2025. február 7. péntek
Ma Tódor, Rómeó, Richárd névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Karácsonyi évzáró

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Karácsonyi évzáró
(Andrakax fotója)

Különös viszketegség lesz úrrá ilyenkor a képernyőt bámuló írástudón. Mérleget kell készíteni, mert mi lesz, ha csak nekünk nem lesz. Hal nélkül karácsony? Vagy kocsonya tormamentesen? Hát fröccs nélkül vacsora?

Szóval: botrány. Emiatt a naplo.org sem maradhat ki a cirkuszból.

Sok érdekes dolog történt velünk. Mondjuk, kirúgtak bennünket a Duna TV-ből. Igaz a kegyes aktus még tavaly nyáron történt, de hatásaiban csak most ért be. Azaz: Árpád 2011. december utolsó napján távozott, én meg csak idén áprilisban. Neki a mostani Szellem Duna vezérigazgatója adta át az úti laput, nekem meg a magyar újságírás új világító tornya, az a fiatal titán, aki miután meghamisította (és ami számára még súlyosabb: ez azonnal ki is derült) Cohn-Bendit sajtóértekezletét, azonnal főszerkesztőnek neveztek ki. Így tombol már két és fél éve a sajtószabadság Magyarországon.

Kényszerből nyugdíjba vonultunk. Árpád mert túl fiatal volt, én meg már elég érett.

Eljött hát az idő, hogy akcióba lépjünk.

Először is a Naplót megszórtuk egy kis politikával. Mivel ez a kétszemélyes show nem tud egy napilapot, sőt még egy hetit sem helyettesíteni, így főleg csak vélemény rovata van, amelyben olyan írásoknak adunk helyet, amelyeket érdekesnek tartunk és amelyek zömével egyet is értünk.

A Napló egy Budapesten bejegyzett és főleg Magyarországgal, Vajdasággal és a Balkánnal foglalkozó médium. Akárcsak kőkorszaki felmenője a még nyomdában készült Napló (1990-1997).

Felelősséggel vállalva az öntömjénezés gyalázatos vádját, csupán egy nagyon kedves levélből szeretnénk idézni:

„Az írások hangvételükben, mondandójukban figyelmeztető, felhívó erejűek, a magamfajtának, aki nem a képernyő előtt tölti az életét, pótolhatatlan többletinformációt adnak. A legfontosabb azonban, hogy a határon túli magyarokról a Maga segítségével lehet tiszta és hitelesen csengő mondatokat hallani, az otrombaság, a nagy haza puffogtatás világában pedig ennél aligha lehet fontosabb.”

Ezúttal is köszönjük.

A Napló politizálása még nem váltott volna ki nagyobb vihart (kivéve a lelkekben), ha nem lépünk még egyet.

Évtizedek óta zavart az a körülmény, hogy a vajdasági magyar érdekvédelemnek becézett rideg politizálás Szabadkára vidékiesedett. Tudatában vagyok annak, hogy a Bódis cukrászda a világ közepe, azt azonban még a legbeszűkültebb tudatom sem tudja felfogni, hogy Szabadka az újvidéki értelmiség nélkül hogyan lehet a vajdasági (a délvidékinek lehet – az az ő dolguk) magyarság központja. Ahol az a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz a város polgármestere. Meg, hogy melyik pártbunkó lehet, mondjuk a Parking vállalat tapasztalt vezére. Éljenek boldogan, de ne az egész vajdasági magyarság nevében.

Megalakult a Napló Kör. Az asztaltársaság.

Öten kezdtük: Gerold, Tolnai, Végel és mi ketten. Majd a többiek: Balázs, Pressburger, Radics és Szerencsés.

A szabadkai nacionalista vonulat (a VMSZ-MNT rikoltozóan önsajnálkozó függeléke, meg a minden ismerettől független pannonosok) azonnal farkast kiáltott és kiakadt a nevünkön. Tulajdonképpen rajtunk. Mit kavar itt néhány Kossuth-díjas és hazaáruló? Vesszenek, mielőtt megzavarnák Szabadka lassan hömpölygő semmittevését!

Azóta háromszor ültünk asztalt társasággal. Kétszer Szabadkán, egyszer Újvidéken. Itt ígértük meg, hogy februárban ismét ott leszünk.

A színház klubban, ahol 23 évvel ezelőtt a Napló is megfogant.

Nem felejtkezhetünk meg a Szegedi Halászcsárdáról sem. Amely éppen Budapesten van, a Belgrád rakparton. Törzshellyé vált a kirúgott dunások számára. Belépő csak bumáskával! MTVA alkalmazottak kíméljenek! Majd amikor kirúgják őket, jöhetnek.

És ha már belejöttem a dicsekvésbe, még egy adoma. Nem nyilvános rendezvényen Orbán Viktor egyik propagandistája az írásaimat (Vreme, Danas, Blic) undorítóknak nevezte és most jön a csattanó: szerinte úgy írok mint a Süddeutsche Zeitung.

Most ugyan a gyermekszületés ünnepe van, de mi mennybe megyünk!

2012. december 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: georg39, írta: 2012. december 24. 10:49:01

Köszönöm Gábor és Árpád, hogy minden nyugdíjas reggelemet bearanyozzátok a csak a NAPLÓ-ban olvasható kommentárokkal és apró "szösszenetekkel". Kívánok Nektek kellemes ünnepeket, egy egészségben boldog 2013-as évet és szerezzetek nekünk továbbra is szép napokat írásaitokkal (meg persze a sok külső "munkatárs" jelentkezésével).  

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A VMSZ korifeusa

Az írásból úgy tűnik, Korhecz a Vajdasági Magyar Szolgapárt (VMSZ) korifeusaként jelentette meg ezt a cikket. >

Tovább

Szerbia – mi lesz ennek a vége?

Szerbiában, bár manapság nem mindennaposak a bandák közti fegyveres leszámolások, a gyilkosságok mínuszos hírnek számítanak. Nekik >

Tovább

A fiatalok vissza akarják hódítani a reményt

A tüntetésen sok magyar szót hallottam, főleg magyar fiatalok jelenlétét regisztráltam. Mivel a feleségemmel magyarul társalogtunk, >

Tovább

VMSZ-es „normalitás”

A VMSZ agymosott, tudathasadásos, önző, fanatikus híveket akar karámba zárni, miközben – a hírösszefoglalók szerint – >

Tovább

I šta će sada biti sa nama?

Vest o Teofilovoj smrti podseća me na šifrovanu prepisku između Aleksandra Tišme i Danila Kiša. Danilo >

Tovább

A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása

Megérkeztek a belgrádi egyetemisták, akik két na alatt gyalog tették meg az utat (80 kilométer) Belgrádtól >

Tovább

Újra kellene gondolni az elmúlt harminc évet

A múltat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, mert ha nem tudjuk méltósággal eltemetni, akkor >

Tovább

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új >

Tovább

Ötödik kerék leszünk

Nem bánom, ölelgessék egymást, esküdjenek naponta egymásnak hűséget, ez is jobb, mintha egymás torkának esnének, de >

Tovább

LEÁLLÍTANI A KÁRTÉKONY TEVÉKENYSÉGET!

Pásztor Bálint és a VMSZ további kártékony tevékenységét le kell végre állítani! A Junior az egyetemi >

Tovább

Szolidaritás és ellenállás Szerbiában

Az újvidéki vasútállomáson történt november 1-jei tragédia után három hónappal a szerbiai állami egyetemek karainak több >

Tovább

Csendben

Egy csarsi kopott kövein, csevap- és burekillatban sétálok gondolatban, az árnyékom a megboldogult ifjúságom, majd a >

Tovább