kibillenteni a fotelekből. A fiatalok nem a kormányról beszélnek, hanem az intézményekről. Az alkotmánybíróságról, az ügyészségről stb. Valószínűleg a jelenlegi feszültség enyhülne, ha az intézményvezetők beadnák a lemondásukat, vagy pedig őszinte vallomást tennének a rájuk nehezedő politikai nyomásról. Egyszóval: a fiatalok vissza akarják hódítani a reményt. Lehetetlen lenne? A 68-as párizsi fiatalok jelszava jut eszembe: „Legyünk realisták, kíséreljük meg a lehetetlent!” Eszembe jut a Slobodan Šnajderrel az utóbbi napokban folytatott levélváltásom. Ő is arról győződött meg, hogy másféle körülmények között, de szellemileg hasonló mozgalomról van sző. A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, egy idősebb nagybecskereki férfi is hozzánk lépett. Speciálisan erre az alkalomra utazott Újvidékre. Egy biztos, ezek a fiatalok és a velük tüntető polgárok semmiben, de éppen semmiben sem emlékeztetnek azokra a latin-amerikai tüntetőkre, akikkel a VMSZ elnöke Pásztor Bálint hozta őket párhuzamba. „A tüntetőknek az a céljuk, ami a latin-amerikai országokban szokott bekövetkezni, meg Afrikában, hogy a legálisan és legitim módon megválasztott hatalmat megdöntsék erőszakos eszközökkel., jelentette ki a VMSZ elnöke. Ez egy másik világ, amelyet a regnáló politikusok nem képesek értelmezni.
Következő cikk: Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >
A VMSZ SZÉGYENPÁRT
A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >
Barbárság vagy demokrácia?
„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >
A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják
Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >