Ma Nikolett, Hunor, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Nemzeti közösségi és egyéni kisebbségi jogsértések 2025 (összefoglaló)
Az alkotmány rendelkezései nagyrészt csak „holt betűk a papíron”!
Bozóki Antal
A 2025-ben dokumentált nemzeti közösségi és egyéni jogsértések összképe azt mutatja, hogy Szerbiában a kisebbségi jogok helyzete nem javul, hanem fokozatosan romlik. A problémák felismerése és kezelése iránt sem az állami szervek, sem a hivatalos kisebbségi „képviseletek” nem tanúsítanak valódi érdeklődést. A jogsértések nem véletlen kivételek, hanem a rendszer működésének következményei.
A „haladó” hatalom által – amelyhez a Vajdasági Magyar Szövetség is tartozik – nyíltan vagy burkoltan épített „szerb világ” politikája a tartomány maradék autonómiájának felszámolását, a kulturális sokszínűség leépítését és a nemzeti közösségek folklórszintre szorítását célozza. Az asszimiláció és a beolvasztás ma már nem a kilencvenes évek nyers eszközeivel, hanem kifinomultabb, rendszerszintű módszerekkel történik. Bozóki Antal:
„A Szerb Köztársaság védi a nemzeti kisebbségek jogait.
Az állam külön védelmet szavatol a nemzeti kisebbségeknek teljes egyenjogúságuk megvalósítása és identitásuk megőrzése érdekében.
Az emberi és kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető.”
A Szerb Köztársaság Alkotmánya, 14. és 20. szakasz
A krónikánkban dokumentált, nyilvánosságra került 83 írás tartalmi elemzése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a nemzeti közösségi és egyéni kisebbségi jogsértések a mindennapi élet szinte valamennyi területén jelen vannak. Ezek nem elszigetelt, esetleges jelenségek, hanem hosszú ideje fennálló, rendszerszintű problémákra utalnak, amelyekért sem politikai, sem intézményi felelősségvállalás nem tapasztalható.
A demográfiai adatokkal összevetve világosan kirajzolódik, hogy a jogsértések, az intézményi érdektelenség és a jövőkép hiánya együttesen járulnak hozzá a közösség fokozatos leépüléséhez.
Az elvándorlás nem pusztán gazdasági okokra vezethető vissza, hanem politikai következmény is: annak a felismerésnek az eredménye, hogy a nemzeti közösségek tagjai nem érzik magukat egyenrangú, megbecsült és biztonságban lévő polgároknak Szerbiában, és nem számolnak velük hosszú távon sem közösségként, sem társadalmi tényezőként.
A jogsértések jelentős része a hivatalos nyelvhasználat területéhez kapcsolódik. Számos esetben sérül a törvényben és a helyi statútumokban biztosított egyenrangú nyelvhasználat elve: a magyar nyelv hiánya vagy másodlagos kezelése a közintézmények honlapjain, a hiányos vagy hibás magyar nyelvű feliratok és tájékoztatók, valamint a magyar nyelv közigazgatási és közszolgáltatási használatának csaknem rendszeres mellőzése, a helységnévtáblák átfestése, megrongálása és az útjelző táblákon a magyar felirat szinte rendszeres lehagyása mind azt jelzik, hogy nem egyszerű technikai mulasztásokról van szó. Ezek a gyakorlatok a nemzeti közösség intézményes láthatatlanná tételét szolgálják, és egyben az identitás szabad gyakorlásának korlátozását jelentik.
Több írás is rámutat az őshonos magyar közösség politikai és intézményi képviseletének kiüresedésére. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) formálisan létező intézmény maradt, amely érdemi jogvédelmi szerepét alig gyakorolja, és a közösségi érdekérvényesítés helyett következetesen a politikai lojalitást választja. A jogsértések elhallgatása, relativizálása vagy bagatellizálása rendszerszintűvé vált; az MNT és az általa ellenőrzött média kerüli a kényes témákat, miközben a közösségen belüli kritikus hangokat elfojtják, marginalizálják vagy megbélyegzik.
A krónikában szereplő esetek egy része nyílt vagy burkolt nemzeti alapú megfélemlítésről és gyűlöletkeltésről számol be. A „halál a magyarokra” felirat ügye kirívó példája annak, hogy az állami szervek csak erős nyilvános nyomás hatására reagálnak, akkor is többnyire formálisan. A következetes jogi fellépés hiánya azt az üzenetet közvetíti, hogy az ilyen cselekményeknek általában nincs valódi következménye.
Mindez éles ellentétben áll a szerb alkotmány 14. és 20. szakaszában rögzített elvekkel. A jogszabályokban deklarált nemzeti kisebbségvédelem a gyakorlatban nem érvényesül: elsősorban külpolitikai, európai uniós kommunikációs és propagandacélokat szolgál, nem pedig a mindennapi jogérvényesítés keretét és gyakorlatát biztosítja.
A dokumentált esetek alapján az emberi és nemzeti közösségi jogvédelem terén a magyar politikai és civil szereplők közül legkövetkezetesebben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) lépett fel, amely 16 alkalommal közleményben reagált a jogsértésekre, több esetben hivatalos eljárást is kezdeményezve.
Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Tanács – törvényes kötelezettsége ellenére – mindössze két alkalommal tett feljelentést gyűlöletkeltés miatt 2025-ben. Először (május 5-én), mert „a Nándorfehérvári diadal emlékkövéről (amely a belgrádi várban áll) valaki eltávolította a magyar nemzeti színű szalagot, és helyette egy másik nemzet lobogóját tűzte ki”. Másodszor pedig október 30-án, a Palicson megjelent a „halál a magyarokra” felirat miatt.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) feljelentést jelentett be ismeretlen tettes ellen a járeki láger emlékművének megrongálása miatt.
Ótott Róbert a tartomány kormány alelnöke feljelentést tett kilátásba ismeretlen elkövető ellen a szőregi helységnévtábla megrongálásáért.
A rendőrség bűnvádi feljelentést tett az Óbecsén és Bácsföldváron a katolikus temetőben történt, márványból készült vázák ellopása miatt.
A bejelentések sorsáról, illetve azok eredményéről a nyilvánosság azonban nem kapott tájékoztatást.
Különösen beszédes, hogy a hatalmi koalíció részét képező Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyetlen esetben sem reagált a magyar közösséget érő jogsértésekre, és semmilyen érdemi lépést nem tett azok orvoslására.
A 2025-ben dokumentált nemzeti közösségi és egyéni jogsértések összképe azt mutatja, hogy Szerbiában a kisebbségi jogok helyzete nem javul, hanem fokozatosan romlik. A problémák felismerése és kezelése iránt sem az állami szervek, sem a hivatalos kisebbségi „képviseletek” nem tanúsítanak valódi érdeklődést. A jogsértések nem véletlen kivételek, hanem a rendszer működésének következményei.
A „haladó” hatalom által – amelyhez a Vajdasági Magyar Szövetség is tartozik – nyíltan vagy burkoltan épített „szerb világ” politikája a tartomány maradék autonómiájának felszámolását, a kulturális sokszínűség leépítését és a nemzeti közösségek folklórszintre szorítását célozza. Az asszimiláció és a beolvasztás ma már nem a kilencvenes évek nyers eszközeivel, hanem kifinomultabb, rendszerszintű módszerekkel történik.
A Délvidéken/Vajdaságban 2025-ben feltárt – a teljesség igénye nélkül dokumentált – mintegy 80 emberi és nemzeti közösségi, illetve egyéni jogsértés alapján megalapozottan állítható: a szerb alkotmány emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezései továbbra is nagyrészt csak „holt betűk a papíron”.
Következő cikk: Európa vakfoltja: Szerbia ma Moszkva hírszerzési hídfőállása
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KISS GYULA – EGY POLITIKAI KARRIER DICSTELEN VÉGE
Kiss Gyula (1972, Újvidék) a VMSZ oszlopos tagja 2004 óta, megélhetési politikus. Harmadik mandátumában képviseli pártját >
Pásztor válaszolt, de nem a VMDK-nak: „Soha, semmilyen politikai érdekből nem hajtanám meg a fejem elítélt háborús bűnösök előtt”
Nem csillapodik a vajdasági magyarok közösségi médiában zajló „közleményháborúja”, amióta hétfőn, szeptember 7-én a Vajdasági Magyar >
VMDK: A KÉPVISELŐ-TESTÜLET NEM KISS GYULA MAGÁNÜGYE!
A VMDK számára elfogadhatatlan, hogy egy jogerősen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt elítélt Ratko Mladić >
Az általános bizonytalanság szülte kollektív skizofrénia
Az utcákon, a tereken fekete trikós, fekete kapucnis tagbaszakadt férfiak elnáspángolják a tüntetőket, könnyű nekik a >
A VMSZ fejet hajtott a Balkán mészárosának tiszteletére?
A párt szerint a vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús >
Iskolatáskaosztás propagandával
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tisztségviselői, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség vezető politikusai évről évre, >
VMDK: MIÉRT SZÉGYELLIK A PÁSZTORÉK VUČIĆOT❓
A VMDK Szabadka Helyi Szervezete logikus kérdést tesz fel: vajon a VMSZ távolmaradása annak a jele, >
AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ
Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell: Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse? Követelik-e >
A támogatás, amelyből árok lett
Őszintén el kellene mondani az anyaországi társadalomnak, miért fontos Magyarországnak, hogy a határain kívül élő magyar >
A délvidéki magyarság Vajdaságban (még) létező része már régóta a nemzet(i kisebbségi)halál előszobájában toporog!
Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze?
Ezért számomra a Prosperitati történetének legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi pénzt osztottak szét. Hanem az, >
Háborúban és békében
El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja >