Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Ötven nappal Orbán után: megváltozhat-e egy olyan ország, amely önmagát változtatta meg?
Bódis Gábor
Minden elemzés előtt, amely az „új” Magyarországról szól, le kell szögezni egy alapvető tényt: az idei április 12-e óta látványosan megváltozott a magyarok önmagukról és az országukról alkotott képe. Ez nemcsak a városok utcáin érzékelhető hangulatból látszik, hanem a közvélemény-kutatásokból is. A Medián, az ország egyik legmegbízhatóbb közvélemény-kutató intézete szerint a Tisza Párt támogatottsága már megközelíti a 70 százalékot, míg a Fideszé 20 százalék alá csökkent. De ennél is fontosabb, hogy a megkérdezettek 67 százaléka úgy véli: Magyarország jó irányba halad. A magyarok az Európai Unió legoptimistább nemzetévé váltak. Az a korábban depresszív hangulatú társadalom, amelyet hosszú éveken át nacionalista propaganda hatott át, és négyszer is bizalmat szavazott a Vezérnek, mintha hirtelen megszabadult volna saját béklyóitól. Bódis Gábor:
Ötven nap nem elegendő ahhoz, hogy egy ország gyökeresen megváltozzon. Arra azonban már elegendő, hogy kiderüljön: az új kormány valóban kész-e megváltoztatni azt a működési logikát, amely szerint az állam eddig működött. Ez ma a magyar politika legfontosabb kérdése.
Az ellenzék választási győzelme nem pusztán egy kormány leváltását jelentette. Egy olyan politikai korszak végét jelezte, amelynek során Orbán Viktor a kortárs Európa egyik legstabilabb és leghosszabb életű hatalmi rendszerét építette ki. Tizenhat év alatt nem csupán a parlamenti többség változott meg: átalakultak az intézmények, a választási szabályok, a médiarendszer, az igazságszolgáltatás, a közpénzek elosztásának mechanizmusai, sőt még az a politikai nyelv is, amelyen Európáról, a nemzetről és a demokráciáról beszéltek.
Az új kormány ezért nem csupán rossz államháztartást vagy lassuló gazdaságot örökölt. Egy olyan államot vett át, amelynek intézményeit eleve úgy tervezték meg, hogy ellenálljanak a politikai hatalomváltásnak.
Ezért az első ötven napot nem annyira az elfogadott törvények száma alapján érdemes megítélni, hanem annak alapján, hogy megkezdődött-e annak a politikai modellnek a lebontása, amelyet Orbán hosszú éveken át tökéletesített.
A legnagyobb szimbolikus változás az Európai Unióhoz fűződő viszonyban történt. Budapest hosszú éveken át a Brüsszellel való konfliktus szinonimája volt. Orbán politikai tőkét kovácsolt abból, hogy az Európai Uniót a magyar szuverenitást fenyegető bürokratikus ellenfélként állította be. A migrációról, az igazságszolgáltatásról, az egyetemekről, a civil szervezetekről és a médiaszabadságról folytatott viták politikai stratégiájának szerves részévé váltak.
Az új kormány ezt a fejezetet le kívánja zárni. A konfliktus helyett együttműködést kínál, a Brüsszel elleni állandó politikai mozgósítás helyett pedig a bizalom helyreállítására törekszik. Az Európai Bizottság és a tagállamok azonban már nem elégednek meg politikai nyilatkozatokkal. Az évekig tartó viták után a hitelességet kizárólag a reformok alapján fogják mérni.
És éppen itt kezdődnek a nehézségek
A GDP nyolc százalékát meghaladó költségvetési hiány gyakorlatilag minden komolyabb reformlépést korlátoz. Az új kormánynak egyszerre kell stabilizálnia a közpénzügyeket, teljesítenie legalább egy részét a szociális ígéreteknek, és finanszíroznia az általa prioritásnak tekintett reformokat.
Az európai uniós források – jelenleg mintegy 16 milliárd euró – jelentősen megkönnyíthetnék ezt a feladatot. Ezek azonban nem ajándékot jelentenek az új kormány számára, hanem a jogállamiság, az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem terén teljesített pontos feltételek jutalmát. Más szóval: Brüsszel ma már nem ígéreteket, hanem eredményeket finanszíroz. Igaz, hozzá kell tenni: az unió központjában akkora a megkönnyebbülés a „vétómester”, Orbán távozása miatt, hogy mindent megtesznek azért, hogy Magyar Péter ezen a téren sikerrel járjon.
A korrupció elleni harc ezért messze túlmutat a belpolitikai jelentőségén. Egyben az új kormány nemzetközi hitelességének próbája is.
Az első hetekben bejelentették a nagy infrastrukturális beruházások felülvizsgálatát, a közbeszerzések ellenőrzését és azoknak az üzleteknek az újraértékelését, amelyek hosszú éveken át a hazai és az európai közvélemény gyanúját keltették. Ez fontos politikai jelzés. A közép-európai tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a rendszerszintű korrupció felszámolása sohasem néhány látványos nyomozás kérdése.
A korrupció nem azért maradt fenn, mert hiányoztak a törvények, hanem azért, mert az intézmények a politikai hatalom alá voltak rendelve. Ha az új kormány nem tudja biztosítani az ügyészség, a bíróságok és az ellenőrző szervek valódi függetlenségét, akkor a korrupcióellenes kampány könnyen csupán a politikai elit cseréjévé válhat, nem pedig a rendszer átalakításává.
A magyar társadalom ugyanakkor kézzelfogható eredményt vár: azt, hogy a tizenhat éven át tartó folyamatos kifosztás fő felelősei bilincsben jelenjenek meg – beleértve magát Orbán Viktort is.
Az állami média átalakítása
Talán éppen ezért fontosabb a közmédia reformja, mint amilyennek első pillantásra tűnik.
Orbán nem csupán a választások révén tartotta ellenőrzése alatt a nyilvánosságot. Azt is meghatározta, hogy az állampolgárok milyen információkhoz jutnak hozzá. A közszolgálati média a végrehajtó hatalom meghosszabbított karjává vált, miközben a magánmédia jelentős része a Fideszhez közel álló üzleti körök kezébe került. Egy ilyen rendszert nem lehet pusztán főszerkesztők vagy igazgatók leváltásával megváltoztatni.
Az igazi kihívás olyan modell kialakítása, amelyben a közmédia sem a jelenlegi, sem egy jövőbeli kormányt nem szolgálja, hanem az állampolgárokat. Ez megköveteli a finanszírozás, a vezetők kiválasztásának és a szerkesztői felelősség rendszerének átalakítását. Más szóval: nemcsak a szereplőket, hanem a játékszabályokat is meg kell változtatni.
Az első lépések már megtörténtek: leváltották a „közszolgálati” média vezetőit, ideiglenes vezérigazgatót neveztek ki egy ügyvéd személyében, akinek feladata az eddigi működés teljes átvilágítása. Egyszerűbben fogalmazva: annak feltárása, hogyan költöttek el évente mintegy 500 millió eurót.
Hasonló dilemmák merülnek fel más állami intézmények esetében is.
Orbán az évek során gondosan helyezte el embereit olyan tisztségekbe, amelyek mandátuma túlélte a választási ciklusokat. Az Alkotmánybíróság, a szabályozó hatóságok, a jegybank és számos független intézmény valójában védőfalat alkotott az általa felépített politikai rendszer körül.
Az intézményi örökség fontos eleme a köztársasági elnök, Sulyok Tamás helyzete is. Bár alkotmányos jogkörei formálisan korlátozottak, a magyar rendszerben kulcsszerepet játszik a törvények kihirdetésében, és az állami folytonosság szimbóluma. A kormány vele szemben rendkívül óvatos stratégiát követ: kerüli a nyílt konfrontációt, ugyanakkor igyekszik korlátozni lehetséges politikai súlyát válsághelyzetekben. A jelenlegi helyzet szerint Sulyok leváltásához elegendő lesz egyetlen mondat módosítása a jelenlegi – még a Fidesz által elfogadott – alkotmányban.
A külpolitikában az új kormány pragmatikusabban lép fel, mint elődje
Ukrajnával kapcsolatban olyan politikát folytat, amely igyekszik összeegyeztetni az európai szolidaritást a nemzeti érdekekkel. Magyarország többé nem az az ország, amely rendszeresen blokkolja a Kijev támogatásáról szóló közös európai döntéseket, ugyanakkor továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség jogai ne szoruljanak háttérbe. Ez a politika közelebb viszi Budapestet az európai fősodorhoz, miközben megőrzi saját prioritásainak védelmét.
A migráció egyszerre példája a folytonosságnak és a változásnak.
Az új kormány nem fogadta el a nyitott határok politikáját, és nem mondott le arról az álláspontról sem, hogy az Európai Uniónak hatékonyan kell védenie külső határait. Ami megváltozott, az a politikai stílus. A migráció többé nem a belpolitikai mozgósítás központi témája és nem Brüsszellel való konfliktus eszköze. A dramatizálás helyett a kormány ezt a kérdést vissza kívánja helyezni a közös európai politika keretei közé.
A legnagyobb kihívás azonban nem a gazdaság és nem is a külpolitika.
A valódi kérdés az, hogy lehetséges-e demokratikus eszközökkel lebontani egy politikai rendszert. Orbán hosszú éveken át építette azt, amit számos politológus „illiberális demokráciának” nevezett: olyan modellt, amelyben a választások ugyan szabadok maradnak, de az intézmények fokozatosan elveszítik képességüket arra, hogy korlátozzák a végrehajtó hatalmat. Az ilyen rendszerek nem tűnnek el egyik napról a másikra. Tovább élnek a közigazgatás működési szokásaiban, a politikai kultúrában, a gazdasági hálózatokban és az évek alatt kialakított lojalitásokban.
Ezért az új kormány sikere kevésbé attól függ majd, milyen gyorsan fogad el új törvényeket, sokkal inkább attól, hogy képes-e olyan intézményeket létrehozni, amelyek erősebbek lesznek bármely jövőbeli kormánynál.
Ez minden posztautoriter átmenet legnehezebb feladata. Nem elég leváltani a hatalmat. Olyan rendszert kell felépíteni, amelyben többé egyetlen kormány sem alakíthat ki olyan monopóliumot, mint amilyen az elmúlt tizenhat évben létezett.
Az első ötven nap után világosan látszik, hogy Magyarország politikai irányt váltott. Az azonban még nem világos, hogy politikai rendszert is váltott-e.
Erre a kérdésre nem az első reformtörvények vagy az új kormány első nemzetközi sikerei adják meg a választ. Hanem az, hogy az intézmények akkor is függetlenek maradnak-e, amikor egyszer majd ez a kormány is távozik. Csak akkor lehet majd kijelenteni, hogy véget ért az orbánizmus korszaka – nem mint politikai párté, hanem mint államirányítási modellé.
Az új politikai korszak megítélését egy másik tényező is alakítja: Magyar Péter miniszterelnök szokatlan politikai stílusa. Elődjével ellentétben, aki hosszú éveken át központosított és szigorúan ellenőrzött kommunikációs modellt épített ki, az új kormányfő a közvetlen, szinte terepmunkára épülő politizálást részesíti előnyben. Rendszeresen felkeresi a kisebb településeket, személyesen beszélget az emberekkel, nyilvános fórumokat tart, és gyakran jelenik meg a médiában szigorú kommunikációs kontroll nélkül. Ezt a gyakorlatot a parlamentben is folytatja: tizenhat év szürkesége után az Országgyűlés működése ma inkább a brit parlament vitakultúrájára emlékeztet, mint egy autokratikus rendszer kiüresített intézményére.
A közvélemény egy része ezt üdítő változásként értékeli, a kritikusok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a közvetlenség nem helyettesítheti az intézményi stabilitást, és fennáll a veszélye annak, hogy a politika ismét túlságosan egyetlen személy köré szerveződik, éppen akkor, amikor a rendszer hosszú távú ellenálló képességére lenne szükség.
Mi lesz a vajdasági magyarokkal?
A Magyar Péter vezette új magyar kormány világosan igyekszik elhatárolódni Orbán Viktor vajdasági magyarokkal kapcsolatos politikájától, de nem magától a támogatás gondolatától. Budapest üzenete egyértelmű: a támogatás megmarad, de megváltozik annak elosztási módja és politikai feltételrendszere.
A pénzügyi támogatás nem szűnik meg. Az új kormány többször hangsúlyozta, hogy továbbra is finanszírozni kívánja a vajdasági magyarok oktatását, kultúráját, gazdaságát és intézményeit. Ezzel szeretné elkerülni azokat a vádakat, hogy „magára hagyja a határon túli magyarokat”.
A legnagyobb vesztes a Vajdasági Magyar Szövetség lehet. Az elmúlt években a VMSZ Orbán kormányának kivételezett partnere volt. Alapítványokon, médián és fejlesztési programokon keresztül erős politikai-gazdasági hálózat épült ki a párt vezetése körül. Az új kormány szerint ez a rendszer túlságosan pártközpontú volt, ezért bejelentette, hogy a jövőben a támogatások nem automatikusan ugyanazokon a csatornákon keresztül jutnak el a kedvezményezettekhez.
Nagyobb pluralizmust kívánnak megteremteni. Budapest a jövőben nem kizárólag a VMSZ-szel kíván együttműködni, hanem más magyar szervezetek, kulturális intézmények, médiumok, önkormányzatok és civil szervezetek előtt is megnyitná a lehetőségeket. Ez alapvetően átalakíthatja a vajdasági magyar közösség belső politikai viszonyait.
Felülvizsgálják a támogatási alapokat is. Különös figyelmet fordítanak olyan alapítványok működésére, mint a Prosperitati Alapítvány, amely hosszú éveken át jelentős magyarországi források felett rendelkezett. Az új kormány nagyobb átláthatóságot és szigorúbb pénzügyi ellenőrzést ígér.
Viszony Szerbiához
Az új magyar kormány lényegesen jobb kapcsolatokat kíván kialakítani az Európai Unióval, mint elődje, ugyanakkor egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy nyílt konfliktusba kerüljön a belgrádi vezetéssel. Az azonban biztosnak látszik, hogy megszűnik az a szinte feltétel nélküli politikai koordináció, amely Orbán Viktor és Aleksandar Vučić között működött. Ez egyben azt is jelenti, hogy a VMSZ elveszítheti annak a nemzetközi politikai támogatásnak egy részét, amelyet eddig a Budapest–Belgrád tengely biztosított számára.
A cikket az AI fordította
https://www.maglocistac.rs/u-fokusu/gabor-bodis-za-maglocistac-o-prvih-50-dana-posle-orbana-moze-li-se-promeniti-drzava-koja-je-promenila-samu-sebe
Következő cikk: Robotok és emberek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
KEREKASZTAL, PÁRBESZÉD? – DE KIVEL, MIRŐL?
Még nincs túl késő egy új választási koalíció létrehozására. Ha valóban létrejönne egy hiteles alternatíva, annak >
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >