Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Végel László
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy vitatkoztam Gerold Lászlóval is, mint magammal. Szókimondását becsültem, Írásait olvasva gyakran lelkesen bólogattam, sokszor pedig komoly kételyekkel tettem félre őket. Igazi „vitatkozó barát” volt. Ez csak egy példa arra, hogy a Symposion mozgalom tagjai nem képeztek „homogén csapatot”. Ez volt a szerencsénk. Hullámoztak az eszmék, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül... A vajdasági magyar értelmiség még hátrányosabb helyzetbe került. A tehetséges fiatalok vagy elárvultan vergődnek a margón, vagy pedig Budapestre távoznak, ahol legalább remélhetik, hogy irodalmi hazára lelnek. Nincsenek új szellemi mozgalmak. Nem született meg az új vajdasági magyar irodalomtörténet. Végel László:
2026. július 30., szerda
A honlapomon (www.vegel.org) felbukkant Gerold László kritikája (Vajdaság Ma, 2016. szeptember 17.) a Két tükör között című főleg az irodalomra vonatkozó naplójegyzeteimet tartalmazó könyvemről. Égi jelnek számít, amely újra meg újra figyelmeztet könnyelmű feledékenységünkre. Alig ismerek értelmiségit, akinek ilyen szerteágazó tevékenyége volt, mint neki. Magától értetődik, hogy 2001. január 13-án ő is aláírta a vajdasági magyar értelmiség petícióját a bokrosodó autokrata rendszer ellen. Talán színházi kritikuskánt sajátította el azt a tudást, hogy mennyire fontos az idő pecsétje, amelyben egy-egy mű megszületik. Félve teszem hozzá, hogy ez nem csupán a színházi előadásokra vonatkozik, hanem a regényekre, az esszékre is. Azok a művek, amelyek nem viselik a - sokszor véres - idők pecsétjét, számomra, érdektelenek. Bosnyák István mellett őt tartom a korszak komoly közéleti krónikásának, ami ma is példamutató lehet, mert tegnapi leckék ma is érvényesek. „Végel László számára – írja – a kilencvenes évek elején kezdett naplóírás (…) annak lehetőségét nyújtotta, hogy meneküljön önmagától, kibeszélje a benne levő dilemmákat, önmagával vitatkozzon, de forduljon másokhoz is, azt remélve, hogy vele egyetértő vagy vitatkozó barátokra talál.” Ebben igazat adok neki. Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy vitatkoztam Gerold Lászlóval is, mint magammal. Szókimondását becsültem, Írásait olvasva gyakran lelkesen bólogattam, sokszor pedig komoly kételyekkel tettem félre őket. Igazi „vitatkozó barát” volt. Ez csak egy példa arra, hogy a Symposion mozgalom tagjai nem képeztek „homogén csapatot”. Ez volt a szerencsénk. Hullámoztak az eszmék, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. A „vitatkozó barát” figyelmét az sem kerülhette el, hogy Bori Imre halálára irt soraimban, a köztünk levő viták ellenére is elismertem, hogy Bori „tekintélye összetartó erő volt, néha kellemetlen és bosszantó, de amikor a tekintélye elapadt, kezdett szétbomlani minden. (…) „Most, hogy eltávozott közülünk, kétségbeesetten rá kell kérdeznünk, hol vagyunk. Irodalmi árvák lettünk”. Bori halála után (2004) nem sokat változott a helyzet. A vajdasági magyar értelmiség még hátrányosabb helyzetbe került. A tehetséges fiatalok vagy elárvultan vergődnek a margón, vagy pedig Budapestre távoznak, ahol legalább remélhetik, hogy irodalmi hazára lelnek. Nincsenek új szellemi mozgalmak. Nem született meg az új vajdasági magyar irodalomtörténet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >