2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

007

Bódis Gábor
Bódis Gábor
007
(Wolverine080976 illusztrációja)

Legalább annyian hallottak róla, mint Krisztusról; idén lett ötvenéves... – a Transindex James Bondot és a változó világot elemzi:

„A részeket egybenézve az MGM által gyártott kém sztorik nagyon jól reprezentálják az elmúlt ötven év társadalmi változásait, veszélyforrásait és javasolt megoldásait.”...

„A JB tipikusan hidegháborús propaganda-termék: Ian Fleming, a figura kitalálója maga is kém volt a Második Világháborúban, aki egyszer részt is vett egy Golden Eye nevű titkos akcióban. A sorozat első darabja (Dr. No, 1962) nem sokkal a Berlini Fal építése után jelenik meg. (A producer Albert R. Broccoli előtte stúdióknál házalt a forgatókönyvvel, de csak geopolitikailag kedvező klímában sikerült azt elkészíteni).  A forgatókönyv adaptálásakor már felsejlik a majdani kubai válság okozta felfordulás, az 1957-es Szputnyik Sokk még elevenen élt a nyugatiak kollektív tudatában, a Harmadik Világban pedig dúlt a proxy-küzdelem. Így aztán a rakétaprogram szabotálása körül szőtt cselekmény, majd a Jamaicában megtalált titkos szovjet kapcsolatokkal is rendelkező Dr. No leleplezése és bűnhődése inkább megnyugtató, mint ellenség-felmutató szereppel bír. A szovjetek, mint az explicit ellenség az 1963-as Oroszországból szeretettel című darabban jelennek meg: a szovjet kódfeltörő körül forgó akció a kubai rakétaválsággal tetőzött hidegháborús kontextusban világosan Mi-re és Ők-re, Jók-ra és Rosszak-ra osztja fel az akkori kétpólusú világot.”...

„Az 1963-as Kennedy gyilkosság hatása a JB sorozat további darabjaiban (Goldfinger, 1964; Tűzgolyó, 1965) a belső ellenség – a Maffia, bűnszövetség – és szervezési problémák felé irányítja a nagyközönség figyelmét az aranytartalék, illetve az atombomba ellopása mentén. Ez a JB sztorik második szakasza, aminek kontextusa az elnökgyilkosság nyomán előállt bizonytalan helyzet, amit a nyugati társadalmaknak a Szovjetuniótól függetlenül kezelniük kell (belső biztonság, hírszerzés, bűnözés). Eközben valamelyest enyhült a geopolitikai helyzet, az USA és SZU is közeledett egymáshoz, a közvetlen küzdelem lehetősége elmúlt, a hangsúly a világűr meghódítására tevődött át. A Csak kétszer élsz – ben (1967) nem véletlenül egy űrállomást lopnak el (ezúttal sem szovjetek, hanem a későbbiekben többször felbukkanó SPECTRE fedőnevű belső ellenség – alattuk többnyire a marxista fogantatású, Nyugaton operáló ideológiai terroristákat kell érteni, akik a kapitalizmust akarták megdönteni, mint pl. a RAF, Vörös Brigádok). A filmet megelőző év kezdetén sikeresen szállt a Holdra a “kommunista” LUNA-9, a NASA meg egyre közelebb volt a Holdra-szálláshoz, így az sem véletlen, hogy Bond sikeresen “visszaszerzi” a film végére az űrállomást.

A későbbi darabokban a vegyi– és szuper-fegyvereké a főszerep (1969, Őfelsége titkosszolgálatában, 1971, Gyémántok az örökkévalóságnak). Ez a szakasz a világhatalmak közötti szimbolikus küzdelmek kora, amiben, technikai és technológiai tudás és fejlettségi szint képezi a téteket, nem a nyers erő – ezt képezik le a JB forgatókönyvek.

A Nixon-éra békülékenyebb külpolitikájától sem független a kém sztori: ennek jó példája a már címében is doktriner Élni és élni hagyni (1973) – ebben szériában a drogkartellek jelentik a fő ellenséget. Nem véletlen: Nixon előző évben a Szovjetunióba és Kínába is ellátogatott. Az 1977-ben készített A kém, aki szeretett engem című darabban a fő ellenséget azon konzervatív és “vaskalapos” katonai körök képezik, akik nem értenek egyet a SZU és USA közeledésével, sőt, Harmadik Világháborút szeretnének kirobbantani (szerencsétlenségükre Bond ezt is sikeresen megakadályozza, az akkor még divatos világbéke és dialógus jegyében). Ezt a szakaszt a nagyhatalmi közeledés jellemzi; a tárgyalt társadalmi problémák között kiemelt a dialógus hiánya, a kompromisszum-képtelenség, a keményvonalas-politika kockázatai.

A Reaganizmus és Thatcherizmus jelentette paradigmaváltás is tetten érhető a Bond filmekben: a Szigorúan bizalmasban (1981) egy titkos brit dekóder kerül a gonosz oroszok kezére, az 1983-as Polipkában a szovjetek már atombombával akarják elpusztítani Németországot és elfoglalni a szabad Nyugatot, az 1985-ös Halálvágátban egy mikrochip nyomán az egész Szilikon Völgyet. (Ronald Reagan ez idő tájban jelenti be a SDI, vagy Csillagháború néven ismert rakétavédelmi programot, Nagy Britannia pedig a Falkland szigetekért háborúzik Argentínával). Ez a szakasz a gyökerekhez való visszatérést jelenti a sorozat életében, tipikusan hidegháborús sztorikat ábrázol, a Jók az erkölcsi és technikai fölény birtokosai, a kommunisták mint legyőzendő ellenségekként vannak ábrázolva – ez a keményvonalas, politikailag konzervatív és puritánabb Bond ideje.

M. Gorbacsov főtitkárrá választása nem hagyhatja a forgatókönyvírókat sem hidegen: a frissen megválasztott reformer politikája szükségszerűen enyhülést hoz az USA-val való viszonyban. Tehát az 1987-ben bemutatott Halálos rémületben már csak a régi vágású KGB ügynökök ellen folyik a küzdelem, az ellentét már nem a Nyugat-Kelet, hanem a kommunista reformerek-konzervatívok tengelyre helyeződik át. A kelet-európai rendszerváltások előtti utolsó “hidegháborús” JB szériában, A magányos ügynökben (1989) hősünk már a drogbárók ellen ténykedik...

Eközben a világ már túl van a reykjavíki és genfi kétoldalú találkozókon, a kétpólusú világnak és a panamai M. Noriega csempész-tábornoknak is hamarosan vége. Ez a szakasz a klasszikus JB lezárása. Vajon ezért magányos az ügynök, mert vége a történelemnek és nem lesz ellenség? S ha nincsen ellenség, akkor mivel biztassuk a népet?

Az átmenet, majd a globalizáció a filmrajongók szerencséjére újabb problémákat és ellenségeket visz be a sztoriba. A maffiózóvá vedlett ex-KGB-s tábornokok korrupciója és hataloméhsége (Aranyszem, 1995), az orosz maffia csak átmeneti ellenség és probléma az egyre nagyobb hatalom– és tőkekoncentrációval jellemezhető média képezte kockázatok irányába (1997, A holnap markában). Itt problémaként a globális médiabirodalmak feletti kontroll hiánya, a társadalmi és állami ellenőrzés-nehézsége jelenik meg; az epizódban a R. Murdoch-ra hajazó fő gonosz háborús konfliktust generál, hogy legyen amit eladnia.

Később felbukkan még az olaj is, mint véges erőforrás elosztásának a kérdése (1999, A világ nem elég). A posztmodern JB ezen szakasza a kommunizmus bukása okozta társadalmi változást, valamint az objektív tájékoztatáshoz, információhoz való hozzáférés nehézségeit, valamint olajhoz kapcsolódó globális kérdéseket feszegette (korrupció, ex-szovjet régió szegénysége, régi-új elitek, áldemokrácia).

A poszt-9/11 szakaszban a JB sztori lényegében a jelenkor aktuális problémáit feszegeti: állami terrorizmus és a tudás privatizációja (2002, Halj meg máskor), új– és cyber terrorizmus (2006, Casino Royale; 2012 Skyfall), környezeti kérdések, a víz és olajkészletek kimerülése (2008, Quantum csendje) tartoznak ide. Ebben a szakaszban az ellenség képe is árnyaltabb, hiszen a problémák is komplexebbek, mint a hidegháború alatt. A korporációs világ kapzsi üzletemberei, a politikum korrupt közszolgái is ellenségek, de mindannyian magunk ellenségeivé válhatunk, magunkra boríthatjuk az égboltot – a Skyfall talán attól más a többihez képest, hogy első alkalommal szimpatizálhatunk az amúgy hátborzongató fő gonosszal...”

2012. november 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

Tovább

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Tovább

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább