2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.

Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

32 nap alatt a Föld körül

Sydney (11.)

Németh Árpád

A címillusztráció természetesen az Opera

Az első ausztrál, akivel közelebbről megismerkedtem úgy kábé húsz éve, így mutatkozott be:

– Árpád, tudod, mi a különbség az ausztrál és a joghurt között?

Nem tudtam. Erre ő:

– A joghurtnak legalább van kultúrája.

A másikkal, Chrisszel is nagyjából ekkor jöttem össze. Ő már ekkor Európában élt néhány éve, egészen pontosan Németországban – Sabine nevű barátnőjével.

– Chris – faggattam –, megtanultál már németül?

– Hogyne. Bemegyek a vendéglőbe, és folyékonyan közlöm az általam ismert egyetlen mondatot, mármint hogy „ich möchte eine tote Kuh”.

Tükörfordításban: „kérek egy döglött tehenet”. Chris olvasatában ez azt jelentette, hogy kér egy óriás steaket.

Hát, ilyen előítéletek után érkeztünk meg Sydneybe.

Mellesleg nagyra tartom azoknak a nemzeteknek a tagjait, akik szellemes öniróniával képesek magukról vallani.

A szokásokhoz híven nézzünk körül Terra Australis, a déli földrész legnagyobb, több mint négy és fél millió lakosú városában*:

A becslések szerint 30 ezer éve lakott a térség, fehér ember azonban csak a XVIII. század végén lépett a földjére, és ezzel nyomban bennszülöttek ezreinek a halálát okozta.

James Cook 1770-ben tett felfedezőútját követően Arthur Phillip tengernagy egy 11 hajóból álló flotta élén hajózott a csipkézett öblökbe egyrészt Új-Dél-Wales állam kormányzói megbízatásával, másrészt azzal a feladattal, hogy létrehozzon egy fegyenctelepet. Igen, a hír igaz: Ausztrália fehér bőrű őslakosai büntetett előéletűek.

Röviddel Phillip érkezését követően horgonyoztak le a francia felfedezők az Óceániában mindörökre eltűnt Jean-François de Galaupnak, Lapérouse grófjának a vezetésével. Watkin Tench, a brit flotta első tisztje, a gyarmatosítás történésze feljegyezte, hogy a franciák érkezését követően az eori törzshöz tartozó aboriginek ezrei haltak meg vélhetően himlő, talán bárányhimlő következtében. Tench tudni vélte, hogy a bennszülöttek felforgatták az egyik francia hajós frissen hantolt sírját, aki ugyancsak bárányhimlőben hunyt el, és feltehetően a tetem érintése okozta járvány megtizedelte az őslakosok számát.

Az őslakosok és a betolakodó fehérek kapcsolata a legkevésbé sem volt felhőtlennek mondható. Ennek ellenére Phillip létrehozta a telepesek első települését, amit megbízójáról, Thomas Townshend belügyminiszterről, Sydney első vikomtjáról nevezett el**.

Sydney gyors urbánus fejlődése már a XIX. század elején megkezdődött, kivált a tekintélyelvű Lachlan Macquarie kormányzása alatt. 1822-ben a városban már bankok üzleteltek, és vásárokat szerveztek.

Sydney virágzása csak a nagy gazdasági világválság idején torpant meg, de a városnak még akkor is volt ereje a két partot összekötő, ma már jelképszámba menő híd felépítésére.

A Harbour Bridge 1932-ben épült

A híd melletti déli öböl partján fekszik gyakorlatilag a belváros, az öböl másik csücskén pedig az Opera. Kevésbé ismert, hogy még 1957-ben tervezte Jørn Utzon, de az évekig tartó meddő viták után csak 1973-ban nyitották meg. A dán műépítész is csak 2003-ban, nem sokkal halála előtt kapta meg a tervekért a Pritzker-díjat, az architektúra Nobel-díját. Az indoklásban – egyebek között – ez állt: „Kétségtelen, hogy az Operaház a XX. század egyik ikonikus építészeti alkotása.”

Az Opera kagyló alakú szerkezete valóban csodás

Este érkeztünk Sydneybe, de fáradtságot nem ismerve azonnal belevetettük magunkat a helyszín feltérképezésébe. A szállodánk az egyik főutca, a George Street déli végén, a kínai negyed mellett volt, ahonnan gyalog bandukoltunk több mint egy órán át a kikötőig.

Sydney éjjel (is) takaros, tiszta nagyváros

Útközben felfedeztük, hogy 2008-ban…

… itt járt XVI. Benedek pápa

Továbbá hogy…

… az ausztrálok sokfelé csatáztak

A párizsi és a Las Vegas-i után egy újabb Eiffel-tornyot is feltártunk:

Az AWA-torony egy telekommunikációs cég épületét ékesíti

A második világháború előtt épült torony kilátóját már bezárták, mert a környező felhőkarcolók miatt szinte semmit sem lehetett belőle látni. A kilátóból sem, és onnan sem. Érthető, ugye?

Mi tagadás…

… a belváros is gyönyörű

Kivált egy pohárka, teraszon elköltött cabernet mellől. Annak tudatában, hogy mindezt télen tesszük.

Másnap reggel újult erővel utaztunk ki a Bondi Beachre (ejtsd: Bondáj Bícs), Ausztrália egyik legnépszerűbb strandjára.

A strand télen sem kihalt

Sokan szörföznek

Gördeszkáznak

Kocognak

Aztán a fáradtságtól lerogynak

A szomszédos parkban a kismamák egészen sajátos módon lazítanak:

Ökölvívással múlatják az időt

Utána pilledten ellenőrzik:

Alszanak-e a kicsik?

A kis bisztrókban mennyei herkentyűket kapni.

A tenger friss gyümölcsei

A városrészeknek erre nagyon-nagyon brit neve van: Paddington, King’s Cross, stb., Viktória királynő tekintélyes szobra tehát egyáltalán nem lepett meg.