Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Mintha papagájokat hallanánk, amelyek még arra sem veszik a fáradságot, hogy csavart vigyenek a történetbe. Úgy látszik, a forgatókönyvírók vagy kimerültek, vagy sztrájkba léptek, a harmadik vonal meg erre képes. A szokásos módon a „külföldről fizetett” civil szervezeteket és a tüntető egyetemista mozgalmat is szidják. A sorozat egyik epizódjának hatásos zárójelenete lenne, ha éppen egy migráns egyetemistát – lehetőleg kémia szakost – tartóztatnának le. Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):

Utálom, amikor úgy kezdenek egy történetet, hogy „akkor még nem sejtette”, mert így semmi értelme. Persze vasárnap reggel, amikor ránéztem a hírekre, én sem sejtettem, hogy az egész nap egy terrortámadás-kísérlet jegyében telik el. Vagy mégis számítottam valamire, mert Budapesten hetek óta téma, mit talál ki a Fidesz, hogy rendkívüli helyzetet kiáltva ki elhalassza a választást.

 

Hogy ebbe szülőföldemet, Bácskát is belekeverték, azon csak félig lepődtem meg, hisz a Vajdasági Magyar Szövetség révén itt is csapból folyik a kormánypropaganda, a pártelnök, Pásztor Bálint szerint szinte minden itteni magyar fideszes, a tét a lét, mert hála Orbánéknak, sose éltünk ilyen jól, bár konkrét adatot sose mondott. Amit tudhatunk – vagy megbecsülhetünk –, az csak a népességfogyás nagysága, az elvándorlók irdatlan nagy száma. Talán ő ment el a legmesszebbig: a cél nyilvánvalóan Orbán megbuktatása volt, de nem jött össze. (Kár, hogy az ellenvélekedés szerint pont azért jött volna jól a robbantás, hogy hatalmon maradhasson.)

 

*

 

Vasárnap reggel tehát akárha egy B-kategóriás amerikai filmet kezdtem el volna nézni – estére kiderült, inkább egy csavaros skandináv krimisorozat is lehetne ebből, az első szezon, aminek a végére sem fog kiderülni az igazság.

 

Bombát találtak Magyarkanizsa és Oromhegyes térségében, a környéket lezárta a rendőrség, a katonaság – így indult a nap. Közben a helyi rokonság már a vasárnapi ebédre hazafelé indulókkal kommunikált, melyik magyar–szerb határátkelőhelyet (ne) válasszák. Egy másik rokonnal meg azon spekuláltunk, mikor kezdik el emlegetni azt a két ukránt, akik lakást vettek a szomszéd utcában lévő tömbházban, épp a nénikénk alatt, aki azóta is retteg, bár ő alapjáraton rettegős (német származása ellenére megúszta a kitelepítést). Ám már ekkor éreztük, hogy ez a sorozat mégsem norvég krimi lesz, hanem inkább angol komédia.

 

Mindeközben érkezett a hír, hogy pont a falunk határában, Kishegyesnél kisiklott a szabadka–belgrádi vonat, de csak „kicsit” – újabb pofon ez annak a gigaberuházásnak, amely a szerb elnök és a magyar miniszterelnök emlékműve lenne. De a nap folyamán ez még csak mínuszos hírré sem vált, az illetékesek szerint egy kisiklás nem bizonyíték arra, hogy a rendszer nem jó. Sőt mivel kijavítják a hibát, a rendszer még jobb lesz.

 

Annak, aki kicsit is követi három és fél évtizede a szerbiai eseményeket, vagy picit benne él, az ilyen „terrortámadást lepleztünk le” típusú szerb akciófilm ugyan eléri az ingerküszöbét, de csak mert ömleni kezd szerb és magyar oldalról a dez- és félinformáció. Hány ilyen látványos leleplezés volt itt már, legyen szó albán és horvát terroristákról, drogról, fegyverről, az elnök elleni merényletről – hogy aztán másnapra minden elfelejtődjék, és nemhogy ítélet, még bírósági eljárás se legyen az ügyekből. Többnyire a választások előtt, amiből Szerbiában igen sok van. Hab a tortán, hogy a leleplezést bejelentő tábornok, a katonai elhárítás vezetője mindaddig, amíg Vučić hatalomra nem került, a zombori katonai vendéglőt vezette kapitányi rangban, s a világon talán senki sem haladt előre ilyen gyorsan a ranglétrán, mint ő.

 

A vak is látja, ez most a magyarországi választásokhoz kapcsolódik, úriemberként nem is fogadtam arra, hogy nem fog előkerülni az ukrán szál. Ezt viszont már este cáfolta az említett vendéglős-generális, migránsokat emlegetett, hónapok óta követett akcióról beszélt, hangsúlyozva, nem tudnak ukrán vonatkozást, a megtalált robbanóanyag pedig amerikai. Abból meg miért ne lenne Szerbiában – az 1990-es években maga Slobodan Milošević is beszerzett Hummereket.

 

A U2 dala, a Vasárnap, véres vasárnap jutott eszembe, amikor a szerb elnök felvázolta a verzióját, hogy a fél környék is felrobbanhatott volna. Szakértői lapzártánkig magyarázzák, miután bebukott az ukrán beavatkozás verziója, hogy akkor csakis a nyugati titkosszolgálatok állnak az akció mögött, az ő érdekük Orbán s így Vučić megbuktatása.

 

*

 

Az összeesküvés-elméleteken túl azonban rögtön világos, hogy itt semmi sem világos. Például arra gondolok, hogy egy terrorista miért választ ki olyan helyszínt, ahonnan nem oly könnyű eltűnni, márpedig ilyenkor, hacsak nem öngyilkos merénylő, ennek megtervezése kardinális fontosságú (lásd a bankrablókat: nem lopni nehéz, hanem felszívódni). Mert az egyértelmű, hogy pancserség a puszta közepén hagyni két hátizsáknyi cuccot, de aki ismeri azt a vidéket, tudja, hogy kis, szinte már lakatlan falvak közt kellett odáig eljutnia a még ki sem nőtt kukoricásban, a nádasban, susnyásban. Az is csak mellékszál, hogy a fenébe lokalizálta oly gyorsan és pontosan a katonaság, a rendőrség, a titkosszolgálat a helyszínt, hogy egy rövid ideig tartó blokád után otthagyják az egész terepet – a környéken élők szinte meg sem érezték mindezt, akármennyire dramatikusnak tűntek a képhíradások.

 

Ráadásul a helyszínt is igen homályosan nevezték meg, olyan településneveket emlegettek, amelyek vagy négy kilométerre vannak a felrobbantani tervezett állomástól, mint Oromhegyes, sőt Adorján. Hangsúlyozom, eddig nem tudjuk, ki(k) a tettes(ek), de vagy nagyon jól ránéztek a térképre, vagy csak odaböktek; a lényeg, legyen azért közel Magyarországhoz, ha robban, mert így Szerbia gázellátására valójában nem lesz nagy hatással, egy-két, főleg magyarlakta bácskai település majd gáz nélkül marad, de hát ők magyarok… Már ha tényleg robbantás volt tervbe véve.

 

A kistérségben pedig megszoktak az utóbbi évtizedekben sok mindent: 1992-ben Oromhegyes vált a háborúellenes lázadás központjává, emiatt a hadsereg körbevette a térséget, a tankok csöveit a falura, illetve állítólag Magyarkanizsára is ráirányították, 2015-től pedig százezrével (!) vonultak erre a menekültek a magyar határ felé. Az efféle kisebb közösségek eleve évszázadok óta zártabbak, gyanús minden jöttment, az utóbbi évtizedekben pedig érthető módon az idegenektől való ösztönös félelem olykor xenofóbiába csapott át, éppúgy a személyes tapasztalatok, mint a magyar propaganda hatására. A szerb hatalom iránti averzióról meg ne is beszéljünk, szajkózza akármennyire is már évek óta a Fidesz és helyi vazalluspártja, a VMSZ a történelmi megbékélést. Amúgy éppen errefelé volt különösen kegyetlen a magyarok elleni vérbosszú 1944-ben.

 

Ez a hétvége viszont azért volt különlegesebb, mert húsvétra igen sok vendégmunkás érkezik ilyenkor haza, külföldi rendszámú autóval. S csak feltűnt volna a helyieknek egy oda nem illő autó. Az efféle, részben egykori tanyavidéken – ahol utóbb Tolnai Ottóéknak is volt szállása, hiszen ő volt a környék legbriliánsabb krónikása is – mindenki mindenkinek ismerőse, még juhászok is terelgetik nyájukat, vagyis csak feltűnt volna valakinek valami. De úgy látszik, kizárólag a titkosszolgálatoknak tűnt fel, igaz, nekik már hónapok óta, jelezték is, csak ez most így sikerült, húsvétra, a magyar választások előtt.

 

A helyiek, a vajdasági magyarok, illetve a magyarországi választók egy jó része persze most röhög az egészen: újabb öngól. De attól, hogy bizarr a sztori, rémisztő is, akármi derül is ki a végén. A szerb kormányzati narratíva hétfőn már abba ment át, hogy az Orbán elleni támadás valójában a Vučić elleni támadás – ebből akár arra is következtethetünk, hogy a (direkt?) balul sikerült (ön)merényletből legalább ennyit ki kell hozni.

 

Én meg azt se hiszem, hogy ezt a két nagyfőnök találta ki – de azt se hiszem, hogy nem. Tehát a szerb „szakértők” szerint itt nem az ukránokról van szó, se nem az oroszokról vagy az USA-ról, hanem Orbán megbuktatásáról, de leginkább Szerbia destabilizálásáról, mert az EU érdeke a magyar és a szerb kormányfő, illetve elnök megbuktatása (Szerbiában is választások várhatók, ha előrehozottak, idén, ha nem, jövőre), ergo az európai nagy titkosszolgálatok valamelyike állhat a kísérlet mögött.  Mintha papagájokat hallanánk, amelyek még arra sem veszik a fáradságot, hogy csavart vigyenek a történetbe. Úgy látszik, a forgatókönyvírók vagy kimerültek, vagy sztrájkba léptek, a harmadik vonal meg erre képes. A szokásos módon a „külföldről fizetett” civil szervezeteket és a tüntető egyetemista mozgalmat is szidják. A sorozat egyik epizódjának hatásos zárójelenete lenne, ha éppen egy migráns egyetemistát – lehetőleg kémia szakost – tartóztatnának le.

 

*

 

Amikor e sorokat olvassák, még „csak” péntek van, amikor írom, még „csak” kedd. De az utóbbi napjaink-heteink a Minden napra egy mese jegyében telnek, de még azt sem merem megjósolni, ezen legutóbbi, vasárnapi kiemelt történet lesz-e, vagy elsikkad. Mindenesetre vasárnapig nézünk, mint a moziban. Csak máskor lehet nevetni is, most viszont nagyobb a tét.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika

Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >

Újra inog lábunk alatt a talaj

Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >

VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >

VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >

... és itt mi lesz?

A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >

A szembenézésre való intelmek

Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >

„Újra kell gombolni a mellényt”

Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >

Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót

A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >

A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van

A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >

MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?

A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >

KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.

Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >

A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?

Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |