Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csak Bracika hiányzott
J. Garai Béla
Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Kínos álom gyötört az éjszaka, még most is zúg a fejem tőle.
Azt álmodtam, hogy feltuszkoltak egy külön buszra, kezembe nyomtak egy uzsonnacsomagot meg valamennyi napidíjat, és máris indultunk Kragujevacra. Azzal az utasítással, hogy ott fogunk mítingelni a szeparatista vezetők ellen, akik bűnös módon el akarják szakítani Sumadiját tejjel-mézzel folyó Szerbiánktól.
Hiába érveltem, hogy mi közöm nekem Sumadijához? Pontosan nem is tudom, hogy merre van, mindig gyönge voltam földrajzból. Meg különben is, fel kellene ásni a kertet, itt a tavasz, el kell vetni a borsót, az a kedvenc eledelem. Ám meggyőztek, hogy a bitang kragujevaci vezetők leváltása nemzeti ügy, sokkal fontosabb, mint az én borsólevesem.
Nem tudom, hogy voltak-e ilyen vagy hasonló álmai a pénteki patrióta míting Újvidékre vezényelt belgrádi, kragujevaci, sabaci, jagodinai, vranjei, Kosovska Mitrovica-i és még ki tudja, honnan érkezett résztvevőinek, de hogy tényleg buszokkal hozták őket délebbről, vagyis jó messziről, azt nem lehet letagadni. Ott sorakoztak a buszok corpus delictiként a Duna-parti sétányon végestelen-végig, nyolcvanig számoltam őket, de akkor jött egy újabb konvoj, és összezavarodtam. És közben arra gondoltam, hogy ha ez az ország annyi pénzt és erőfeszítést fektetne, mondjuk, az írástudatlanság felszámolásába, mint amennyit az ilyen mítingnek szervezésébe, akkor hol lennénk már! (…)
Apropó, szervezők: eddig mindig együttérzéssel gondoltam az újvidéki egyetemistákra, akik rengeteg anyagi gondjuk ellenére derekasan helytállnak a vizsgafronton, de most kissé meginogtam. Kiderült, hogy a szeparatizmus elleni nagygyűlést nem is az ország egységét tűzzel-vassal védelmező pártok, hanem az egyetemista szervezetek szervezték! Akkor pedig nyilván nekik kellett kifizetniük a báni palota előtti alkalmi színpad felállítását, a hangosítást, a résztvevőknek osztogatott tulipánt, és talán még joghurtot is rendeltek nekik, de a szeparatista tejgyárak ezt elszabotálták. Szegény apukák, képzelem, mekkora szemeket fognak mereszteni, ha csemetéjük benyújtja nekik a számlát a végelszámolás után!
Restelkedve bevallom, hogy nem tudtam minden szónoklatot végighallgatni, elvégre az én idegeim sincsenek kötélből. Huszonöt évvel ezelőtt mentek tönkre, akkor, amikor ugyancsak Újvidékre sereglettek Szerbia védelmezői, hogy megmentsék az országot a galád autonomistáktól. Ami utána következett, azt nem kívánom a legnagyobb ellenségemnek sem, legkevésbé a mostani mítinget szervező egyetemistáknak. Nagyon remélem, hogy a mostani nagygyűlésnek nem lesz ilyen folytatása, mert azt már nehezen tudnám elviselni.
Azt azonban hiányoltam, hogy a szervezők valahogy megfeledkeztek rólunk, kisebbségiekről. Ez nem volt szép tőlük, elvégre mégiscsak vajdaságiak gyülekeztek a báni palota előtt, ahogyan a haladók állítják, és akkor a harminc ezres tömegben lenni kellett pár ezer magyarnak, szlováknak, ruszinnak is. Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, de őszintén szólva nem igazán tudtam örülni neki. Mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” Eddig nem tudtam, hogy bunyevác ága is van a finnugor nyelvcsaládnak. De hogy a szónok nem Óbecséről érkezett, annyi szent.
Nem baj, a követekző mítingre talán megtanulja a leckét. Csak azt sajnálom, hogy Bracikát nem hívták meg. Bracika, alias Mihalj Kertes. Nemrég szabadult, biztosan el is jön, ha hívják. Ő az igazi nagymestere az ilyen utcai eseményeknek. Fogadok, hogy ismét lázba hozta volna a tömeget szállóigévé lett mondatával:
„Ha én mint magyar nem félek Szerbiától, akkor ti, szerbek, miért féltek?”.
Következő cikk: Stara mašina, novi statisti
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >