Ma Nóra, Lili, Nelli, Benedek névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek nem szoktak választásokon megbukni”. Elnézve az utóbbi hetek egyre vaduló kormányoldali lépéseit és nyilatkozatait, bekövetkezhet, hogy felülírják az ellenzék indulásáról szóló okoskodásokat, és eldől egy másik, ennél súlyosabb, meghatározó vita: akkor már most is miben élünk? Bélafi Antal (Élet és Irodalom):
„Hogyan lehet elérni, hogy ne egymást üssék ki a Fidesszel szemben induló ellenzéki jelöltek? – teszi fel a kérdést Bauer Tamás (Ki induljon? Kire szavazzunk? ÉS, 2025/22., máj. 30.), majd nyomban megválaszolja: szerinte Magyar Péternek szakítania kellene eddigi álláspontjával és együttműködnie a régebbi ellenzéki pártokkal.
Játsszunk el a gondolattal, mi történne, ha megtenné. Két dolog biztosan: a Fidesz-gépezet azonnal ráugrana, összehozná őt mindennel, amit a régebbi ellenzéki pártokkal szemben akár csak igaztalanul is, de hatékonyan tudott használni, másrészt sorra megjelennének az összefogni akaró pártok, ki tudja, hányan gondolják magukról, hogy nélkülük nem lesz igazi rendszerváltoztatás. Magyar ezt a terhet láthatóan nem akarja magára venni. Ráadásul azok, akik kimaradnának a közösből, nem biztos, hogy nem indulnának el az egy százalékért (még ha a Fidesz mással nem ösztönözné is őket).
Aki ismeri a szerző politikai gondolkozását, írásait, az előtt egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy „Orbán rendszerének bukását” szeretné. Kemény kritikusa a folyamatoknak, amelyek a 2010 utáni Fidesz-világ kiépüléséhez vezettek. Ismeri az ellenzéki összefogások kudarcait is. Drukkol Magyarnak, de nem bízik benne, szerinte nem az a baj vele, hogy fideszes volt, hanem hogy az is maradt. Mást, mint hogy „ugyanazokkal a politikai technikákkal él, mint a Fidesz”, nem tud felhozni, a demokráciafelfogásában pedig fontosabbnak tartja a Tisza Párt más pártoktól különböző működését, mint amit már régóta tudni a politikai gondolkozásáról a parlamentáris demokrácia, az emberi jogok és a piacgazdaság számos kérdésében. Ezek pedig, lehet, eltérő (taktikai) súlyozással, több kérdésben közelebb állnak a szerző írásaiban hivatkozott, a régebbi ellenzéki pártok támogatóinak is fontos nézetekhez, mint az elmúlt tizenöt év során a Fideszről megismertek. Csak néhányat említve: mit gondol egy jövőbeni választójogi törvényről, a levélben szavazásról, a közmédiáról, az európai ügyészségről, az euroatlanti szövetségről és legutóbb a Szuverenitásvédelmi Hivatalról stb.? Sokunknak nem tetszik, ha az ún. nemzeti érzést nem az ingünk alatt hordjuk, de Nagyváradon ott voltak az uniós zászlók is, és ami ennél fontosabb, a határátlépéskor Magyar nagyon helyesen és bátran „román földre” lépésről beszélt. A másnapi sajtón a Kossuth-címeres zászló a kilencvenes rendszerváltoztató szép emlékű vitákra emlékeztetett. Ha eltekintünk Magyarnál a fideszes stílusragadványoktól, és hozzáadjuk, milyen hatékony változásokat hozott a Fidesszel szembeni kommunikációban az ellenzéknek, akkor nemcsak drukkolni érdemes neki, hanem megtalálni a módját, a Tisza kívánt győzelmét miként tudná támogatni a többi ellenzéki párt anélkül, hogy feladná saját működését. Nemcsak, mert a remélt jövőbeni többség így hozhatná vissza a demokratikus működést, hanem hogy „minél többen tudjanak jó szívvel rendszerbuktató jelöltre és listára szavazni”.
Egy új típusú összefogás lehetne, ha a Tiszán kívüli ellenzéki pártok a bejutási küszöb miatt egy közös pártba hoznák össze a választásokon indítani kívánt jelöltjeiket. (Legalkalmasabb a DK lenne, amely, ha más politikai közegben, de a névválasztásával is már valami hasonlót célozott meg.) A közös párt az országos lista állításához szükséges legalább 71 körzetben indítaná egyéni jelöltjeit, akik a legismertebb országos vagy helyi politikusok. (Többen közülük legutóbb a fővárosban egyéni mandátumot szereztek.) Ők kerülnének fel a közös párt országos listájára, a sorrendben a résztvevők úgy állapodnának meg, hogy az első helyekre tennék az eddig egyéniben jól teljesítő, ott befutott képviselőket, akiket a jelenlegi körzetükben most is érdemes indítani, például Budapesten, Pécsett, vagy volt EU-képviselőket. (Nagyon személyes megjegyzés: az apolitikus naivitás, de inkább a jövőbeni politikától is elvárt tisztesség és tárgyilagosság azt kívánná, hogy ezen a listán posszibilis helye legyen a DK lemondott elnökének. Ebben a felállásban csak hozna a közös listának.) Az egyéni jelöltekkel a közös pártban megállapodnak, hogy a körzetükben nem folytatnak kampányt, és a nyilvántartásba vételük után a Tisza jelöltjeinek támogatását kérik a választóiktól. (Mert ők listán juthatnak mandátumhoz.) Ehhez egyeztetni sem kellene a Tiszával, a Haraszti Miklós megfogalmazása szerinti „ellenzéki szavazók” megértenék, csak a politikusok belátásán múlik, megéri-e kockáztatni a külön-külön indulással nemcsak a Fidesz leváltását, de a saját pártjuk jövőbeni újraszervezését is.
Egy ilyen, hangsúlyozottan nem formális, csak hallgatólagos, egyoldalú együttműködés a legtöbb ellenzéki mandátumot hozná; közülük többen derekasan küzdöttek a rezsim ellen, és megérdemelnék a választók ismételt bizalmát. Ugyanakkor nem fosztaná meg a Tiszán kívüli pártokat a megmérettetéstől. Ha elegen lesznek a régebbi ellenzék képviselői, akkor magától létrejöhet egy egészséges, többpárti parlamenti többség. És ha a kétharmad csak a régi ellenzékkel együtt jöhetne létre, akkor lehet, hogy a mainál kevesebb képviselővel, de jóval nagyobb, tényleges parlamenti erővel bírhatnak. Megvalósulhat nem csak a Tisza iránt ma még bizalmatlan választók óhaja, nem folytatódik az egypárti hatalomgyakorlás, újratanulhatjuk a nálunk már elfelejtett valódi többpárti kormányzást.
A másik lehetőség, hogy a régebbi ellenzék vagy közülük többen elfogadhatatlannak tartják az egyéni körzetek feladását, túl nagy „áldozatvállalásnak” vagy kevésnek a listán elérhető mandátumokat. Vagy egyszerűen csak elment a kedvük még egy technikai szövetkezéstől is, mások bedőlnek a Fidesztől eddig sem idegen, finoman tálalt lehetőségeknek. Ebben az esetben a Fidesz esélye bár megnő, a régebbi ellenzékből legfeljebb egy maroknyi képviselő marad, a jól ismert kényszerűségből ugyan, de mégiscsak vállalt szereposztással és lehetőségekkel. Ám ha az „ellenzéki szavazók” észnél lesznek, akkor megeshet, hogy annyi sem.
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek nem szoktak választásokon megbukni”. Elnézve az utóbbi hetek egyre vaduló kormányoldali lépéseit és nyilatkozatait, bekövetkezhet, hogy felülírják az ellenzék indulásáról szóló okoskodásokat, és eldől egy másik, ennél súlyosabb, meghatározó vita: akkor már most is miben élünk?
Következő cikk: Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szükség lenne új utat mutató államférfira
A tüntető egyetemistákkal szemben Belgrád legszűkebb központjában a Pionír parkban a kormánypárti tanulni vágyó egyetemisták sátortábort >
Az utca többé nem biztonságos
A jelentések szerint sok egyetemistát úgy tartóztatnak le, hogy leparkol egy autó, kilép belőle 2-3 fekete >
Aleksandar Vučić jóslata nem teljesült be
Az egyetemisták a Szent Vitus-napi tüntetésen nem tettek kísérletet arra, hogy elfoglaljanak fontos állami intézményeket vagy >
MIVEL ÉRDEMELTE KI A SZABADKAI MAGYAR TANNYELVŰ TANÍTÓKÉPZŐ KAR DÉKÁNJA A VID-NAPI DÍJAT?
Az MTTK hallgatói még 2024 decemberében nyílt levélben szolidaritást vállaltak ugyan a tiltakozókkal, de a plénumon, >
Tomislav Žigmanov erkölcsi és politikai bukása
A politikai erőviszonyokat tekintve, a Tartományi Képviselőházban akár a tréfás mesék Pityi Palkó nevű figuráját is >
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >