Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Mars a sivatagban, medve a Baltikumban
Keszég Károly
Kiderült, hogy beborult. Mármint az ég a háborús sivatag fölött. Vastag felhőzetbe burkolózott a táj, Törökországtól Kuvaitig esik.
A rakétazáporhoz már nagyon is hozzászokott közel- és közép-keleti emberben ez a tény felcsillanthatja a reményt, hogy Mars isten kardja esetleg berozsdásodik, a háború nem folytatódik. A következtetés azonban téves, mert az iraki Scud rakétáknak kimondottan jót tesz a felhőburok: kevésbé érzékelhetők a szövetségesek részéről; aztán az is kiderül, hogy hétfőre virradóra a rossz idő miatt az amerikai légierő több bevetése elmarad. Allah kegyeibe fogadta volna Szaddamot? Reméljük, az arabok istenének maradt még annyi esze, hogy végiggondolja, mit tesz. Mert a bajszos diktátornak, egyre világosabb, hogy elment az esze. Külföldi megfigyelők jelentik, hogy Szaddam ódákat zengtet magáról az iraki bárdokkal. Nem beszélem jól az arab nyelvet, s nem tudom, mit énekelhetnek barátaink az elnemkötelezettségben. Azt azonban kiértem a fegyverropogásból, hogy az ember védtelen az őrültséggel szemben.
Az egyik oldalon a hatalmas katonai és haditechnikai kapacitás, a hadiipar termelése és túlterheltsége s ezzel szoros összefüggésben a koreai és a vietnami háború keserű emlékeit, a világhatalmi büszkeségen esett csorbát kiküszöbölni hivatott diadalmenet kierőszakolása. Ez eddig sikerült Bushnak. Ehhez még az Irak vezető szerepére ferde szemmel néző arab országok támogatását is megszerezte. Hogy a kőolajmezők tüze lángra lobbanthatja a világot? Gorbacsov megmondta: mindent megtesz a háború lokalizálása érdekében.
S ki tette naggyá Szaddamot? Egyebek között az az ország, amelynek a vezetője most lokalizálni kívánja az általa is elvetett magból származó háborút (Aki szelet vet vihart arat – mondhatnánk erre.) Szaddam és Irak az Irán elleni háborúban szinte az egész világ támogatását élvezte. A mi kis hozzájárulásunkról az ország naggyá tételében talán az Irakban dolgozó/dolgozott jugoszlávok mondhatnának legtöbbet. A bajszos államfő hiheti hát, hogy a világ feje, ura lehet. Az ódák erről szólhatnak A puszta tények pedig: az alaposan szétvert Bagdad, az elveszett légi fölény, amelynek támogatására a sivatag homokjába fúrt szárazföldi katonaság már nem számíthat. Valószínűleg (mert a televízió által házunkba hozott háború végkifejlete még messze van) a tévézésbe belefáradt polgárnak újabb meglepetéseket kell produkálni. Amire egy Szaddám-féle megszállott (őrült) képes is lehet. (A tévés háborúról jut eszembe, hogy egyesek szerint a következő háborúban a néző már a közvetítés minőségét fogja számon kérni, s mit sem törődik a halottak számával.) Izrael, Szaúd-Arábia, sőt Törökország is attól fél, hogy a rakétafejek vegyi anyagokat is hordozhatnak alkalomadtán, s több ezer emberéletet olthatnak ki becsapódáskor. Mondjuk, zsidó életeket. S ez már – a kőolajmezőkön kívül – Európát is jobban érdekli.
Európa egyelőre a tavalyi év nagy egységesítési tapasztalatait összegzi, s úgy érzi, hogy újabb őrültséget mégsem érdemel, nincs rá felhangolva, veszett már több is Mohácsnál. Mert még egy háború, s oda a világ. Szaddam tehát fizethet minden lelőtt amerikai lopakodó repülőgép pilótájáért 10 000 dinárt (irakit), azaz 30 000 dollárt a szerencsés nyomkeresőnek, a tévén megjelenő elfogott amerikai pilóták szájába adhatja, hogy az USA és szövetségeseinek lépése elítélendő agresszió volt és maradt, errefelé senki sem hisz neki. Legkevésbé az egykori szövetségesek: a franciák, a britek, de még a németek sem. (Álljunk meg egy pillanatra: az az ötlet is felmerült, hogy német egységek is részt vegyenek az Irak elleni harcokban. 1945 óta ez lenne az első német katonai bevetés. Azt a régit még mindig emlegetjük.)
Amerika mindenesetre újabb több tízezer tartalékosnak küldött behívót, a hosszan tartó háborúra is felkészülve.
Aki pedig azt hiszi, hogy minden a véletlenen múlik, az természetesen csúnyán ráfázik. Merthogy – ki hitte volna – az öbölháború maga alá temette Litvánia, Lett- és Észtország függetlenségét is. Az ilyen irányú törekvések ugyan megmaradtak, de a szovjet vörös medve közbeszólt. A vilniusi vérengzést követte a rigai rendőrlaktanya elleni támadás. Úgy kezdődött, hogy az Omon nevű „ellenállási mozgalom” gerillái, a helyi nemzetmentő bizottság tagjai a legális rendőrség lefegyverzésére szólítottak fel. Aztán támadtak. Jól értesült források tudni vélik, hogy az akcióra azért került sor, mert a rendőrség még a litvániai események miatt fogva tartotta az egyik őslett feleségét. Nőért már sok háborút indítottak, de egyik sem volt felszabadító. Nagy a gyanúnk hogy „az öböl menti fenyves erdő” illatfelhőit Gorbacsov arra használja fel, hogy a párthoz és a hozzá hű embereket állítsa maga mellé. Ezért a béke és szabadság nagy harcosa derék oroszaitól Moszkva kellős közepén megkapta a „fasiszta diktátor” címet Mi lesz, ha Oroszország is kiválik a Szovjetunióból?
Hazai vizekre evezve is fegyverekbe botlunk. Hogy mindenki beszolgáltatta-e a törvénytelenül magánál tartott fegyverét, ez itt a kérdés! Mert ha nem, még polgárháború is lehet. Stop. Vagy az már európai háború? Stop. Kellünk-e mi így a világnak? Ez már nem is a fegyverek kérdése. Stop.
Szóljunk végül jelenlegi, személyes harcunkról: a tévé magyar szerkesztőségének a főszerkesztővel való összecsapásáról. Először értük meg, hogy valaki a felelős emberek közül meghallgatott bennünket (Marko Keković, a tájékoztatási-politikai műsorok főszerkesztője), s kiderült többek között az is, hogy politikai meggyőződése miatt senki sem fosztható meg a munkától, hogy Blaskó Márta mégsem szándékosan köhögött a híradóban Slobodan Milosević beiktatásának napján, hogy több szerkesztő-újságíró lefokozása, átirányítása, szakmai lebecsülése legalábbis elgondolkodtató tény.
Az viszont, amit most itt leírtam/leírtunk nem más, mint – politikai pornográfia. A Napló írásairól állította ezt Fekete Elvira, a tévé magyar nyelvű tájékozatási-politikai műsorainak a főszerkesztője. Jöhet tehát az újabb kérdés: Önök mit gondolnak erről? A választ teljes névvel és címmel kérjük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >