Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a kérdés: ha majd a vádlottak a bíróság elé kerülnek, kiderül-e, bebizonyosodik az, amit az egyik független vizsgálóbizottság állapított meg: hatalmas korrupciós ügyletről van szó, valódi összeesküvésről, és a hal a fejétől bűzlik, a bűnszövetkezet élén maga az elnök állt vagy áll. Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):

Mahátma Gandhi 1930-ban majd négyszáz kilométert gyalogolt le az óceánig, hogy a britek sómonopóliuma ellen tiltakozzon. Százezrek csatlakoztak útközben, de a gyarmatosítók kezdetben kinevették őket. Végül letartóztatták őt és további tízezreket, de az erőszakmentes mozgalom gyümölcse később beérett. A függetlenség kivívásához kellett még tizenhét év, Gandhit pedig 1948-ban meggyilkolta egy hindu szélsőséges. A britek addigra már rég elveszítették tekintélyüket a világban.

 

*

 

November elsején pedig a dél-szerbiai Szandzsákból érkeztek gyalog a Novi Pazar-i egyetemisták – ugyanakkora táv, azaz körülbelül négyszáz kilométer megtétele után – Újvidékre, tizenhat nap alatt. Eredetileg heten indultak el, de útközben sokan csatlakoztak hozzájuk. A legtöbb helyen ovációval, tűzijátékkal fogadták őket. Ami nemcsak azért verte ki a biztosítékot Aleksandar Vučićéknál, merthogy „mit akarnak még mindig ezek a blokádolók?”, hanem mert muzulmán bosnyákok csoportja volt ez – olykor imádkozni is megálltak –, jelképesen mutatva fel, hogy ők is Szerbia polgárai, idetartoznak, demokráciát, jogállamot akarnak, a tettesek felelősségre vonását, akárcsak szerb kollégáik. A propagandamédia rá is harapott arra, hogy bosnyák zászlók és muszlim jelképek jelentek meg a menetben, s aztán a szerb zászlókat viselőkkel ölelkeztek össze a bosnyák fiatalok. És szinte célkeresztet rajzoltak a homlokukra: nem pusztán azzal vádolják őket – akárcsak a többieket –, hogy erőszakkal akarják megdönteni a hatalmat, hanem azzal is, hogy iszlamista szélsőségesek, terroristák, hamászosok (!), és „tudjuk jól, kinek a kottájából játszanak, ki fizeti őket”. Hát, nagyon nem tudjuk, már ha lenne mit tudni – a menetelők a polgároktól kértek ételt, és szállást is kaptak. Ugyanakkor úgy rémlik, az össznépi szolidaritás már korántsem akkora, mint az év első felében.

 

Hogy Aleksandar Vučić meddig őrzi meg hatalmát, sikeres lesz-e a szerbiai egyetemisták és polgárok békés tiltakozása, egy évvel azután sem jósolható meg, hogy tavaly november 1-én az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlásakor tizenhatan haltak meg. Tucatnyi embert ugyan letartóztattak, de a szálak messzebbre vezetnek – s az eljárások állásáról hír szinte alig akad. Sőt a kormánypártiak már szabotázst, terrorista akciót emlegettek, és gyanúsnak tartják, hogy az egyik ellenzéki újvidéki politikus nem sokkal a tragédia előtt a vasútállomás csarnokában mobilozott (a felvételeken az látszott, hogy mint kb. minden második ember), a hírt pedig már a vonaton, Belgrád közelében hallotta meg – azóta sem ült vonatra, noha az egy hónapja már Belgrádtól Szabadkáig is jár, igaz, jó néhány állomás használatbavételi engedélyét senki sem merte aláírni. S noha Szerbia eleve súlyos ökológiai problémákkal küzd (például a Vajdaság jó részén, talán a felén is ihatatlan a víz, mert arzénos is), a vasútvonal mentén mindenütt ott a törmelék, mindent benő a gaz. A demonstrálóknak persze környezetvédelmi követeléseik is vannak minden más mellett, és ez az egyik probléma – a mozgalom egyes részei annyi mindent szeretnének: szociális és jogállamot, közeledést a Nyugathoz és így tovább. De ott a szkepszis az EU irányában, egyesek azt hangoztatják, vissza Koszovót, a nacionalizmus ötvöződik középosztálybeli értékrenddel, a bal- és jobboldalisággal, és sorolhatnánk. Előrehozott választásokat követelnek, melyeken az egyetemisták saját listával indulnának (s a felmérések szerint nyernének is), az ellenzék meg csináljon, amit akar… Vegyesebb mindez már nem is lehetne. Ez egyszerre előny, mert a sokszínű sokaságot nehéz egy csapással ellehetetleníteni, de nem látni azt az elitet sem – mert ha Vezér talán nem is kellene, vezetők igen –, amely kormányozni tudna, ráadásul úgy, hogy Szerbiából rögvest a megvalósított ígéretek földje legyen.

 

A rezsim tehát recseg-ropog, de hát a britek sem pár hónap alatt távoztak Indiából. A még mindig többségében orosz kézben lévő és ezért szankciók alá helyezett szerbiai kőolajipar és benzinkúthálózat ki tudja, meddig húzza. És ha nem lesz elég benzin, gáz és olaj a fűtéshez, s mindez nemcsak az inflációt pörgetné fel, de a lakosság idegeit is, az újabb szög lehetne a rezsim koporsójába. Vagy éppen egy ideig tovább gerjesztené a Nyugat-ellenességet, ki tudja. Orbán ugyan kiáll Vučić mellett, de nemcsak az EU hozott végre kemény és fenyegető határozatot Szerbiáról (bár egy-két hét alatt épp semmi nem történt, november elsején is csak arra tellett, hogy a békés emlékezésre hívjanak fel), hanem szövetségesei is mintha fogynának (ellenséget pedig mindig talál magának éppen eleget). Azaz már a boszniai Szerb Köztársaságból (RS) sem hordják a tüntetésekre buszokkal tízezerszám az embereket, mint két éve a szerbiai választásokra. Azt csiripelik, megromlott Milorad Dodik és a szerb elnök kapcsolata. Mondjuk, Dodik annyiban jó karrierista volt, hogy megérezte, ha közelgett a kurzusváltás az anyaországban, bár az ő jogi státusa enyhén szólva komplikált (fellebbezett, s így az egyéves börtönbüntetése és a közélettől való hatéves eltiltása ügyében még tart a fellebbviteli eljárás). Helyette most Ana Trišić-Babić az RS ügyvezető elnöke, s úgy hírlik, radikálisan szakítani akar elődjével, a Nyugathoz, sőt a NATO-hoz is közeledne. Ebből adódóan aligha lesz jóban Vučićtyal.

 

*

 

Végül a szombati megemlékezések incidensek nélkül zajlottak le, a hatalom emberei a templomokban voltak. Pedig az előző napok rosszat sejtettek: Vučić először a hülyét játszotta el, hogy „ugyan már, mi lesz Újvidéken? – valami focimeccs?” A kormánymédia vérontást vizionált. Az elnök aztán bocsánatot kért mindenért, és dialógusra hívott fel. Ez körülbelül a négyszázadik „nemzethez fordulása” volt idén a tévében, de egy ellentüntetést is bejelentett. Előző nap letartóztatták a már említett újvidéki ellenzéki képviselőt, Miša Bačulovot (aki – nomen est omen – a Légy hős! mozgalom tagja), mert a titkosszolgálati felvételek alapján arra készült, hogy megmérgezi magát ricinnel, bár nem halálosan, hogy aztán másnap a felháborodott tömeg lerohanja az intézményeket. Nos, vagy ő hülye, vagy a titkosszolgálat nagyon ügyes (a felvételek úgymond hitelesek), mert napokon át követték – vagy pedig az AI avatkozik be egyre inkább az életünkbe. Mert ennyire bolond tényleg nem lehet valaki, vagy ha igen, és az ellenzékieknek ennyi jut az eszükbe, sőt még a leleplezés lehetősége sem merül fel bennük, akkor nem sok jó várható még a rezsim esetleges bukása után sem.

 

Szerbia amúgy is már a becketti abszurdot idézi. Az egyik szerémségi városban, Inđijában (ismét csak: a név akár szimbolikus is lehetne) a polgármester megtiltotta a boltosoknak, hogy sátrat és takarókat adjanak el a menetelőknek, s a mobilvécé-szolgáltatókat is befenyítették. Újvidéken meg a vízcsapokat zárták el épp aznap, minthogy véletlenül – vajdasági magyarul – „elment a villany” a vízközpontban. A vasút előző nap – akárcsak márciusban – bombariadóra hivatkozva leállította az összes járatot. A határon visszafordítottak úgy harminc magyar egyetemistát, akik Újvidékre igyekeztek, két lányt bugyira vetkőztettek. (A magyar külügy meg hallgat...) Egyébként a menetek inkább nem érintették a magyar többségű településeket, illetve onnan nem indult semmi, a magyarok ismét inkább semlegesnek látszódnának, kivéve az újonnan alakult Vajdasági Magyar Plénumot. Igaz, legalább a vajdasági magyar médiából is lehetett tájékozódni, és a képek meghatóak voltak, bár mentálisan nekem sem volt könnyű egész nap követni az eseményeket. A polgármester viszont arra panaszkodott – ennyi tellett tőle –, hogy sok szemét maradt a megemlékezők után, akik – ismerős a számháború – szerintük tizenezren voltak, a legalacsonyabb reális becslés szerint viszont legalább százezren. Újvidéket mint az ellenállás gócpontját egyébként sokan tartják „bűnös városnak”, mármint a hatalom szempontjából, s a rezsim folyamatosan büntetni is kezdte, hiába van az abszolút hatalom még ott is a kezükben.

 

*

 

A halloween avagy a mindenszentek napja Szerbiában még kevésbé honosodott meg, mint mondjuk Magyarországon. A pravoszláv vallásban a halottak napja sem akkor s úgy van, ahogy mifelénk. De éppen november 1-én Szerbia-szerte százezrek reménykedtek a tereken, hogy a tizenhat holt lélek – legalább emlékeikben – visszatér a Földre. Mert a remény még nem halt meg Szerbiában, sőt sokan hangsúlyozzák, hogy egy bő évtized után éppen az utóbbi évben tért vissza a fiatalok révén, akik nem a TikTokot nézegetik, és nem is az emigráláson gondolkodnak.

 

De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a kérdés: ha majd a vádlottak a bíróság elé kerülnek, kiderül-e, bebizonyosodik az, amit az egyik független vizsgálóbizottság állapított meg: hatalmas korrupciós ügyletről van szó, valódi összeesküvésről, és a hal a fejétől bűzlik, a bűnszövetkezet élén maga az elnök állt vagy áll.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ki ez a megkerülhetetlen, híres médiaszakértő?

Az Újvidéki Televízió műsorigazgatója 1988-tól. A joghurtforradalom hullámait meglovagolva került Kovács László addigi műsorigazgató helyére, akit >

VMDK: Politikai színjáték Pásztor–Vučić–Orbán kottájából

A VMDK világosan kijelenti, a tegnapi esemény nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a közösséget szolgálja, >

KÖDÖSÍTÉS: NEM KÖTELEZŐ ÉS NEM IS TÖRVÉNYES KÓDEX

Figyelem! Közszolgálati média, aminek törvényes kötelessége biztosítani a teljeskörű, hiteles, független tájékoztatást, amihez minden állampolgárnak joga >

Egy nemzedék tett fogadalmat

Az alkonyatban fehér leggömbök lebegtek a Duna felett. A Duna habfodrai a fehér rózsakoszorúkkal játszadoztak.  Hála >

A rendező és a főrendező esete

Urbán András siet tiltakozni, nehogy félreértés legyen, nehogy aktivizmussal vádolják? Ami a darabjaiban zajlik, annak semmi >

Szerbia vagy-vagy helyzetben

A tüntetések ezekben a napokban sem lankadnak, Vučić pedig a végletek között ingadozik. Az egyik nap >

VMP: Vajdasági magyar médiasötétség

A Vajdasági Magyar Plénum 2025. november 14-én megtartott első nyilvános tribünjén megállapította: a vajdasági magyar elektronikus >

Ami sok, az sok

Az orvostól hazafelé menet leültem, egy padra pihenni, ahol két középkorú férfi beszélgetett.  Kiderült, hogy mindketten >

„ESÉLYEGYENLŐSÉG, JOGÉRVÉNYESÍTÉS”?

A jelenlegi hatalom még abból is médiaparádét csinál, ami egyébként alapvető és garantált anyanyelv-használati és oktatási >

Erősödik a kapitalizmustól való elfordulás

Figyelemre méltó, hogy Amerikában éppen Trump idején erősödnek ezek a mozgalmak. No Kings néven országos tüntetések >

Halottak napja

De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a >

Mit köszönhetünk néhai Pásztor Istvánnak?

A pásztor-éra arról marad híres, hogy Pásztor István a tényleges szakmai érvényesülés rendjét a vajdasági magyar >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |