Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
CSALÁDI KÖR MEMENTÓ
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
Rossz időben rossz döntés!
Bozóki Antal
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új fejezet kezdődik. Közösségünk szegényebb lett, az egyetlen független hetilap nélkül maradt. Most, amikor a legnagyobb szükség lenne rá a világban és Szerbiában is felgyorsult eseményekben való eligazodáshoz. A tulajdonosok persze olyan döntést hozhatnak, amilyet csak akarnak, akár meg is szüntethetik. Erre joguk van és ez ellen nem lehet szólni. Az olvasó véleménye azonban szabad: rossz időben rossz döntést hoztatok! Ne legyen igazam! Bozóki Antal:
Nem mentünk se balra, se jobbra, hanem csak előre,
előre és csak előre, és itt van, hova jutottunk.
Duško Radović szerb író, újságíró, aforista és költő
A vajdasági magyar közösség egyik égető problémája az igaz, a szakma szabályai szerinti tájékoztatás, vagyis a szabad sajtó hiánya/megszünte(tése).
2025. május 15-én megjelent a Családi Kör hetilap első „magazinosított” száma, „új köntösben”, 56 színes oldalon és fényes papíron. Az eddigi hetilap az első magyar nyelvű színes havilap lett a vidékünkön, az ára viszont 200-ról 300 dinárra emelkedett.
Purger Tibor, a volt hetilap első főszerkesztője erről azt írta, hogy az „eredeti küldetésével újul meg a Családi Kör”. Fehér Rózsa, a Családi Kör magazin megbízott főszerkesztője (a CIP-ben: fő- és felelős szerkesztő) pedig azt üzeni az olvasóknak, hogy a lap „szívósan ellenáll a nyomtatott sajtó megszűnéséhez vezető trendeknek, miközben rugalmasan alkalmazkodik a piaci körülményekhez és az olvasói elvárásokhoz”. A magazin „szebb, jobb, gazdagabb lesz”– írja. Ez lenne a „nem vész el, csak átalakul” indoklása?
Mit jelent a Családi Kör független vajdasági hetilap „magazinosodása” a magyar közösségnek?
Elsősorban azt – akárhogy csűrjük-csavarjuk is –, hogy majdnem 35 év folyamatos megjelenés után független hetilapként sajnos megszűnt.
Tőke János eddigi igazgató-főszerkesztő szerint „teljesítette a feladatát”(??). Köszönetet is mondott „az elmúlt harmincöt évért mindenkinek, aki írta, olvasta, népszerűsítette, támogatta, negatív vagy pozitív kritikával illette a lapot”.
Ezentúl havonta jelenik meg, „minden hónap első csütörtökjén” – ígérik.
Feltűnő, hogy a lap címoldalán, de az impresszumban sem nem találni a „független vajdasági hetilap” feliratot, ami a cégére volt és a május 8-ai lapszámon még állt. Mi mást jelenthet ez, minthogy megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
Az impresszumban semmilyen lényeges változás nem észlelhető. A lapot továbbra is a Sajtószabadság Alapítvány adja ki, azzal, hogy most az első helyen a megbízott főszerkesztő neve szerepel, az igazgató neve pedig – aki eddig igazgató-főszerkesztő volt – a második helyre került. Ugyanaz maradt a pénzügyi igazgató és az „alapító-főszerkesztő” is. A szerkesztőség most már mindössze három főt számlál, mivel az eddigi negyedik tagja megbízott főszerkesztővé lépett elő. A foglalkoztatottak összesen csak 10-en lehetnek.
Amikor egy csapat eredménytelen, akkor mezt cserélnek, vagy edzőt?
Az „átalakulás” szükségességét Tőke János igazgató a hetilap utolsó, május 8-i számában indokolta meg.
Az okok közé sorolta, hogy „tíz év alatt mintegy 70 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma, s a papír drágulása miatt sokan voltak, akik már nem engedhették meg maguknak a havi 800 dináros kiadást”, hogy a „postás összevárt három-négy számot, és egyszerre kézbesítette azokat, teljesen megsemmisítve így az előfizetés értelmét”, és végül, de nem utolsó sorban, hogy „2022-től” a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Tájékoztatási Bizottsága „egyetlenegy tartományi és köztársasági pályázatukat sem javasolta a támogatásra”. A vállalkozók – bizonyára az MNT megtorlásától való félelmükben – reklámot sem igazán mertek adni nekik, ami csak súlyosbíthatta az anyagi helyzetet.
A megszűnés okai között szerepel még, hogy „alaposan megváltoztak az olvasói szokások […] és egyre jobban terjednek az online médiumok”. A helyzet viszont az, hogy a nyomtatott sajtóra továbbra is szükség van és sokáig még lesz is, mivel az emberek többségének még számítógépe sincs, ami az elöregedett vajdasági magyarságra hatványozottan érvényes.
– Mi hiszünk abban, hogy a nyomtatott sajtó nem fog megszűnni, és nem válik marginális tényezővé sem – írja Fehér Rózsa is az új lap vezércikkében. A valódi ok tehát csakis gazdasági lehetett: a lap nem tudta eltartani magát. Miért nem alakultak át részvénytársággá?
A Családi Kör folyamatos leépülésének története valójában a magyar közösség hanyatlását nem csak követi, de mutatja is.
Az 1990. évi induláskor a szerkesztőséghez „harminc magyar újságíró” tartozott és a lap eladott példányszáma „heti 25 ezer” volt.
A hetilap kiadói jogai 2017 nyarán a Családi Kör Kft.-től a Pro Familia Kft.-n keresztül a Szerbiában bejegyzett nonprofit Sajtószabadság Alapítványhoz kerültek. Az újság ekkor már a lejtőn lehetett, egyébként a tulajdonosok bizonyára nem váltak volna meg tőle.
A mostani (most már inkább Családi Magazin, mint Családi Kör) szerkesztőséget már csak mindössze három újságíró képezi! A példányszáma nem ismeretes, de könnyen lehetséges, hogy még a szerkesztőség állandó tagjainak sem tudja a tisztességes fizetést biztosítani. Ilyen körülmények között a fenntartásához szinte bűvészi mutatványokra volt (és lesz) szükség, amiért minden elismerés megilleti azokat, akik eddig is életben tartották.
Vajdaságban eddig két magyar nyelvű hetilap volt: a Családi Kör és a Hét Nap, amely utóbbinak a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) az „alapítója”.
A tartományi és a magyar kormány támogatásával eltartott Hét Napnak – az impresszum szerint – 22 foglalkoztatottja van. A 68 oldalon nyomtatott lapnak, amihez 16 oldal terjedelmű RTV melléklet is tartozik, az ára 70 dinár. Ez azt jelenti, hogy a Hét Nap havi négy száma kevesebbe kerül, mint az új családi magazin egy száma. Most akkor, melyiket vásárolja meg az olvasó?
Nem tudni, hogy a Hét Napot milyen példányszámban nyomtatják, illetve veszik meg az olvasók, de szinte borítékolható, hogy a tetemes állami támogatások nélkül már régen megszűnt volna, mint ahogy a Pásztorpress propagandabirodalomhoz tartozó többi média – a Magyar Szó, a Pannon Rádió és Televízió és a Szabadkai Magyar Rádió is.
Az idén a tartományi kormány „a Magyar Szó napilapot 179,97 millió, a Hét Napot pedig 52,57 millió dinárral támogatta”. Ehhez érkezik még a horribilis magyarországi (amennyi csak kell) támogatás. (A propagandára semmi sem sok.) Így, az MNT „alapítású” szerkesztőségek akár ingyen is osztogathatnák az egyébként Fideszes-VMSZ-es politika szolgálatába állított termékeiket.
Az MNT hátrányosan megkülönböztette a Családi Kört, az újságíróinak nem nyilatkoztak, az eseményekre meghívót nem kaptak. A VMSZ-MNT megtehet mindent, hisz olyan országban élünk, ahol maga az elnök mondja, ha törvényszegésen kapják rajta, hogy: „Na és?” [Pa šta?]
A Családi Körnek 2025-ben „nulla dinárt hagytak jóvá mindkét (tartományi és köztársasági – B. A.) pályázaton”. Persze, hogy nem tudott versenyezni az anyagilag támogatott, az adófizetők pénzéből eltartott lapokkal. A cél egyébként is a konkurencia megszüntetése volt! Ez is mutatja a jelenlegi hatalomnak a magyar közösséghez való viszonyulását!
Naivság volt az MNT-től és a haladó-szocialista-VMSZ-es kormányoktól támogatást kérni és várni, hiszen ezek nem a szabad sajtó hívei! Inkább jobban a közösség felé kellett volna fordulni és bátrabb hangvitellel ott keresni a támogatást. A Családi Körnek eredetileg ez volt a feladata! Az 1990. évi induláskor csak az olvasókra lehetett támaszkodni, nem is volt kitől támogatást kérni!
A Fremond Árpád vezette MNT (is) bizonyította, hogy nem a szabad sajtó, a sokszínűség, a párbeszéd, a kritikai viszonyulás, hanem a médiairányítás és -leigázás híve. Kabók Erika, az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott (a Vajdasági Független Újságírók Egyesületéből/Nezavisno Društvo Novinara Vojvodine – NDNV kizárt) tagja ezt így fogalmazta meg: „Hagyjuk már abba ezt az objektív újságírást”!
Csak a médiasötétséggel, a félretájékoztatással tudják fenntartani az apja nyomdokaiban járó Pásztor Bálint VMSZ-es elnök „normalitásnak” nevezett illúzióját, ami egyenlő a népbutítással. A Családi Kör ebbe nem illeszkedett be.
Az átalakult hetilap május 15-i számának első része a magyar közösséget közvetlenül is érintő fontos témákkal foglalkozik, mint például a sajtó feladata, a Szabadka és Magyarkanizsa, valamint Szabadka és Orom közötti közvetlen buszjáratok megszüntetése, a magyarcsernyei magyarok és a vajdasági ipari zónában működők dolgozóinak helyzete.
Ezzel szemben, a Hét Nap legújabb száma szinte teljesen steril, politikamentes, állóvizes.
A vezércikkben – a Pásztor Bálinttal alákérdezős interjúkról ismert – Szakáll Laura a pásztori „normalitásra teszi a voksát”. A közélet rovat a „misszionárius szívű pápáról” szól, interjú következik egy vegyész-légkörkutatóval, majd cikk az egyének „pénzhez jutásáról”, a Skype megszűnéséről, ezután (az MNT szervezésében megtartott) II. Délvidéki Médiatalálkozóról és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet fennállásának 20. évfordulójáról szóló írás következik, stb. Mind-mind Fremond Árpád MNT elnök „politikai beállítottsága” illetve „szája íze” szerinti téma ez. Nehogy az olvasó tájékozódjon az aktuális társadalmi történésekről, a magyar közösség jogainak alakulásáról, sérelmeiről.
– Szerbiában és a világban olyan gyorsan változnak az események, hogy azokat még a profiknak is nehéz követni, amit a sajtó alig bír vagy nem is akar követni, ahogy kellene – írja Öreg Dezső az új családi magazinban, A szabad sajtóért című írásában. Hogyan tudja ezt a havonta egyszer megjelenő magazin követni?
Kérdés, hogy a jelenlegi turbulens társadalmi körülmények között, amikor Szerbiában az egyetemisták és polgárok tömeglázadása történik, és a káosz egyre jobban eluralkodik, havonta egyszer megjelenő magazinra lenne-e szüksége a vajdasági magyar közösségnek? Vagy inkább egy szerényebb, még ha kisebb oldalszámú, kevésbé minőséges papíron nyomtatott, de a közösséget legjobban érintő kérdésekkel foglalkozó, az igazságot kimondó hetilapra? Nem a fényes papír, a színes oldalak, hanem a tartalom miatt veszik kézbe a lapot! Felmérték-e ezt a tulajdonosok?
Az új Családi Kör és a Hét Nap sem ír például az ultramaraton-futó egyetemisták május 12-i Brüsszelbe érkezéséről, a május 17-i szabadkai tüntetés szervezéséről, a naponta terjedő tiltakozásokról, útlezárásokról, stb. Úgyszintén hiányoznak a kommentárok, a hatalom ellenőrző, az MNT és a VMSZ, valamint a képviselők tevékenységével kapcsolatos oknyomozó, számon kérő írások, interjúk, a folytatásos regény és az emlékirat is.
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új fejezet kezdődik. Közösségünk szegényebb lett, az egyetlen független hetilap nélkül maradt. Most, amikor a legnagyobb szükség lenne rá a világban és Szerbiában is felgyorsult eseményekben való eligazodáshoz.
A tulajdonosok persze olyan döntést hozhatnak, amilyet csak akarnak, akár meg is szüntethetik. Erre joguk van és ez ellen nem lehet szólni. Az olvasó véleménye azonban szabad: rossz időben rossz döntést hoztatok! Ne legyen igazam!
Következő cikk: AFP: Tízezrek tiltakoztak az Országgyűlés előtt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >