Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Reagálás Fehér Márta magánvéleményére (1.)
Fehér Mártának és közösségének, tömören
Radics Viktória
A Magyar Szó június 28-i számában Fehér Márta – akinek a szemében szintén szálka a Napló Kör – Minden csoda három napig tart címmel közölte magánvéleményét. Erre reagál Tómó Margaréta, a Magyar Szó tudósítója, valamint Radics Viktória, a Napló Kör tagja, aki válaszát elküldte a magánvéleményt megjelentető napilapnak is:
Ha nem problematizáljuk a nemzeti eszméket, szimbólumokat és kerettémákat, az egész beszédmódot, vizualitást és teatralitást, mely nacionalisztikus fogalmakkal, (szó)képekkel és igékkel (agitációval) él, ha nem reflektálunk a nemzeti eszmét és családját (fel)használó nacionalista diskurzusra, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy ezt az egész, érzelmileg feltöltött szókincset és ikonográfiát, sőt grammatikát, ami a maga virágkorában, tehát a 19. században igen komplex és sokértelmű volt, a mostani politikai vezetés, legyen az szerb, magyar, kisebbségi magyar vagy bármilyen, a saját céljaira fordítsa és érdekei szerint redukálja, tehát a bolondját járassa velünk.
Ezek a célok és érdekek a csak látszatra demokratikus, (egy)párt-szellemű, elmaradott társadalmakban a vagyonszerzésre és a hatalom bitorlására összpontosulnak. Hogy ingó és ingatlan „a családban” maradjon. Ennél fogva a nemzeti diskurzus (verbalitás, vizualitás és teatralitás) de(kon)strukciója, kritikája, iróniája, egyszóval megbontása és kikezdése az igazság(osság) iránt felelősséget érző, a jogfosztásra érzékeny értelmiségnek nemhogy hibája – ahogy ezt ma a Vajdaságban és Magyarországon beállítani akarják –, hanem erénye. Miért, mit gondolnak Önök, ha Petőfi és Széchenyi tanúja lenne a „nemzeti érzület” mai megnyilvánulásainak, nem gúnyolódna, vagy nem őrjöngene? Élesebb elméjük volt nekik annál.
A közgondolkodásban, az irodalomban és a művészetben a kritikus, ironikus stb. hozzáállás, az ambivalenciákra összpontosító reflexió nem a pénz és a hatalom, hanem a jelentés szaporítását és fölvirágoztatását szolgálja. Más szóval azt, hogy interakcióba léphessünk a nemzeti javak fentebb felsorolt alakzataival és formáival, és ne csak papoljunk vagy hallgassunk.
Igen, az „Atelje 212”-ben a színésznő lehányta a szerb zászlót, melynek jegyében tömeggyilkosságok és egyéb borzalmak zajlottak nem is olyan rég. Amelyet lobogtatva ma sem történik meg a szembenézés a nacionalista diskurzus iszonyatos elfajulásaival. „A zászló, teátrális nézőpontból, TÉNYLEG csak egy darab rongy. Ellenállhatatlan irónia áramlik ennek időtlenségéből az aktuális-nemzetire”, írta egy alkalommal Jeles András rendező. Azaz maga a szimbólum is ironizálja a jelent, minket, nemcsak a jelen s mi a szimbólumot! Hiszen ami a szerb vagy a magyar nemzeti jelképekkel történik a mai politikai, kulturális színtéren, az nyugodtan nevezhető kutyakomédiának. A „szerbségre”, „magyarságra” való hivatkozás szinte mindig manipuláció, s az így „újrahasznosított” náció-eszme könnyen szolgál a bankszámlák és a fegyverek feltöltésére.
Tekintettel tehát a jelenkori szellemi és erkölcsi állapotokra, alighanem fokozott figyelmet érdemelne azoknak a közgondolkodóknak, íróknak, művészeknek a tevékenysége, akik kritikusan viszonyulnak a nevezetes hagyományhoz. Ők ebben a szellemi munkában nem szorulnak tanácsosok és tanácsosnék patronálására és instrukcióira, ennyiben függetlenek és individuálisak; tudásuk azonban egyébként az egész európai tradíció függvényében formálódott ki és alakul a – mi tagadás – kisebb csoda számba menő eleven, spontán szellemi kontaktusban a jelen pillanatban is. Alighanem ők segítenének eszmélni, nem pedig azok, akik silány intellektussal és képmutató erkölccsel meg giccsparádéval fedik el, ami a privilégiumokért való kapadozás során valójában történik a mi édes kis provinciáinkban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >