Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Reagálás Fehér Márta magánvéleményére (1.)
Fehér Mártának és közösségének, tömören
Radics Viktória
A Magyar Szó június 28-i számában Fehér Márta – akinek a szemében szintén szálka a Napló Kör – Minden csoda három napig tart címmel közölte magánvéleményét. Erre reagál Tómó Margaréta, a Magyar Szó tudósítója, valamint Radics Viktória, a Napló Kör tagja, aki válaszát elküldte a magánvéleményt megjelentető napilapnak is:
Ha nem problematizáljuk a nemzeti eszméket, szimbólumokat és kerettémákat, az egész beszédmódot, vizualitást és teatralitást, mely nacionalisztikus fogalmakkal, (szó)képekkel és igékkel (agitációval) él, ha nem reflektálunk a nemzeti eszmét és családját (fel)használó nacionalista diskurzusra, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy ezt az egész, érzelmileg feltöltött szókincset és ikonográfiát, sőt grammatikát, ami a maga virágkorában, tehát a 19. században igen komplex és sokértelmű volt, a mostani politikai vezetés, legyen az szerb, magyar, kisebbségi magyar vagy bármilyen, a saját céljaira fordítsa és érdekei szerint redukálja, tehát a bolondját járassa velünk.
Ezek a célok és érdekek a csak látszatra demokratikus, (egy)párt-szellemű, elmaradott társadalmakban a vagyonszerzésre és a hatalom bitorlására összpontosulnak. Hogy ingó és ingatlan „a családban” maradjon. Ennél fogva a nemzeti diskurzus (verbalitás, vizualitás és teatralitás) de(kon)strukciója, kritikája, iróniája, egyszóval megbontása és kikezdése az igazság(osság) iránt felelősséget érző, a jogfosztásra érzékeny értelmiségnek nemhogy hibája – ahogy ezt ma a Vajdaságban és Magyarországon beállítani akarják –, hanem erénye. Miért, mit gondolnak Önök, ha Petőfi és Széchenyi tanúja lenne a „nemzeti érzület” mai megnyilvánulásainak, nem gúnyolódna, vagy nem őrjöngene? Élesebb elméjük volt nekik annál.
A közgondolkodásban, az irodalomban és a művészetben a kritikus, ironikus stb. hozzáállás, az ambivalenciákra összpontosító reflexió nem a pénz és a hatalom, hanem a jelentés szaporítását és fölvirágoztatását szolgálja. Más szóval azt, hogy interakcióba léphessünk a nemzeti javak fentebb felsorolt alakzataival és formáival, és ne csak papoljunk vagy hallgassunk.
Igen, az „Atelje 212”-ben a színésznő lehányta a szerb zászlót, melynek jegyében tömeggyilkosságok és egyéb borzalmak zajlottak nem is olyan rég. Amelyet lobogtatva ma sem történik meg a szembenézés a nacionalista diskurzus iszonyatos elfajulásaival. „A zászló, teátrális nézőpontból, TÉNYLEG csak egy darab rongy. Ellenállhatatlan irónia áramlik ennek időtlenségéből az aktuális-nemzetire”, írta egy alkalommal Jeles András rendező. Azaz maga a szimbólum is ironizálja a jelent, minket, nemcsak a jelen s mi a szimbólumot! Hiszen ami a szerb vagy a magyar nemzeti jelképekkel történik a mai politikai, kulturális színtéren, az nyugodtan nevezhető kutyakomédiának. A „szerbségre”, „magyarságra” való hivatkozás szinte mindig manipuláció, s az így „újrahasznosított” náció-eszme könnyen szolgál a bankszámlák és a fegyverek feltöltésére.
Tekintettel tehát a jelenkori szellemi és erkölcsi állapotokra, alighanem fokozott figyelmet érdemelne azoknak a közgondolkodóknak, íróknak, művészeknek a tevékenysége, akik kritikusan viszonyulnak a nevezetes hagyományhoz. Ők ebben a szellemi munkában nem szorulnak tanácsosok és tanácsosnék patronálására és instrukcióira, ennyiben függetlenek és individuálisak; tudásuk azonban egyébként az egész európai tradíció függvényében formálódott ki és alakul a – mi tagadás – kisebb csoda számba menő eleven, spontán szellemi kontaktusban a jelen pillanatban is. Alighanem ők segítenének eszmélni, nem pedig azok, akik silány intellektussal és képmutató erkölccsel meg giccsparádéval fedik el, ami a privilégiumokért való kapadozás során valójában történik a mi édes kis provinciáinkban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >