Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Egyelőre énekelünk
A kávéház, ahol Hacsek és Sajó találkozni szoktak, kicsi, füstös és szutykos. Valahol a Tejpiac és a Kakasiskola között, a Sétaerdő közelében található. Falairól és mennyezetéről szüntelenül pereg a vakolat, gondterhelt szegény emberek mégis szívesen járnak ide.
E zavartalan kávéházi életet negyvenöt év alatt összesen két kellemetlen epizód zavarta meg, az egyik, amikor Czoczek bácsinak alsózás közben az adu ászt játszották alá, a másik, amikor 1953-ban Hacsek véletlenül megtudta, hogy már nem Sándor király az uralkodó.
Hacsek (ül a kávéházban): Pincér… Pincér!
Pincér (jön): Parancsoljon, Hacsek úr.
Hacsek: Mondja, magát közúti baleset érte?
Pincér: Miért ért volna?
Hacsek: Mert olyan bénán közlekedik, mint akinek tolókocsira van szüksége. Hozzon nekem egy feketét
Pincér (csodálkozva): Feketét?!
Hacsek (dühösen): Ebben a bájzliban még senki sem rendelt feketét? Itt csak pattogatott kukoricát szoktak felszolgálni?
Pincér: Nem, kérem. Csak meglepődtem, hogy mennyire változékony a Hacsek úr ízlése.
Hacsek: Változékony? Ugyan miből gondolja?
Pincér: Hacsek urat tegnap a Sétaerdőben egy vörössel láttam karon fogva andalogni.
Hacsek (mogorván): Az unokahúgommal látott.
Pincér: Nem rám tartozik, de a Pátria portása szerint később szobakulcsért folyamodtak hozzá… Bevett szokása a Hacsek úrnak, hogy a Pátria Szállóban látja vendégül a kanárisárga és az égő vörös unokahúgait?
Hacsek: Ne civakodjon velem, hanem hozza azt a dupla törkölyt.
Pincér (el).
Sajó (jön): Jó napot, Hacsek.
Hacsek: Jó napot, Sajókám. Mitől ilyen fáradt?
Sajó: Nálam vendégeskedtek a vidéki rokonaim. A VMDK kongresszusát ünnepeltük hajnalig.
Hacsek: Mit ünnepeltek?
Sajó: Könyörgöm, nehogy most azt mondja, hogy nem tudja, mi fán terem a VDMK.
Hacsek: Valamilyen emberbaráti szervezet?… A Szedlacsek mesélt valamit a borbélynál… Megvan! A VMDK, az tulajdonképpen… a Vad Magyarok Délvidéki Közössége. Jól vagyok informálva?
Sajó (epésen): Hülyén van informálva, mint mindig. Először is nem Vad, hanem Vajdasági, másodszor pedig nem Délvidéki, hanem Demokratikus. Létfontosságú dolgokban tájékozottabb is lehetne.
Hacsek: Sajókám, én elővigyázatból csak a Magyar Szó YU-Press rovatát böngészem át. Milyen volt a kongresszus?
Sajó (tűzbe jön): Fantasztikus! Lelkesítő! Felemelő!
Hacsek: Magát mi emelte fel leginkább?
Sajó: Elénekeltük a himnuszt.
Hacsek: Mit csináltak?
Sajó (türelmetlenül): Elénekeltük a himnuszt!
Hacsek: Maga ezt egy eseménynek tartja? Évtizedek óta derűre-borúra énekeltetik velünk…
Sajó (diadalmasan): A magyar himnuszt énekeltük el! Kölcsey himnuszát. Azt, hogy: „Isten, áldd meg a magyart…”
Hacsek: És maga még mindig szabadlábon van?
Sajó: Később elénekeltük a jugoszláv himnuszt is.
Hacsek: Sebtiben, még mielőtt bedutyizták volna magukat.
Sajó: Hacsek, maga egy gyáva féreg. Ha nem tudná, közlöm magával, hogy a magyarországi szerbek minden ünnepükön a „Hej, Sloveni…”-t énekelik el, a magyar himnuszra meg rá se bagóznak. Összejönnek Szentendrén vagy akárhol, ököllel verik az asztalt, tapodják a földet, és azt kiabálják, hogy: ahol ők vannak az Szerbia.
Hacsek: Mondja már… Összesereglenek vagy tizenöten idegesíteni a Göncz Árpádot, csakhogy a Göncz az egy nyugodt ember. Mi volt még a kongresszuson?
Sajó: Nyíltan megmondtuk a szerbiai állami szerveknek, hogy velünk nem lehet lacafacázni.
Hacsek: No és ki volt jelen az állami szervek képviseletében?
Sajó: Nem néztem utána, de azt hiszem, senki.
Hacsek: Ezt mivel magyarázza?
Sajó: Az eltökéltségünkkel. A belgrádi államférfiak széles ívben elkerülték Szabadkát, mert megorrontották, hogy nem teszünk lakatot a szánkra.
Hacsek: Mondja, Sajó, hallott már maga harangozni valamit a rendszerváltással járó gazdasági nehézségekről? A technológiai fölöslegről? A kényszernyugdíjaztatásról? A belügyi jellegű puhatolódzó beszélgetésekről?
Sajó: Hervasztani akar? Gyáva népnek nincs hazája!
Hacsek: Hazája nincs, de állása… Szél ellen nem lehet ibolyát ültetni.
Sajó: Slussz! Ez a téma be van fejezve!… Maga nem értesült a népszámlálás riasztó adatairól?
Hacsek: Őszinte legyek? Hidegen hagy a népszámlálás.
Sajó: Mert egész nap csak pálinkázik, és semmi felelősségérzete nincs. Előzetes adatok szerint Vajdaságban 45 ezer magyarral kevesebb van, mint tíz évvel ezelőtt!… Hát nem fölháborító?!
Hacsek: Tudja, ha a VMDK bonyolította volna le a népszámlálást, esetleg másféle adatok látnak napvilágot.
Sajó: Ezek is pontos adatok! A Napló is megírta, hogy az idén nem lesz semmiféle suskus.
Hacsek: A Napló egy rezsimhű lap. A Szocialista Párt ravaszul szerkesztett titkos kisebbségi közlönye. Mondok én magának valamit. Tíz évvel ezelőtt egy népszámlálási biztos afelől érdeklődött, hogy a moravicaiak jugoszlávok-e. Bekopogott az első moravicai házba: „Ugye, Julis néni, maga idevalósi, jugoszláv.” „Itt élek, lelkem, Moravicán, itt is születtem.” „Vagyis jugoszláv.” „Hát persze.” – „És maga Péter bácsi?” „Én is itt születtem, fiam.” „Nem Magyarországon?” „Nem hát. Itt születtem Moravicán, vagy ahogy régen mondtuk, Bácskossuthfalván.” „Vagyis jugoszláv.” – Körülbelül így zajlott le akkor a népszámlálás. Aztán közzétették az adatokat, és kiderült, hogy a falu lakosságának a kétharmada magyar (ezek voltak a nyakas reformátusok), egyharmada pedig jugoszláv (ezek voltak a bunkó reformátusok). Én nem nagyon aggódnék a maga helyében, Sajókám.
Sajó: Megírta a Mirnics Károly magiszter, hogy az idei adatok pontosak lesznek. Elképesztő ütemben fogyatkozik a népünk…
Hacsek: Mert maga is csak pattog, csak politizál, meg talpra áll, meg felemelkedik, ahelyett, hogy hancúrozna egy kicsit a feleségével.
Sajó (felugrik): Alászolgája!
Hacsek: Holnap bejön?
Sajó (visszaül): Juszt sem megyek el, maga csirkefogó! Engem innen nem fog kiüldözni.
Hacsek: Hát akkor meséljen valami érdekeset.
Sajó: A Szerb Köztársaság Népképviselőházának elnöke ország-világ előtt gratulált a Crvena zvezda csapatának a BEK-döntőbe való bejutásához.
Hacsek: Mi ebben a rendkívüli?
Sajó: A legfényesebb szerbiai sporteredménynek minősítette a Zvezda döntőbe való jutását.
Hacsek: Nem rossz eredmény valóban, bár a müncheni Bayern csatárainak is gratulálhatott volna a remekül bepasszolt öngóljukhoz.
Sajó: Én csak azt nehezményezem, hogy a szerb parlament elnöke mindmáig nem gratulált a világ legjobb teniszezőnőjének, a mi Szeles Mónikánknak. Mónika rég túljutott mindenféle döntőn, egyszerűen ő a legjobb a világon!
Hacsek: Sajókám, maga beiratkozott a VMDK-ba, kongresszusokon énekel és mégsem hullott le a hályog a szeméről?
Sajó: Mire gondol?
Hacsek: Mónika nem belgrádi.
Sajó: Na és? Újvidék az kutya?!… Újvidék a Szerb Köztársaság egyik legfontosabb központja.
Hacsek: Pontatlanul fejeztem ki magam. A bökkenő abban van, hogy Mónika nem fajtiszta.
Sajó: Hacsek, maga teljesen megbolondult! Hogyhogy nem fajtiszta?
Hacsek: Mónikát a szerb sajtó következetesen jugoszláv, a horvát sajtó pedig zum Trutz vajdasági magyar teniszezőnőnek nevezi. Ez az idegesítő szembeállítás, ez a fondorlatos horvát provokáció alkalmasint szmétál* a szerb parlament elnökének.
Sajó: Mit csinál?
Hacsek: Dilemma elé állítja az elnököt. Mónika újvidéki születésű magyar lány, de hellyel-közzel jugoszláv is, s bár alapjában véve Szerbia polgára, lényegében Kaliforniában él. Ez egy bonyolult dolog.
Sajó: A maga lelkivilága, az bonyolult!
Hacsek: Mónika a legalkalmatlanabb pillanatban lett a világ első teniszezőnője. Jović elnök a napokban bejelentette: az ország ügye végkifejlethez közeledik. És ebbe a végkifejletbe a kisebbségi polgároknak nem lesz beleszólásuk. Majd épp magát fogják megkérdezni, hogy hol húzódjanak a határok!
*zavar
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >