2026. szeptember 7. hétfő
Ma Regina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Szó sem volt „komoly küzdelemről”

Végel László
Végel László
Szó sem volt „komoly küzdelemről”

Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, voltak előzményei, kezdte a VMDK Ágostonnal, politikai autonómiával, majd ezen is túllicitált a VMSZ a „háromlépcsős autonómiával”, amely tartalmazta a magyar többségű térségek területi autonómiáját is. A nagyvonalú elképzelést. Idővel azonban elhalványodott az autonómia eszméje, úgyhogy a VMSZ úgy lépett be az ellenzéki pártkoalícióba, hogy az autonómia ügye be se került a Szerbiai Demokratikus Ellenzék programjába... Szerencsére Milošević bukása után a Đinđić-kormány csatlakozni kívánt a nemzetközi szervezetekhez, ennek érdekében számos feltételt kellett teljesíteni. Ezek egyike a botrányos miloševići kisebbségpolitika felszámolása. Ez Szerbiát olyan rossz hírbe keverte Európában, hogy Milošević bukása után tényleg nagyot kellett lépni, nagy engedményeket kellett tenni. Ennek szellemében került sor az új kisebbségi törvények meghozatalára. Đinđić szerb kormányfő ezért vagy húsz tagú bizottságot nevezett, amelynek az elő ülésén személyesen is megjelent és bejelentette, hogy a bizottság célja a kisebbségi autonómiáról szóló dokumentum meghozatala. Utána az EBESZ képviselői megismételték a kormányfő téziseit. A VMSZ be sem nyújtotta a háromlépcsős autonómiáról szóló tervezetét, úgyhogy a bizottság csakis Đinđić javaslatának szellemében gondolkodott. Szó sem volt „komoly küzdelemről”. Végel László:

2026. augusztus 2., vasárnap

Néhányszor kellemetlen tanúnak neveztem magam, de az Időrás, időközben I. kötetének (www.vegel.org) új ráolvasása közben rájöttem arra, hogy milyen kellemetlen a tanúságtétel.  Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, voltak előzményei, kezdte a VMDK Ágostonnal, politikai autonómiával, majd ezen is túllicitált a VMSZ a „háromlépcsős autonómiával”, amely tartalmazta a magyar többségű térségek területi autonómiáját is. A nagyvonalú elképzelést. Idővel azonban elhalványodott az autonómia eszméje, úgyhogy a VMSZ úgy lépett be az ellenzéki pártkoalícióba, hogy az autonómia ügye be se került a Szerbiai Demokratikus Ellenzék programjába. Szerencsére Milošević bukása után a Đinđić-kormány csatlakozni kívánt a nemzetközi szervezetekhez, ennek érdekében számos feltételt kellett teljesíteni. Ezek egyike a botrányos miloševići kisebbségpolitika felszámolása. Ez Szerbiát olyan rossz hírbe keverte Európában, hogy Milošević bukása után tényleg nagyot kellett lépni, nagy engedményeket kellett tenni. Ennek szellemében került sor az új kisebbségi törvények meghozatalára. Đinđić szerb kormányfő ezért vagy húsz tagú bizottságot nevezett, amelynek az elő ülésén személyesen is megjelent és bejelentette, hogy a bizottság célja a kisebbségi autonómiáról szóló dokumentum meghozatala. Utána az EBESZ képviselői megismételték a kormányfő téziseit. A VMSZ be sem nyújtotta a háromlépcsős autonómiáról szóló tervezetét, úgyhogy a bizottság csakis Đinđić javaslatának szellemében gondolkodott. Szó sem volt „komoly „küzdelemről”, csupán teljesíteni kellett a nemzetközi szervezetek elvárását. A bizottságban legfeljebb a árnyalatokról folyt a vita, végső bizottsági dokumentumon egyetlen komoly változást csak a kisebbségügyi miniszter Ljasim Ljajić végezte el, aki az elektori szavazás érdekében megcsonkította, amitől a bizottság két magyar tagja elhatárolódott, mert úgy vélte, nem szabad a magyar kisebbség tagjait kiskorúsítani, azzal, hogy nem választhatják meg közvetlenül a saját nemzeti tanácsukat.  Más kérdés, hogy utána hogyan éltünk ezzel az európai ajándékkal és miért került sor a további csonkításra és az autonómia megléte ellenére miért került sor a vajdasági magyarság tragikus létszámcsökkenésére. Ha ezt nem mondjuk ki most, akkor néhány évtized múlva valaki majd kimondja a kis szórványok előtt megtartott gyászbeszédben.

 

2026. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: MIÉRT SZÉGYELLIK A PÁSZTORÉK VUČIĆOT❓

A VMDK Szabadka Helyi Szervezete logikus kérdést tesz fel: vajon a VMSZ távolmaradása annak a jele, >

Tovább

AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ

Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell: Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse? Követelik-e >

Tovább

A támogatás, amelyből árok lett

Őszintén el kellene mondani az anyaországi társadalomnak, miért fontos Magyarországnak, hogy a határain kívül élő magyar >

Tovább

A délvidéki magyarság Vajdaságban (még) létező része már régóta a nemzet(i kisebbségi)halál előszobájában toporog!

Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd >

Tovább

Hova lett a vajdasági magyarok pénze?

Ezért számomra a Prosperitati történetének legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi pénzt osztottak szét. Hanem az, >

Tovább

Háborúban és békében

El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja >

Tovább

Hova lett a vajdasági magyarok pénze? 2.0

A Prosperitati Alapítvány tíz éve azért működik, hogy gazdaságilag megerősítse a vajdasági magyar közösséget. A saját >

Tovább

A magyar irodalom nagy korszakától búcsúzunk

Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra >

Tovább

A VMDK válasza Robert Yugovich bejegyzésére

És igen, együttműködésre szükség van. De együttműködés nem egyenlő önfelszámolással. Végül pedig: mi nem egy „erősebb >

Tovább

Miért hallgattatok?

A kérdés az, hogyan lehetne lelket önteni az elvándorló, válságba kerülő vajdasági közösségbe? Hogyan lehetne megerősíteni >

Tovább

Szakmailag hiányos és megalapozatlan a nyelvi stratégia tervezete

„A magyar nyelv használatának és jelenlétének erősítését” inkább a nyelv- és íráshasználatra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának vizsgálata >

Tovább

Délvidéki magyarok lehetnek a „modern” abo-abo nemzedék

Remélem, „kispásztor” beszámolt a nagykövetnek az ausztráliai és a vajdasági magyar történelem közötti hasonlatosságokról, habár nálunk >

Tovább