Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott az uralkodó hatalom elvárásához, most bevallja, hogy az egyetemisták megszabadították őket a félelemtől. A fiatal nemzedék nem annyira pragmatikus, sokkal inkább idealista. Az a szó, hogy szabadság, újra visszanyerte mozgósító jellegét, Poétikus, metaforikus aurára tett szert. Még azok is azonosulnak vele, akik némi szkepszissel tekintenek a végeredményre. A jelenlegi helyzetben azonban a holnap kiszámíthatatlan. Egyelőre az tudható, hogy folynak a letartóztatások, az egyetemisták pedig kinyilatkoztatták, hogy folytatják a blokádokat.
Ha létezne igazi államférfi, az szálfaegyenesen a gyalogló egyetemista menetoszlop élére állna. Erre azonban egyelőre nem lehet számítani. Abszurd naivitás lenne. Egy biztos: a szerbiai történet ezzel nem ért véget. Végel László:
2025. március 16., vasárnap
Egy biztos: az egyetemista mozgalom jelentősen átformálta a szerbiai közvéleményt és egyelőre nehéz meghatározni, hogy a továbbiakban milyen irányba tereli. Főképpen azt nem merném leszögezni, hogy sikerrel jár-e? Bizonyára a mostanság világszerte kicsírázó szellemi mozgalmakhoz a kapcsolódik, amit én a minap új idealizmusnak neveztem. Lehet, hogy naiv vagyok, lehet, hogy túl korán köszöntött be, hiszen a mai zűrzavaros világhelyzet nem kedvez az új idealizmusnak, amelyet az egyetemisták képviselnek. Viszont az sem zárható ki, hogy éppen ez kényszeríti az embereket a kiútkeresésre. Ahogyan Hölderlin írta: „De ahol veszély fenyeget, / fölmagaslik a menedék is”. Az a kérdés izgat legjobban, hogy miért éppen Szerbiában bukkan fel ilyen erőteljesen. A magyarázat talán Szerbia három évtizedes balszerencsés történetében rejlik. Ez sürgette a sokakat sokkoló megjelenését. Az új nemzedéknek nincs ideje kivárni. Az új évezredben született fiatalok nem élték át a kilencvenes évek traumáit, nem azokban az években szocializálódtak, nem nyomják a vállát azok a vétségek, amelyeket az idősebbek elkövettek vagy tanúi voltak. Nem azok a dilemmák foglalkoztatják, amelyek az előző nemzedékeket megosztották és az ország haladását lefékezték. Az „ártatlan nemzedék” előítéletektől mentesen lépett a közéletbe. Ez már nem az „embargós nemzedék”, amelynek nem volt alkalma időben „világot látni”, hanem vízum nélkül szabadon utazhatott a nagyvilágba és előítéletek nélkül ismerkedett meg azzal. Ez a nemzedék nincs kiszolgáltatva a hatalomnak, ha más kiutat nem talál, akkor fogja a vándorbotot. Tájékozott és szakképzett, ezért feltalálja magát a nagyvilágban. A digitális kor nemzedéke önállóbban tájékozódik, nincs kiszolgáltatva az állam által pártfogolt médiumoknak. Ez a nemzedék, könnyen találja fel magát a nagyvilágban, viszont – a legnagyobb meglepetésre - saját országában akar boldogulni.
A digitális kor nemzedékének egy nagy szakadékot kellett „átugrani”. Más nyelvet beszél, mint a jelenleg uralkodó elit, amelynek megannyi vezetője a kilencvenes években, Šešelj és Milošević korában politikusként szocializálódott. Azzal a szótárral is él. A jelenlegi kormánypártok vezető tisztségviselőinek jelentős része pályafutását a politikai tisztségekkel kezdte és több mint egy évtizede a politikai lombikban tevékenykedik. A valós élettel nincs eleven kapcsolata, mindent a politikai szemüvegen át érzékel és mindent politikai rostán keresztül szelektál. A tüntető egyetemisták narratívája lényegesen különbözik a mai uralkodó politikai elit narratívájától. Az is világos, hogy az idősebb úgynevezett „apolitikus polgárok” miért üdvözölik őket olyan lelkesen és miért nevezik őket felszabadítóknak. Azért, mert felszabadították az apolitikus bilincsektől.
A politikusok sziklaszilárdan bizonygatják, hogy teljesítették az egyetemisták követelését, Tegyük fel, hogy őszintén gondolják, de hiába: egyszerűen nem értik az új nemzedék nyelvét. Ők puccsról beszélnek, külföldi kémhálózatokról, bolsevikokról, napi politikai harcokról és érdekekről, a fiatalok pedig morális megújulásról, új demokratikus értékrendek megteremtéséről, amelyet a független intézmények működése garantál. Az uralkodó elit szemrehányón emlegeti, lám még a kormányfőt is feláldoztuk, s ti nem elégedtek meg ezzel sem. Nem képesek felfogni, hogy a fiatalok szeme előtt nem a kormánybuktatás lebeg, hanem egy másik világ, amely egy jobb kormányt, nemesebb intézményeket szül.
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott az uralkodó hatalom elvárásához, most bevallja, hogy az egyetemisták megszabadították őket a félelemtől. A fiatal nemzedék nem annyira pragmatikus, sokkal inkább idealista. Az a szó, hogy szabadság, újra visszanyerte mozgósító jellegét, Poétikus, metaforikus aurára tett szert. Még azok is azonosulnak vele, akik némi szkepszissel tekintenek a végeredményre. A jelenlegi helyzetben azonban a holnap kiszámíthatatlan. Egyelőre az tudható, hogy folynak a letartóztatások, az egyetemisták pedig kinyilatkoztatták, hogy folytatják a blokádokat.
Ha létezne igazi államférfi, az szálfaegyenesen a gyalogló egyetemista menetoszlop élére állna. Erre azonban egyelőre nem lehet számítani. Abszurd naivitás lenne. Egy biztos: a szerbiai történet ezzel nem ért véget.
Következő cikk: A félelem szerb királya meztelen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >