Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Öt választás Szerbiában
Bódis Gábor
Ezzel a címmel közöl jegyzetet Szerbhorváth György a Magyar Narancs honlapján:
Mivel minden megfigyelő kap pénzt, a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás.
Amikor bebicikliztem a tűzoltóotthon udvarába, hirtelen olybá tűnt, nem járok jó helyen, itt valami ünnepi fogadás, ebéd készül: az udvaron tucatnyian trécseltek, nem helybéliek. Aztán a teremben láttam, hogy nem tévedtem el, az asztalsornál tízen is ücsörögtek, körülöttük vagy épp egy-egy sarokba húzódva további csoportok beszélgettek, szundikáltak. Amúgy szavazó alig akadt, de eltartott, amíg az öt hatalmas lepedőt megkaptam. Ha már éppen itt(hon) vagyok, hát karikáztam (vagy épp firkáltam) a lapokon. Nem egy percig tartott, mert az öt szinten (önkormányzati lista, tartomány egyéniben és listán, köztársasági pártlista, köztársasági elnök) jelöltből akadt bőven.
Korábban magam is voltam választási bizottsági tag, akkor, úgy tíz éve, a fociklub pár négyzetméteres bírói öltözőjébe szorultunk be négyen, olykor esett be egy-egy pártmegfigyelő. Akkor sem fizettek rosszul a helyi állapotokhoz viszonyítva, de mára még népszerűbbé vált ez az egynapos állás. Mivel minden megfigyelő kap pénzt (úgy hat-tízezer forintnyit, ez a napszám több mint duplája, de egy boltban dolgozó fiatal havi fizetésének ötöde), a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás. 6,7 millió választópolgár él itt (a kosovói szerbeket igen, az albánokat nem ide véve), egyes források szerint pedig 2 millió párttag van. Ez persze bizonytalan szám, a kampány során akadt olyan párt (a nyugdíjasoké például), amely nem is pártanyagokat küldött szét, hanem párttagkönyvet, ha kérte valaki, ha nem. De mivel általános tapasztalat, hogy némiképp jól fizető és nem megerőltető munkahely csak az állami szektorban van, az meg csak párttagság révén kapható, talán a 2 milla sem túlzás. A köztársasági szinten induló listák közül a legérdekesebb nyilván az utolsó: „Az egyik sem a felkínált válaszok közül” nevű. Ez egy regionális – vlaskai – párt, amely még etnikainak is vallja magát, mivel ezeknek a természetes cenzust kell átlépniük: ez a szavazatok 0,2 százalékát jelenti, és a választásokon megjelenők számától függően 15–30 ezer szavazat lehet, vagyis ennyi kell egy magyar jelöltnek is, hogy bejusson a köztársasági szkupstinába (parlamentbe – a szerk.).
Polgármesterünknél érdeklődtem, mi ez a bizottsági túltengés. Nos, községünkben (ez itt három falut jelent) 10 500-an választhattak 25 helyen, mindenütt 48 megfigyelő volt jelen, azaz 1200 ember. Vagyis 8,75 választóra jutott egy megfigyelő! És akkor a hivatásos községi stb. szervezőkről még nem is szóltunk. Nem csoda, hogy egy szavazat 424 dinárba (kb. 1200 forint) kerül a becslések szerint (az adófizetőknek). Az olvasóra bízom, hogy felszorozza e számokat a 6,7 millió választóra, illetve a 8390 szavazóhelyre, azt feltételezve, hogy az átpolitizáltság tekintetében a mi községünk, ez a három vajdasági falu nagyban nem különbözhet a többitől.
De a demokráciának ára van, és legalább attól nem kell tartani, hogy valami fasiszta, gyilkos banda kerül hatalomra, miután Miloševiċék 2000-ben megbuktak. Szerbia, ha még lesz EU, egyszer majd a tagja lesz. A választások előtt az aszfaltozás volt a menő (és nem például Kosovo témája), egy-egy jobb megnyitandó útszakaszért ölre mentek a politikusok, kié a dicsőség. A hivatalban lévők még a kampánycsend idején is rohantak, hogy átadjanak valamit, de idén valamiért az istállók és a gyümölcsösök bejárása is divatos volt.
A kampánycsend megsértésében a vajdasági magyarok színterén előkelő hely jut Orbán Viktornak, bár erről leginkább a Magyar Szó, az egyedüli itteni magyar napilap tehet, amely szombaton hozta a vele készült interjút. Józan sajtómunkási ésszel nem érthető, miért Orbán vajdasági látogatása után egy egész héttel adnak le egy exkluzív interjút! De különben lehet azt mondani, hogy abban Orbán nem is állítja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget támogatja (és nem a többi VM-pártot). Csak általában teszi le az (etno)politizálás régi-új alapkövét, amikor arról filozofál, hogy vannak az etnikai és vannak a vegyes pártok, már ami a határon túliakat illeti, és ő rájött, hogy csak az előbbiek képviselik megfelelően az adott etnikum érdekeit, a vegyes sehol és sosem.
Az etnikai tisztaság fogalomkörét járta körbe, oda jutva, hogy csakis etnikailag tiszta párt tehet jót (ez esetben a magyarokról van szó), amelyik meg „vegyes” (hja, mint Szabadkán, Zentán, Adán, mondhatni mindenütt egy csomó más párt, illetve magyar ember, aki „vegyes” párt színeiben indul, illetve ilyenre voksol), hát az olyan is, (még) nem nemzetáruló, de rosszul gondolkodik, az tuti.
Tudjuk, hogy ez az egész szöveg, logika így, ahogy van, badarság, csúsztatás. Csakhogy valahonnét nagyon is ismerős. És tudjuk, hová vezetett, Szerbiában is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >